Elhagytam a Polydort, és akkor már tudtam, hogy mi a teendőm. Otthon zsebre vágtam a revolvert, az álbajuszt és egy olyan gumiorrot, amilyent a színészek használnak. Azonnal felhívtam a barátomat, Christ.

— Ma este egy órára szükségem van rád.

— Ötszázért megcsinálom. Mint mindig.

Néhány szóval elmagyaráztam Chrisnek, hogy miről van szó. Chris értelmes srác, mindent azonnal megértett. Éjfél körül az első vendégek lassan elhagyták a termet. Chris ezalatt elemelt egy gépkocsit, és az egyik mellékutcában várt a jelre. A Polydor előtt nagy volt a tolongás. Végre megjelentek a lépcsőn azok, akiket vártam. Két párocska előttük haladt. Chris ügyesen manőverezett a gépkocsival, és az áldozat, valamint az az úriember, aki vele volt, mit sem sejtve a hátsó ülésen foglalt helyet. Én tisztes távolságból kísértem őket. Körülbelül harmincperces kocsikázás után célhoz értünk. A hölgy intett Chrisnek, hogy álljon meg. Feltettem az álbajuszt és a gumiorrot, majd kiszálltam az autómból. A nő a járdán álldogált, az úriember Chrisszel tárgyalt a viteldíjról. Belöktem a tagot az autóba. A hölgy meghökkenve nézett rám.

— Mit akar tőlem?

— Nem is sejti — mondtam, miközben előrántottam a revolvert. — Vegye le a nyakéket...

A hölgy gyorsan cselekedett. Átnyújtotta, amit kértem, de a szemében olyan tűz villant, amitől megborzongtam. Gyönyörű nyakán a nyakék sebhelyet takart.

Chris a házam előtt várakozott.

— Minden rendben, öregem. Kidobtam a pasast a téren, a gépkocsit a rakpart szélén hagytam. Megvan a zsákmány?

A szobában megmutattam a nyakéket.

— Gyönyörű darab... ez a tiéd. Ötszáz dollár.

Chris távozása után szemügyre vettem a nyakéket. Mégis mindig arra a csúnya sebhelyre kellett gondolnom. Valaki fojtogatta a szép amazont. A másnapi újságok sokat foglalkoztak az esettel. A szemem megakadt egy úriember fotóján és egy lódításon. A cikk szerzője ugyanis azt állítja, hogy a tolvaj fojtogatni kezdte az áldozatát. Aha, szóval arról az úriemberről van szó, akit ügyes üzletembernek ismernek a városban. Sok minden sántított ebben az ügyben. Ezért elhatároztam, hogy újra találkozom a szépasszonnyal.

— Halló! — mondtam a készülékbe. — Mrs. Lassiter? Olvastam a reggeli lapokat... Szörnyű!

— De ki beszél?

— Valaki, aki visszaszerezheti a gyémánt nyakéket.

— Forduljon a rendőréghez vagy a biztosítóhoz!

— Fáj még a nyaka, asszonyom?

— Maga támadott meg az éjjel?

— De én nem nyúltam a nyakához.

— Mit akar most?

— Szeretnék találkozni önnel. Visszakaphatja a nyakéket.

— Mennyiért?

— Majd meglátjuk. Találkozunk a Saragosa Parkban, ahol virágkiállítást rendeznek. Négy órakor. Megfelel?

Tíz perccel négy előtt egy sátor előtt vártam a titokzatos szépséget. Négykor befutott. Egyedül. Az orchideák előtt megszólítottam.

— Mi megérthetjük egymást, nem?

— Bajusz nélkül ön nem az igazi...

A magas nyakú pulóver eltakarta a sebhelyet.

— Értesítette a rendőrséget?

— Nem.

— Hajlandó fizetni?

— A biztosító...

— Nem érdekel. Bizonyos összeg fejében megkaphatja a nyakéket.

— Törvényellenes.

— Miért viseli egyáltalán azt a nyakéket? Egy ilyen szépségnek nincs szüksége csecsebecsékre.

— Szép mondás egy tolvajtól.

— De én nem fojtogatom a hölgyeket.

— A rendőrök látták a sebhelyet a nyakamon. Nem mondhattam el nekik az igazat.

— Az az úriember a tettes?

— Ezt meg honnan tudja?

— Gyilkossági kísérlet. Nem jelentette a rendőrségen. Feltette a nyakéket, mert bálba mentek. Otthon felveszi, leteszi. Az úr mindent láthat, de az emberek előtt nem mutatkozhat sebhellyel a nyakán. Ő volt?

— Eltalálta. Gratulálok. Mennyi?

— Negyedmillió.

— Lehetetlen. Az uram csak ötvenezerig hajlandó elmenni.

Ó, tehát fizetnek! Erre nem voltam elkészülve! Elfogadtam az ajánlatot. A hölgy most már nyugodtnak látszott. Megbeszéltük, hogy még ma éjjel találkozunk a metró egyik eldugott folyosóján, ahol zavartalanul lebonyolíthatjuk az üzletet.

Ezúttal is korábban mentek el a találkára. A nyakéket borítékba tettem, s belesüllyesztettem egy szemeteskannába. Itt senki sem háborgathat bennünket, gondoltam. Ideális búvóhely a metró.

Végre megérkeztek.

— Elhozta a nyakéket? — kérdezte Mr. Lassiter.

— Lássuk a dohányt...

— Mutasd meg neki, Theresa.

A nő kivett valamit a táskájából. Mi ez? Kesztyű? Meg egy revolver. Habozás nélkül tüzelt — Mr. Lassiterre, a férjére. Minden olyan gyorsan játszódott le, hogy nem volt időm a beavatkozásra. A hölgy, amikor Mr. Lassiter lezuhant, sikoltozni kezdett. Szóval így állunk? Megbeszélte velem a randevút, csak azért, hogy megszabaduljon az urától. Pénz? Válás? Bosszú? — mindenből egy kevés.

A rendőrök résen voltak. Mrs. Lassiter letérdelt a holttest mellé, és zokogott, majd felnézett, és rám mutatott.

— Ő ölte meg Emmerichet...

Metsző hangon félbeszakítottam:

— Hangos szóváltást hallottam. Lejöttem, hogy megnézzem, mi történt. A hölgy lőtte le az urát...

— Hazudik! Ellopta a nyakékemet is! Kutassák át a zsebeit, megtalálják.

Nyugodtan válaszoltam:

— Az okmányaimon kívül semmi más nincs a zsebemben. Én azonban azt ajánlom, hogy vizsgálják meg a kesztyűt, s akkor fény derül majd arra, hogy ki lőtte le ezt az embert.

— Megnézhetem az iratait? — kérdezte az egyik rendőr.

Megmutattam. William MacCarthy, a 65. rendőrállomás nyomozója. A hölgy csodaszép pupillái kitágultak, és úgy maradtak néhány másodpercig. Így... Nem könnyű mesterség. Tolvaj és rendőr egyszerre. Egyelőre csak azt nem tudom eldönteni, hogy melyik mesterség kellemesebb...

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50. Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!
63. Malcolm Dobbs: A gondolati áramkör fizikai alapjai
64. Daniel Craig: Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...