Mint a galambok

Mint a galambok

Kövér szürke felhők másztak fel az égre, és a város ilyenkor barátságtalan látványt nyújtott. Egy alacsony, de izmos férfi — adhatunk neki negyven évet — határozott léptekkel hagyta el a taxit és megindult San Francisco City külvárosának egyik fehérre meszelt villája felé.

— Meglepődött? — mondta a ház gazdájának, aki tágra nyílt szemmel nézte a váratlan vendéget. Paul Winkler azonban gyorsan összeszedte magát, és megpróbált mosolyogni. Intett a jövevénynek, hogy foglaljon helyet a szalonban.

— Elég régen találkoztunk, uram.

— Igen — bólintott Winkler.

— Mondom: régen találkoztunk.

— Mondom én is: igen.

— Pontosan egy évvel ezelőtt — folytatta Oliver Denholm. — Igen..., ha az emlékezetem nem csal, péntek volt. Ön egy csekélységre kért bennünket: a fivére ugyanis Spanyolországban közúti baleset áldozata lett... Furcsa körülmények között, nem igaz? Ön azt kívánta tőlünk, hogy derítsünk fényt az ügyre.

— Emlékszem — bólintott a ház gazdája. — Valamennyien arra gondoltunk, hogy a bátyám felesége közvetve vagy közvetlenül felelős Dennis haláláért.

A vendég csak most ült le.

— Mi azonnal munkához láttunk, uram. Lelkiismeretesen lefolytattuk a vizsgálatot. Magam vettem kézbe az ügyet, mert a főnök állítása szerint én vagyok a nyomozóiroda legkiválóbb detektívje.

— Végül megállapította, hogy a sógornőm ártatlan — jegyezte meg csöndesen Winkler. — Elmúlt..., feledjük el.

— Valóban úgy tűnt, hogy az asszony ártatlan. Engem azonban az ördög néha nem hagy békén. Ezért ismét hozzáláttam a nyomozáshoz. Nem is olyan régen Spanyolországban volt dolgom. Gondoltam, ha már ott vagyok Cervantes hazájában, akkor még egyszer — a saját szakállamra — felülvizsgálom az esetet. Ön nagyon szerette a fivérét... Valami azt súgta nekem, hogy a gyilkos mégis...

Winkler felvonta a szemöldökét.

— Igen? Talált valamit?

— Szerencsém volt, Mr. Winkler. Hosszas nyomozás után egy spanyol falucskában végre megtaláltam azt az emberemet, akit tanúként is felhasználhatok. Ez a koronatanú azt vallotta, hogy az ön sógornője pénzt adott neki.

A házigazda is leült.

— Most pedig — mondta határozottan a jövevény — a kezemben vannak azok a bizonyítékok, amelyek alapján a sógornője letartóztatható. Grace Winkler mégsem ártatlan...

— Azt állítja, hogy bizonyítékai vannak?

— Igen...

— Mi a szándéka?

— A bűnjeleket átadom önnek, uram. Maga aztán majd átgondolja, hogy mit kell tenni. Most visszatérek New Yorkba... Postafordultával elküldöm az ön címére az anyagot. Véletlenül errefelé volt dolgom. Úgy gondoltam, felkeresem és közlöm önnel a nyomozás eredményét... Pontosabban a végeredményt.

— Egy nyomozó, aki nem csügged...

Paul Winkler nem volt boldog, amiért felfedezték a gyilkost. A nyomozó megérezte, hogy a ház gazdáját lehangolta a hír. A megbízójával először azt közölték, hogy a fivére meghalt. Most arról is tudomást szerezhetett, hogy a sógornője a gyilkos.

— Innom kell valamit — mondta Winkler, és felállt. — Hiszek önnek. Valóban lelkiismeretesen levezette a nyomozást... Köszönöm. Mégis... szeretnék öntől kérdezni valamit.

— Tessék.

— Ön a nyomozás folyamán nem találkozott Grace Winklerrel?

— Hogyne találkoztam volna.

— Igen?

Grace Winkler nem tudta, hogy kivel beszél. Csodálatosan szép és vonzó hölgy. Igazán nem meglepő, hogy a fivére beleszeretett és azonnal feleségül vette. Az ilyen típusú nő a legmakacsabb nőgyűlölőt is leveszi a lábáról.

— Meginna velem valamit? — kérdezte Winkler.

— Sietek...

— Elküldheti a számlát is.

— Végtelenül örültem a találkozásnak. Kissé későn fedeztük fel a tettest. A mi irodánk azonban...

— Mindenki tévedhet.

A nyomozó vigyorogva felállt:

— Úgy látszik, hogy kellemetlen hírt hoztam. Az első pillanatban mi is arra gondoltunk, hogy Grace Winkler a tettes. Most a kezébe adom a bizonyítékokat és ön azok segítségével bármelyik pillanatban leleplezheti a sógornőjét... akár a villamosszékbe is elküldheti.

— Igen... Igaza van.

— Talán feltéptem a már begyógyult sebeket?

— Nehéz perceket éltem át.

Winkler sápadt volt. Ivott egy korty whiskyt.

— Bevallhatom önnek, uram — mondta halkan Winkler —, hogy az első jelentés után nagy kő esett le a szívemről. Én is Grace-re gyanakodtam, de a vizsgálat kiderítette, hogy mégis szerencsétlenség történt.

— Az első nyomozás, uram...

— Az első...

— Most végre pontot teszünk... pontot tehet az ügy végére.

— Isten áldja.

— Isten áldja...

*

Az ajtóban a nyomozó megemelte a kalapját. Winkler lelkileg és testileg összetört ember benyomását keltette, amikor visszavonult a nappaliba. A nyomozó lassan lépkedett a kavicsos úton. Az úttest mellett egy piros sportkocsit pillantott meg. A feltűnően csinos nő láttán elállt a lélegzete, de gyorsan összeszedte magát.

A nő mellé lépett, és megkérdezte:

— Grace Winklerhez van szerencsém?

Az asszony mosolyogva válaszolt:

— Igen.

— Mi ismerjük egymást...

— Valóban?

— Találkoztunk egyszer vagy kétszer.

— Maga a család barátja? Biztosra veszem, hogy ismerte a férjemet... a megboldogult férjemet... Dennis Winklert... és minden jel arra mutat, hogy a második férjemet is ismeri... Paul Winklert.

— Paul Winkler most a férje?

— Igen — válaszolta Grace Winkler csábos mosollyal az ajkán. — Elmondhatom magának, hogy úgy élünk, olyan boldogan, mint a galambok...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!
63. Malcolm Dobbs: A gondolati áramkör fizikai alapjai
64. Daniel Craig: Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...
65. Lionel West: Megértjük egymást
66. Burt Wiseman: Odanézz!
67. Chris Pollack: Elisa körmei
68. William Webb: Nem szabad elsietni
69. Matt Shelby: Az utolsó napon
70. Larry Sisner: Mániákus gyilkos
71. Leonard Wood: Élve vagy halva
72. David Cruise: Csupa öröm az élet
73. Lester Young: Véleményem szerint...
74. Leonard Shelby: Talpig úriember

Címkék: hetnapkrimi

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Csókoltatom Helgát
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Dögkeselyű
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink