Elisa körmei

Elisa körmei

Három hosszú esztendeje nem hallottam ennek a gazembernek a hangját. Olyan emlékek rohantak meg, amelyektől próbáltam ugyan megszabadulni, bár tudom, hogy a múltat nem lehet egykönnyen eltörölni. Simon Heller tehát visszatért az életembe.

— Oliver — hallottam Belindának, a feleségemnek a hangját a konyhából —, téged keresnek telefonon.

— Megyek a hálószobába — válaszoltam, és borotvahabbal az arcomon néhány másodperc múlva a fülemhez emeltem a telefonkagylót.

— Halló! Oliver Assante...

— Simon Heller beszél.

Három hosszú esztendeje nem hallottam ennek a gazembernek a hangját. Olyan emlékek rohantak meg, amelyektől próbáltam ugyan megszabadulni, bár tudom, hogy a múltat nem lehet egykönnyen eltörölni. Simon Heller tehát visszatért az életembe.

— Te rohadt féreg! — mondtam fogcsikorgatva.

— Még mindig engem okolsz a történtekért? Oliver, mi barátok voltunk. Három évvel ezelőtt miattad, a barátságunk miatt majdnem öngyilkosságot követtem el, esküszöm.

— Ne beszélj marhaságokat, Simon. Három évvel ezelőtt meg akartalak ölni, de te nyom nélkül eltűntél Kaliforniából. Ma már nem piszkítanám be a kezemet. Mocskos fráter voltál, és minden bizonnyal az is maradtál.

— Meg sem kérdezed, hogy miért hívtalak fel?

— Nem érdekel. Tartsd magad távol tőlem, azt tanácsolom.

— Az sem érdekel, hogy mi történt Elisával? A lánnyal, akit imádtál?

— Nem érdekel.

— Elisa elhagyott.

— Mi másban reménykedtél? Elloptad tőlem, és most Elisa faképnél hagyott. Ilyen az élet, öregem.

— Én nem viselem el ezt a csapást, én nem vagyok olyan büszke, mint te. Letérdelek előtte, és úgy kérem, hogy térjen vissza hozzám. Hallottam a szomszédoktól, akiknél telefonon autóbuszjegyet vásárolt, hogy visszatért Santa Monicába.

Lehunytam a szememet, Elisa csodaszép nő volt. Néhány pillanatra elöntötte testemet a forróság. Elisa hozzám szökött... még mindig szeret. Megrázkódtam.

— Mindenesetre a hölgy elkésett. Házam van, hű feleségem, nagyszerű állásom. Boldogságban úszom, érted? Második feleségem egy földre szállt angyal, és szeret engem. Elisa tulajdonképpen boldoggá tett abban a pillanatban, amikor téged választott.

— Szeretném, ha mindezt elmondanád neki.

— Az én segítségemre ne számíts, Simon.

— Te még mindig szereted Elisát...

— Elfelejtettem.

— Felhívlak később. Mondd meg neki, könyörgök, hogy te már régen lemondtál róla. Oliver... az egekre kérlek!

 

Belinda az asztalnál sokáig szemmel tartott. Én beletemetkeztem a reggeli lapokba.

— Te — mondtam valamivel később —, túlfőzted ma a tojást.

— Bocsáss meg...

— Először, amióta együtt élünk.

— Máskor majd vigyázok...

 

Az irodában nyakig belemerültem a munkába, és már-már el is felejtettem a kora reggeli beszélgetést, amikor ismét megcsörrent a telefon.

— Én vagyok... Simon.

— Dolgom van! Hagyj békén!

— Elisa ma reggel megérkezett Santa Monicába, és megszállt egy motelban a San Diego felé vezető autóúton.

— Mi közöm nekem mindehhez?

— Oliver... tudom, hogy már régen lemondtál róla. Mondd meg neki te, akkor mellettem marad. A közeledben vagyok, egy vendéglőben az irodáddal szemben.

Simon megváltozott, amióta utoljára láttam. Szörnyűségesen lefogyott. A szeme körül sötét karikák. Szünet nélkül dohányzott. A motel előtt valósággal kirontott a gépkocsiból.

 

Három esztendeje nem láttam Elisát. A tenyerem izzadt: a szívem összevissza kalimpált. Istenem, ha elgondolom: valamikor az életemnél is többre tartottam a szép szőke hajú lányt.

Simon gyorsan visszatért.

— Hatos számú szoba. Ma reggel érkezett valamivel nyolc előtt, és azóta senki se látta.

Simon bekopogott az ajtón. Semmi válasz. Simon ingerülten lenyomta a kilincset.

— Elisa — súgta halálsápadtan.

— Mi történt? — kérdeztem.

Simon letérdelt Elisa mellé. A szobában mindenütt vérfoltok. Elisa holtan feküdt a padlón. Dühösen megragadtam Simon vállát, majd állon ütöttem.

— Te disznó! Te ölted meg Elisát!

— Nem, ez nem igaz.

— Piszkos trükk! Megölted, és most engem is bele akarsz rántani ebbe a mocsokba!

— Te azzal vádolsz, hogy én öltem meg Elisát?

— Nem mondok semmit. A többi úgyis a rendőrség dolga — mondtam valamelyest magamhoz térve, majd lassan körülnéztem a szobában. Az állólámpa a padlón hevert, sőt az asztalt is elmozdították a helyérő. A szekrény ajtaja behorpadva.

Óvatosan szemügyre vettem a holttestet. Valójában csak egy idegen, szögeztem le magamban, nem érzek már iránta semmit. Valamikor nagyon szerettem, de az már régen volt.

Elisa jobb karja kinyújtva. Sokáig nem bírtam levenni a szememet hosszú karmairól...

 

Hamarosan megérkeztek a rendőrök. Nyugodtan előadtam a történteket. Brooks felügyelő röviden közölte velem, hogy távozhatok. Szegény Simon. Még mindig nem tért magához, és talán nem is sejtette, hogy ő az első számú gyanúsított.

— Oliver, mit csináljak?

Megvontam a vállamat.

— Az ördög hozott vissza benneteket Kaliforniába. Miért nem maradtatok Új-Mexikóban?

 

Egyenesen hazahajtottam. El akartam mindent mondani a feleségemnek. Őt szeretem, és senki mást. Életem legszebb tizennyolc hónapját neki köszönhetem.

Belinda a hálószobában tartózkodott.

— Te vagy, drágám? — kérdezte, amikor beléptem a nappaliba.

— Igen...

— Egy pillanat. Éppen fürödtem. Ma reggel rózsát ültettem a kertben és alaposan összepiszkoltam magam.

Nem is tudom miért, de ebben a pillanatban benyitottam a hálószobába. Belinda a tükör előtt ült, és épp a blúzát rántotta magára. Ideges és gyors mozdulattal, de a testén mégis felfedeztem Elisa hosszú körmeinek a nyomát...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!
63. Malcolm Dobbs: A gondolati áramkör fizikai alapjai
64. Daniel Craig: Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...
65. Lionel West: Megértjük egymást
66. Burt Wiseman: Odanézz!

 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Csókoltatom Helgát
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Dögkeselyű
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink