Ó, igen, igen, az elmúlt hat hét alatt, amióta együtt éltek, naponta figyelmeztette a drágát, hogy bánjon óvatosabban a pénzzel. Gondosan ügyelt Molly minden lépésére, és nem szívesen hagyta egyedül a városban, mert ilyenkor mindig néhány csomaggal a hóna alatt állított be a házba. Attól is tartott, hogy Molly összebarátkozik a szomszédokkal. Egy ilyen jószomszédi viszony sehogyan sem illett Lester pokoli tervéhez, mert nem ebben a házban akart megöregedni.

Lester a szégyenlősebb fajtájú hölgyekre vadászott. Ilyen volt Molly is, habár a parányi termetű hölgy mindenben különbözött korábbi feleségeitől. Éppen ezért ezúttal nem várt sokáig a halálos ítélettel. Először is Molly két marékkal szórta a pénzt, másodszor meg — ez már főbenjáró bűn — bele-beleütötte az orrát az üzleti ügyeibe. Lester nem egy alkalommal szépen elmagyarázta neki, hogy igen, igen hogyne, minden rendben van, Molly üzlettársa a kozmetikai szereket gyártó vállalatnál, de viseltessék bizalommal a partner iránt, tehát felesleges minden áldott nap az irodában ücsörögni. Molly bólintott, de újabb ötlettel hozakodott elő. Időnként meglátogatta a férjét a gyárban, és nem akármilyen öltözékben. Mrs. Lester Wagnernek rangja volt és címe, tehát az utolsó párizsi divat szerint öltözik, ugyebár. Lester megérezte a veszélyt, és elhatározta, hogy akcióba lép.

A végzetes napon színültig töltötte a fürdőkádat vízzel. A folyosón elcsavarta a fürdőszoba melegítőjének a biztosítóját. A samponos hab majdnem kicsordult a padlóra. Ezután óvatosan leszedte a melegítőt, és beledobta a vízbe, majd behívta a feleségét.

Molly váratlanul Lester háta mögött termett. A férfi megrezzent. Csak nem vett észre valamit? Gyorsan elmúltak a kételyei. Molly ugyanis Lesterre mosolygott.

— Mit csinálsz, drágám?

— Előkészítettem a fürdődet. Siess, siess, ki ne hűljön a víz! Ma este elviszlek valahová, és büszke akarok lenni rád. Te vagy az én királynőm.

— Elviszel valahová? Boldog vagyok, Les... nagyon boldog, és... jaj, nézd, a hab ellepi a kádat. Elönt bennünket a víz.

— Siess, Molly, siess! Várlak!

Molly bezárta maga mögött az ajtót. Egy hölgy, akit tegnap még a vénkisasszonyok közé soroltak, nem mond le egyik napról a másikra a szokásairól. Lester hallgatódzott. Néhány másodperc múlva megcsavarta a melegítő biztosítóját. Szikra pattant... A csend tökéletes. Vége, súgta Lester. Ég veled, Molly!

Lester várt. Valahol olvasta, hogy a gyilkos akkor akad horogra, ha elkapkodja a dolgot, tehát nem árt, ha a rendőrség a holttestet néhány órával később fedezi fel. Várjunk tehát legalább harminc percet. Ekkor majd elkezd dörömbölni a fürdőszoba ajtaján, és csak ezután hívja be a szomszédokat.

Molly az értékpapírjait a szekrényben, egy üres kalaposdobozban őrzi. Úgy vélte a dilis, gondolta Lester, hogy senki sem tud a rejtekhelyről, hahaha!

A dobozt megtalálta. Reszkető ujjakkal válogatott a csekkfüzetek és a bankszámlák között. Nagy nehezen felfedezte, hogy Molly a bankban tegnap felvett ötmillió dollárt, az össz vagyont. Lester vigyorgott, tehát a pénzt házhoz szállítják.

Igen ám, de a további nyomozás hiábavalónak bizonyult. A papírokat széjjeldobálta a padlón. Váratlanul egy fehér borítékon akadt meg a szeme. Egy boríték az ő nevével, neki címezve. Gyorsan feltépte. A szöveg:

„Drága Lester,

ha valamikor is sor kerül arra, hogy elolvasod a levelet, attól tartok, hogy némi meglepetésben lesz részed. Sokáig azzal hitegettem magamat, hogy nincs szükség egy ilyen tartalmú levél megírására, de furcsa viselkedésed írásra ösztönzött. Jól figyelj tehát minden szóra, drágám!

Te biztosan ütődött vagy, Lester, ellenkező esetben megértenéd, hogy minden nő, hacsak nem tiszta idióta, gyanús szemmel nézné műveleteidet a fürdőszobában. Minden bizonnyal észrevetted, hogy rendszerint a fürdőkádban olvasom az újságokat. Szokás, talán rossz szokás: nekem is vannak hibáim. Éppen az újságban olvastam arról, hogy a fatális baleset, amelynek áldozata mindig a feleség, nem sokkal az esküvő után következik be. Elgondolkoztam, drágám.

Bizony, bizony, amíg szerelmes voltam beléd, addig sohasem gyanakodtam, de aztán eszembe jutott egy apróság, mégpedig az, hogy az esküvő előtt egyre arra biztattál, hogy írjam meg a végrent, és legyek nagylelkű, gondoljak terád. Tudod-e, drágám, mit tettem? A rendőrséghez fordultam.

Nem vetted észre, drágám, hogy a szomszédok sohasem tettek rá kísérletet, hogy közelebbi ismeretséget kössenek veled. Úgy döntöttünk, hogy az lesz a legjobb, ha nem vesszük észre őket, ha az égvilágon semmit sem tudsz róluk. Ezután tudatom veled, hogy az a bizonyos „szomszéd” Thomas Schumacher felügyelő. A segédje, egy hölgy, szintén rendőr. A felügyelő egy alkalommal megmutatta nekem a szerencsétlenül járt hölgyek férjének a fényképét. A fotók pocsékok, de én mindkettőn felismertem az én drága férjemet, Lester Wagneremet, aki a múltban Mr. Woodstock és Mr. Chesterton néven mutatkozott be későbbi áldozatainak. Megtudtam azt is, hogy a rendőrök három esztendeje nyomoznak a lelketlen gyilkos ügyében. Engem most biztosan nemzeti hősként tisztelnek, hiszen tálcán adom át nekik a gyilkost.

Nem akartam elsietni a dolgot. Tudod, bizonyítékok nélkül az ember nem viszi semmire. Megbeszéltük a részleteket. Ha valami nem stimmel a kréta körül, akkor értesítem a szomszédokat.

A meglepetés csak ezután következik, drágám, mert amíg te abban a hiszemben olvasod a levelet, hogy én már fent repdesek a felhők között, a szomszédunk szalonjában ülök és teát iszom. Életben maradtam, drágám. Tudod, angyalom, én be sem léptem abba a nyomorúságos kádba. Abban a pillanatban, amikor elhagytad a fürdőszobát, én kimásztam az ablakon, és egyszerre csak a tetőn találtam magamat. A létráról Mr. Schumacher gondoskodott.

Elfáradtál, tudom. Mindhiába kerested a pénzt. Kár a gőzért. A dollárjaimat elrejtettem: a csapda sikerült. Sok idődet raboltam el, éppen annyit, amennyire szükségem volt, hogy megmentsem a bőrömet. Az asszonyok talán bolondosak, és én sem voltam kivétel, amikor hozzád mentem. Igen, igen, az asszonyok bolondosak, de nem olyan szédültek, mint valamikor.

Ez a vége. Schumacher felügyelő és az emberei hamarosan megtalálják a fürdőkádban a bizonyítékokat. Mit tudom én, mérges kígyót vagy netán a melegítőt? Igazán mindegy, mert a bizonyítékokat nem tüntetheted el. A kulcs nálam van, és a fürdőszobát gondosan bezártam. Ismerd be, drágám, hogy — azonosulva a szerelemmel — tökéletes alakítást nyújtottam. Nem is tapsolsz?”

Lester sápadt és elkínzott arccal befejezte az olvasást. Még magához sem tért a számára szörnyű meglepetéstől, amikor csöngettek az ajtón. Mozdulatlanul, beletörődve sorsába engedte, hogy megbilincseljék, de dühös volt önmagára, mert egy buta és unalmas asszony járt túl az eszén.

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50. Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!
63. Malcolm Dobbs: A gondolati áramkör fizikai alapjai
64. Daniel Craig: Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...
65. Lionel West: Megértjük egymást
66. Burt Wiseman: Odanézz!
67. Chris Pollack: Elisa körmei