home 2024. március 19., József napja
Online előfizetés
Humphrey Bogart szellemében
George Mulholland
2014.11.24.
LXIX. évf. 48. szám
Humphrey Bogart szellemében

George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében

A hústorony egykettőre elűzte a szememből az álmot. Csúnya arcát megpillantva azt hittem, hogy lidérces álmaim vannak.

— Öltözz fel, Bogart! — rendelkezett.

— Mi történt? — kérdeztem felegyenesedve az ágyamban, majd egy pillantást vetettem az órámra. Hajnali kettő múlott néhány perccel.

— Munkám van a számodra — világosított fel a rendőr. — Hát nem vagyok aranyos? Egy igazi rendőr házhoz szállítja a munkát egy nyavalyás magándetektívnek.

— Lassan a testtel, ember!

— Derek Swanhoz van szerencsém?

— Eltaláltad.

— Gyorsan öltözz fel, és ne locsogj sokat feleslegesen. Nem bírom a maszekokat, tudod.

Pillanatok alatt magamhoz tértem, de még mindig nem tudtam, miről van szó. A rendőrnek szabályos jelvény ragyogott a mellén. Az ingem után nyúltam. A rendőr körülnézett a szobában...

— Csudára rosszul állhat a szénád — mondta. — Ez a hotel egy svábbogárfészek.

— Idaho szövetségi államból érkeztem — válaszoltam. — New York-i munkaengedélyem egyelőre nincs. A napokban tértem haza Európából.

— Az engedéllyel ne törődj. Senki sem kéri tőled. Mi szél vitt Európába? Sok pénzt kerestél legalább?

— Megtérítették az útiköltséget.

— Hát akkor miért fogadtad el a munkát?

— Láttam egy darabkát Európából, az is valami.

— Eh... hülye maszek. Gyerünk...

A hotel előtt beszálltam a rendőr gépkocsijába.

— Mikor látom a megbízómat? — kérdeztem kíváncsian.

— A megbízód a börtönben vár terád. Miért ragaszkodik hozzád, nem tudom. Donny Chavelláról van szó, tudod.

Az a gyanúm, hogy a meglepetéstől tátva maradt a szám. Chavella számított a keleti parton a legügyesebb, legkörmönfontabb szerencsejátékosnak. Az Európából hazatartó hajón azt mesélték, hogy Chavellát is az utasok listáján tartják nyilván. Első osztályon utazhatott, mert én nem találkoztam őkelmével a fedélzeten.

Nem a cellában tartózkodott. Chavella a börtönkapitány asztalánál foglalt helyet. Lábait felrakta a nyitott fiókra. Chavella hatalmas, elhízott fickó. Dúsgazdag ember benyomását keltette. A hangja azonban, akár a macskáé.

— Te tegnap érkeztél New Yorkba? — kérdezte barátságosan.

— Igen.

— Olvastam valamit rólad... és a foglalkozásodról a hajó lapjában. Hát nem mulatságos? Újságot nyomtatnak a hajón! Hanem... elmondom, miről van szó. Az egyik utast Slim Malamudnak hívják, New Yorkban lelőtték néhány órával a hajó lehorgonyzása után. A rendőrség azt állítja, hogy valaki a hajó utasai közül végzett vele, és az is megfordult a fejükben, hogy én lehetek a tettes. Ugyanis a hajó szalonjában leültem kártyázni Malamuddal... és a fickó csalt. Terád esett most a választásom, terád, aki ismeri az utasok többségét, tehát megbízhatom benned. Gyorsabb és ügyesebb vagy, mint a tohonya rendőrök.

— Ön leült Malamuddal kártyázni?

— Megmondtam, nem? Ilyen gyenge a memóriád? Nem pénzben játszottunk, mindegy. Egyet ne feledj: én nem vagyok gyilkos. Csak a hülye piszkítja be a kezét egy gyilkossággal. Nem maradhatok azonban sokáig ebben a büdös lyukban, és azt sem akarom, hogy az egész város rólam beszéljen. Adok valamit a tekintélyemre — mondta Chavella, és előráncigált a zsebéből néhány pénzköteget. — Ez a tied, Swan. Tízezer dollár... ha megszabadítasz ezektől az átkozott őröktől, akkor még néhány ezres üti a markodat...

A poént mohón zsebre vágtam.

— Miért gondolja a rendőrség, hogy a gyilkos a hajón tartózkodott?

— Malamud visszavonultan éldegélt, és csöndes embernek számított. Több mint három évig külföldön üzletelt — világosított fel a rendőr.

— Szeretném szemügyre venni Malamud lakását.

— Valóban? — A rendőr felröhögött. — Én már azt hittem, hogy ebből az irodából göngyölíted fel az ügyet. Mint a filmen. Ti, maszekok, azt gondoljátok, hogy tévedhetetlenek vagytok.

Chavella leintette a rendőrt.

— Láss munkához, Swan.

A rendőrrel az oldalamon elhagytam a börtönt. Most mihez kezdjek? Eladtam magamat az ördögnek. Mind ez ideig a férjek megbízásából unatkozó hölgyek nyomába eredtem, és néha-néha egy-egy válópert is a nyakamba varrtak. Ha megoldom Chavella — pontosabban Malamud esetét, akkor irodát nyithatok New Yorkban.

A kocsiban a rendőr a tudomásomra hozta, hogy látni sem bírja a pofámat. A legszívesebben tökön rúgna.

— Csudára pogány nyelved van — mondtam halkan.

A rendőr szeme villant egyet, de elhallgatott.

Malamudot egy szerény, csöndes hotelben ölték meg. A recepción megtudtam, hogy Malamud egy hónappal az érkezése előtt távirat útján lefoglalta a szobát.

— Hát ez ki? — kérdezte a rendőrségi nyomozó, akibe belebotlottunk még az előszobában.

— Nem ismered fel Kojak mestert? — válaszolta kuncogva a kövér rendőr. — Magándetektívecske. Chavella úrnak dolgozik.

A holttestet már elszállították. A nyomozó elmondta, hogy Malamudot többször fejbe verték. A gyilkos a tette után a fürdőszobában megmosta a kezét. A gyilkosságot a szobában követték el. Malamud éppen a csomagjaival bajlódhatott, amikor a gyilkos a háta mögé surrant, és lecsapott. Az áldozat a gyilkosát gyanútlanul beengedhette a szobába, tehát ismerte.

Először is alaposan körülnéztem. Valami miatt a fürdőszobában tartózkodtam a legtovább. Magam sem tudom, miért.

— Megnézhetem a többi fürdőszobát az emeleten? — fordultam a rendőrhöz.

— Maigret nyomon! Jól van, megnézheted...

Hamarosan visszatértünk Malamud szobájába.

— Érdeklődjék meg a vámosoknál, hogy vártak-e a napokban nagyobb szállítmány kábítószert... és fogják le Malamud stewardját. A steward a gyilkos.

— Gúnyolódsz velünk?

— Eszem ágában sincs.

— Tudod a steward nevét is?

— Dehogy, de tartóztassátok le. Chavella biztosan szörnyen unatkozik a börtönben...

Chavellától kaptam még tízezer dollárt.

— Maradj te csak New Yorkban — mondta vigyorogva, és megveregette a vállamat. — Hát nem vicces? A steward teletömi Malamud bőröndjeit kábítószerrel... s az én drága kártyapartnerem becipeli az átkos port New York szívébe. Minderről halvány sejtelme sincs. A steward mégis elkövetett egy végzetes hibát. Malamud ugyanis akkor csípte el, amikor a bőröndjeiben kotorászott, így történt? Ügyes srác vagy, Swan.

Most mondjam el neki az igazat? Vaktában céloztam és találtam. A törülköző vezetett nyomra. Négyszer hajtogatták ugyanis össze, ahogyan az hajókon szokás. A gyilkos, miután tette után kezet mosott, a törölközőt rutinszerűen a megszokott módon tette vissza a helyére. De erről mélyen hallgattam.

— Egyszerűen arra gondoltam, hogy mit tenne az én helyemben Humphrey Bogart — mondtam búcsúzóul —, és úgy cselekedtem.

 

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:
1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. Greg Lassiter: Nem tart sokáig

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..