Mindenét elvette

Mindenét elvette

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella. Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást! Íme az első!

Az öreg Duke Herman naponta kétszer elsétált — reggel és délután — a Red Wood's fái alá. Kellemesen érezte magát az erdőben. Hónapok múltak el eseménytelenül, de aztán azon a helyen, ahol rendszerint a szerelmespárok találkoztak, néhány centet talált. Egyszer egy ropogós ötdollárost. Öröme határtalan volt.

Nehogy most valaki azt gondolja, hogy az öreg csavargó volt, egy mihaszna koldus. A nyugdíjasok otthonában mindent megkapott, igen, abban az otthonban, ahova az unokája, Gill dugta be. Nem volt a pénz bolondja, de valami boldogságfélét érzett a szívében, amikor a hosszú séta végén talált valami apróságot. Ez volt életében az a bizonyos „nagy kaland”. A pénz tulajdonképpen csak szimbólum, gondolta magában, emlékeztető azokra a szép napokra.

Az unokája egyébként a legismertebb ügyvédi irodákhoz fordult. A Stanton&Clapton&Carr cég mindent elintézett, sikerült az öregtől minden centet elcsennie. A bírósági tárgyaláson az ügyvédek a porba tiporták, s magatehetetlen őrült vénembernek nyilvánították, akinek zárt intézetben a helye. Vagy legalábbis az aggok házában. Szóval a vagyon elúszott.

— Egy napon betoppant a vendéglőmbe — mondta a tárgyaláson George Walker. — Nem ízlett neki a kávém, s azt üvöltötte, hogy ilyen löttyöt még életében nem ivott. Megkérdeztem tőle, hogy akkor minek térül be hozzám, miért nem talál magának egy rendesebb lokált. Vegyen magának egy olyan lebújt, ahol csak neki főzik a kávét. Erre Herman megkérdezte, hogy mennyiért adom el a vendéglőmet. Ötszázezer dollárért megkaphatja, mondtam. Azt hittem, hogy az öreg elküld a pokolba, de nem ez történt. Előhalászta a pénztárcáját, és letett a söntésre egy nagy rakás pénzt.

— Mi történt ezután? — kérdezte Clapton ügyvéd. — Új személyzetet alkalmazott netán?

— Nem. Csak annyit mondott, hogy ezentúl brazil kávét vásároljak, és azt is közölte velem, hogy én vagyok a lokál gazdája. Ezzel elment, soha többet nem láttam.

Greg Galvano — a cipőárus — volt a másik tanú.

— Herman úr besétált a boltomba, és kért egy pár szürke cipőt.

Carr ügyvéd megkérdezte:

— Mennyibe kerül magánál egy pár szürke cipő?

— Hatvan dollárba.

— Fizetett az öreg?

— Egy ötezer dolláros csekket nyújtott felém — mondta mosolyogva Galvano. — Majd leestem a székről meglepetésemben.

— Elfogadta a csekket?

— Nem. Ekkor adott hatvan dollárt.

— Az eset világos — szögezte le Clapton. — Az öreg ápolásra szorul, de megvédjük az unokája érdekeit. A két tanúvallomás ékesen bizonyít. Az öreg esztelenül szórja a dollárokat, tehát beszámíthatatlan.

Erre szavaztak az esküdtek. Gillnek meghagyták, hogy viselje gondját az öregnek. Nem okozhat magának kárt, másokat sem veszélyeztet, de azért az lesz a legokosabb, ha zárt intézetben helyezik el.

— Szenilis — állapították meg az orvosok.

Így hát Herman lemondott az ingatlanról, mindenről. Minden vagyon a huszonhat éves Gill tulajdonába került, mindent átírtak a nevére. De az unoka havonta meglátogatta a nagytatát.

— Mit kívánsz még? — kérdezte Gill egyik alkalommal. — Ha valamire szükséged van, fordulj bizalommal az igazgatódhoz, majd ő értesít engem. Mindent megkapsz, nagytata, mindent.

Mire van szüksége egy öreg embernek? Szerette volna visszakapni a pénzét, a szabadságát, élni akart a saját házában, az öreg Willy mellett. Szerette volna maga mellett látni a jóságos Mrs. Swant, a házvezetőnőt.

— Nem emlékszel? — csodálkozott az unoka. — Willy négy évvel ezelőtt meghalt. A házvezetőnő pedig nagyon jó helyre került, ahol szépen bánnak vele. Nem is emleget téged, nagytata.

Történt aztán, hogy az öreg egy nyári délután az erdő szélén megpillantotta Chuck Larosát és a tehergépkocsiját. Ez a Chuck az otthon körül is dolgozott. A tehergépkocsiból egy fiatal leány ugrott ki sikoltozva, az országút felé rohant, de Chuck a nyomában volt. Utolérte, elkapta a nyakát és leteperte a földre. A látványtól az öreg elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, azt látta, hogy Chuck az erdő sűrűjébe vonszolja a leányt, bedobja a bokrok közé és befedi gallyakkal.

Másnap az öreg találkozott Chuckkal.

— Ha befejezte a munkáját, látogasson meg a szobámban — mondta Herman élesen. — Szeretném megbízni valamivel. Érdekes feladatot kap, meglátja.

Kevéssel késobb Chuck belépett az öreghez.

— Miről volna szó, Mr. Herman?

Az öreg azonnal a tárgyra tért.

— Van nekem egy unokám, aki a városban lakik. Látta többször, ismeri. Ma este elküldheti a másvilágra — sétára. Értelmesen beszélek?

Chuck dühöngött.

— Megbolondult? Vén lepratelep! Csak lopja az időmet!

— Ügyvédekkel harcolt ellenem, és bedugott ebbe az ócska lyukba. Azt mondják, hogy beszámíthatatlan vagyok. Mindenemet elvette, mindenemet!

— Na és akkor mi van?

— Megmondtam: maga megöli az unokámat.

— Ha nem hagyja abba ezt a süket dumát, feljelentem az igazgatónál. Mr. Dickinson majd ellátja a baját, vén hülye.

Herman a párnája alól előhalászott egy darabka zöld posztót és megmutatta Chucknak. Az elsápadt.

— Mit akar ezzel a...?

— Ezt a darabkát levágtam annak a leánynak a szoknyájáról, akit tegnap délután megfojtott. Láttam, mindent láttam... leteperte a földre és... megfojtotta, nem igaz?

A párna alól előhúzta az áldozat cipőjét is.

— Csinosak, mi? Leszedtem azokról a formás lábakról.

Chuck levegő után kapkodott. Néhány pillanatig hallgatott, aztán megkérdezte, de nagyon halkan:

— Sarokba szorított. Mit akar tőlem?

— Nem megmondtam? Megöli az unokámat, Gillt. Akkor elhagyhatom ezt a lepratelepet, és az ügyvédem segítségével visszakapom a vagyonomat, mindent, amit elraboltak tőlem. Megadom a címet: Elisabeth-House, Thousend Avenue. Többnyire a második emeleten tartózkodik a drága.

A sofőr borús hangulatban távozott. Herman mosolyogva leült. Majd én megmutatom nektek, súgta, majd meglátják, hogy nem vagyok egy szenilis teknősbéka, nem vagyok bolond és beszámíthatatlan, majd meglátjátok...

Másnap reggel Hermant ismét meglátogatta Chuck. Mögötte Gill toporgott. Végül megkérdezte:

— Nagytata! Hogy tehetted?

— Mit tettem?

— Miért ölted meg azt a szerencsétlen leányt az erdőben? Tegnapelőtt... nem emlékszel? Chuck mindent elmesélt... részletesen... Megmutattad neki azt a darabka posztót, amit levágtál a szoknyájából... lehúztad a cipőit. Felkutattuk az erdőt és megtaláltuk az áldozatodat. Igen, ott, ahol mondtad, ahol megölted...

Az öreg felordított.

— Nem öltem meg azt a leányt! Chuck a gyilkos!

— Ne ordíts, drága nagytata.

— Én...

— Nem lesz semmi baj. Senki sem tudja meg, hogy mit tettél. Chuck kapott tőlem ötezer dollárt, hogy elszállítsa onnan azt a csúnya holttestet. Ma hajnalban elvégezte a munkát. Soha senki nem találja meg a hullát. Megesküdött arra, hogy hallgat az ügyről... Viszont... te nem maradhatsz itt, nagytata. Olyan otthonba viszlek, ahol nem bánthatod az ártatlan leányokat. Tudod... a társadalmat, az embereket védi a törvény. Holnap eljövünk érted...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor egy bűnügyi novellát közültünk. Összesen 77-et.
Ha elmulasztotta, olvassa el az összeset:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!
63. Malcolm Dobbs: A gondolati áramkör fizikai alapjai
64. Daniel Craig: Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...
65. Lionel West: Megértjük egymást
66. Burt Wiseman: Odanézz!
67. Chris Pollack: Elisa körmei
68. William Webb: Nem szabad elsietni
69. Matt Shelby: Az utolsó napon
70. Larry Sisner: Mániákus gyilkos
71. Leonard Wood: Élve vagy halva
72. David Cruise: Csupa öröm az élet
73. Lester Young: Véleményem szerint...
74. Leonard Shelby: Talpig úriember
75. Leonard Shelby: Mint a galambok
76. Ernest Wallace: Dögkeselyű
77. Csókoltatom Helgát

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Mindenét elvette
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Mindenét elvette
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink