— Újra megkérdem: tegnap este 11 órakor több kilométer távolságra voltál a Hamilton Szállótól? — tudakozódott eléggé gondterhelten McLish felügyelő.

— Úgy van — válaszolta Eddie Cibrion habozás nélkül. — Csillagtávolságnyira a Hamilton Szállótól. Pontosabban: a város másik végében.

Sean McLish elnyomta a cigarettáját, és rápillantott a segédjére. Nolte nyomozó megmozdult.

— Az alibije megdönthetetlen, főnök — mondta. — Ha úgy vesszük... Eddie felcsattant:

— Mi az, hogy „ha úgy vesszük”?! Maga meg az a másik hekus alaposan átrázták az esetet, nem? Molly pedig a szemükbe vágta, hogy nála töltöttem az éjszakát. Tiszta sor, tisztább már nem is lehet.

Nolte hallgatott. A ceruzáját forgatta az ujjai között.

— Mit képzelsz? Egy utcalány vallomása nem sokat nyom a latban — mondta a felügyelő. — Ez a Molly eladja a spanyoloknak egy dollárért a Szabadság-szobrot.

Eddie megvonta a vállát.

— Ön elküldött a házamban két bohócot, kiráncigáltak az ágyamból, és most itt vagyok. Mire mentünk? Semmire, felügyelő úr, az égvilágon semmire.

Nolte közbevetette:

— Megmondtuk: Ön gyanús az ügyben, ne adja a hülyét, Eddie. Maga már az első pillanatban az alibijét bizonygatta, és még azt sem tudta, miről van szó. Nem is tudta, hogy mivel gyanúsítják.

A felügyelő leintette a nyomozót.

— Nolte! Menjen, és nézze meg, hogy mit végzett Gibson őrmester. Az a másik ügy is érdekel bennünket. Menjen, Nolte, futás!

A nyomozó szótlanul átment a másik terembe.

— Most pedig — kezdte a mondókáját a felügyelő nyugodtan — tegyük tisztába a dolgokat, rendben? 11 óra körül, tehát három órával ezelőtt két álarcos, két felfegyverzett alak rátámadt a Hamilton Szálló portására: arra kényszerítették, hogy nyissa ki azt a páncélszekrényt, amelyben a vendégek ékszereit őrzik.

— Ezt már négyszer elmondta ma.

— A szálló detektívje, a banditák legnagyobb balszerencséjére — 11 órakor még nem aludt. Lövöldözés... A banditák a kijárat felé rohantak, de az egyiknek nem sikerült a szökés. A detektív pontosan célzott: a betörő a helyszínen meghalt. A társa tovább lövöldözött, sikerült megragadnia a volánt, és meglógott. A másvilágra szenderült bandita neve Ossie Fulton. A barátod... Együtt ültetek Yumában négy évvel ezelőtt. Emlékszel, Eddie?

— Semmi közöm ezekhez az eseményekhez. Molly ágyában hevertem héttől éjfél utánig. Kérdezzék meg tőle...

A következő pillanatban Nolte szinte berepült a szobába. Izgatottan újságolta:

— Gibson őrmester megérkezett. Hivatalosan is megerősítették, hogy...

— Mi történt? — kérdezte a felügyelő.

— Hat tőrszúrás a hátába és a mellkasába.

A nyomozó leült, és a papírok fölé hajolt. Eddie zavartan nézte a rendőröket. Még nem értette, hogy mire megy ki a játék.

— Mi történt? — kérdezte végül rosszat sejtve.

— Megadom neked az utolsó lehetőséget, Eddie — válaszolta a felügyelő — Valld be, hogy te lövöldöztél a Hamiltonban.

— Elég a süket dumából! Engedjenek haza!

A gyanúsított felállt a székről. A felügyelő hangja élesen csattant, akár a korbácsütés.

— Ülj le, Eddie! Nolte, ha ez a patkány megmozdul, verd szét a fejét, de azonnal!

Eddie ijedten visszaült a helyére.

— Tehát azt állítod — mondta a felügyelő —, hogy hét órától éjfél utánig Molly ágyában heverésztél.

— Úgy van. Tőle aztán egyenesen hazamentem. Éppen lefeküdtem, amikor ez a gorilla kiráncigált az ágyból. Egy óra körül...

— Eskü alatt is ezt vallanád? A bírák előtt?

— Ha egyszer mondom...

— Nolte! Te meg Gibson őrmester egy órakor nála voltatok. Mit csinált akkor a mákvirág?

— Az ágyban döglött — mondta a nyomozó. — Elmesélte, hogy éppen abban a pillanatban érkezett haza. Az éjszakát Mollynál töltötte. Megvártuk, amíg felöltözik, és bekísértük a rendőrállomásra. Útközben minduntalan az alibijéről papolt. Emiatt megálltunk egy drug-store előtt, ahonnan Gibson őrmester felhívta azt a ribancot.

Eddie diadalmasan közbeszólt:

— Molly pedig azt mondta, hogy igazat beszélek! Na, mégsem engednek szabadon?

A nyomozó halkan megjegyezte:

— Hát ami azt illeti, Gibson őrmester nem beszélt azzal a lánnyal. Nem bizony.

Eddie szeme tágra nyílt a csodálkozástól.

— Nem értem. Mi történt?

— Gibson hiába hívta fel a lányt. Senki sem mozdult a lakásban a telefoncsörgésre.

— Az embereimnek sikerült — folytatta a felügyelő —, hm, sikerült eljutnia hozzá. Eddie, továbbra is azt állítod, hogy az éjszakát vele töltötted? Méghozzá az ágyában?

— Miért nem kérdezik meg tőle?

Nolte valamit bejegyzett a noteszába, majd megszólalt:

— Valaki látta Eddie-t a lány házában, ez nem kétséges, és Eddie ezt tudta. Blöffölni próbált. Egyre azt bizonygatta, hogy nála volt, mert ezzel akarta elterelni magáról a gyanút. Tudja, hogy miről van szó. Ez a ló Eddie nem is sejti, hogy a szakértők manapság percnyi pontossággal megállapítják a gyilkosság időpontját.

A felügyelő mosolygott.

— A trükk csütörtököt mondott, Eddie.

— Várjanak — ordította most már Eddie. — Miről beszélnek? Miről susmusolnak a hátam mögött?

— Ülj le! — parancsolta a felügyelő. — Egy vagy a tíz közül, akiket ma kihallgattunk a Hamilton-ügyben. Neked alibid van, Molly gondoskodott róla... Igen ám, de te nem is sejted, hogy hol volt eddig az őrmester?

Eddie elsápadt.

— Csak nem akarják nekem bebeszélni, hogy azok a szúrások, a tőr a hátában és a mellkasában...? Mollyről van szó? Nem igaz! Lehetetlen!

A felügyelő elkapta Eddie karját.

— Erre vártam! Most megvagy végre! Abban a pillanatban, amikor betetted ide a lábad, magad dobtad a kötelet a nyakadba, és most te szorítottad meg a hurkot, Eddie.

— Ostoba kurva! — sziszegte Eddie. — Mindenki tudta, hogy az a pasas előbb vagy utóbb elmetszi a nyakát, vagy feldarabolja. Megtörtént! Éppen ezen az éjszakán!

— Miért tetted? — kérdezte a felügyelő.

— Nem én öltem meg! Nem is voltam nála, erre megesküszöm. Telefonon beszéltem vele, és megkértem, hogy biztosítson nekem alibit. Én meg Ossie megtámadtuk a portást a Hamiltonban. Nem volt szerencsénk. A szálloda hekusa közbelépett.

A felügyelő megköszörülte a torkát.

— Tehát beismered, hogy részt vettél a támadásban? Igen. Ezért nem ültetnek villamosszékbe... Nem értelek, Eddie. Megesküdtél volna, hogy Molly ágyában henteregtél? Nem azt vallottad néhány perccel ezelőtt?

— És ha megmutatom a revolvert? Eldugtam a szobámban. A golyók a hotelszoba falába fúródtak. Egyeztessék össze a szakértők. Nem vádolhatnak gyilkossággal. Nem vagyok gyilkos!

— Nolte! Vigye ezt a marhát a helyszínre, és keressék meg azt a revolvert.

A nyomozó és Nolte elhagyták az irodát. A felügyelő ekkor hangosan elnevette magát. Lassan az ajtóhoz lépett, és megveregette az éjszakai szolgálatot teljesítő rendőr vállát.

— Craig — mondta derűsen. — Vezesd elő a cellából azt a ribancot. Szeretnék elbeszélgetni vele...

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja