home 2024. április 20., Tivadar napja
Online előfizetés
Talpig úriember
Leonard Shelby
2015.01.20.
LXX. évf. 3. szám
Talpig úriember

Nem amatőr tört be azon a napon a Lamont City Bankba. Christopher MacDonald elégedett volt önmagával, vagyis az elvégzett munkával. A rajtaütés sokkal jobban sikerült, mint remélte, de bizony rosszkedvűen vonta össze a szemöldökét, amikor a zsákmányra pillantott.

Ötezer-háromszáz dollár nem akkora összeg, amelynek birtokában megkérdezheti a mindenható elnöktől, hogy mennyiért árulja Montana szövetségi államot. Christopher szeretett nagylábon élni, s ilyképpen a bankban szerzett pénznek gyorsan a nyakára lépett. Ezért elhatározta, hogy az akciót megismételi. A mondásra, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg össze nem törik, fittyet hányt.

Egy héttel később elvetődött Salt Lake Citybe, és jó ideig szemmel tartotta a First National Bankot. A 66. utca csöndes volt és ,,hadművelet”-re alkalmas. Egy rozoga, viktoriánus stílusban épült többemeletes házban székelt a pénzintézmény, melyet két századdal ezelőtt alapítottak.

MacDonald három héten át folyton ott ólálkodott a környéken. A betörés minden részletét alaposan kidolgozta. Pénteken délután négy óra után csökkent a forgalom a hodályban, és a fegyveres őr figyelme is lazult. Úgy rémlett, mintha az öreg rozmárt dísznek állították volna az ajtó mellé. Az elmúlt harminc évben senki sem tört be a bankba, és a pénztárból sem tűnt el soha egyetlen cent sem. Ez egy mintabank, semmi kétség.

Christopher besétált a bankba. A rendőrök ugyan időnként résen vannak, de ,,okos'' fejükkel azt gondolják, hogy bankot rabolni csudára nehéz dolog, tehát egyetlen ember nem elég hozzá. MacDonald ezúttal is egyedül dolgozott, és ezúttal is megőrizte hidegvérét. Négy esztendeje ,,portyázott'' az országban, és a rendőrség mind ez ideig személyleírást sem adhatott a galád betörőről.

Türelmesen várakozott. Az ügyfelek lassan-lassan elhagyták a bankot. 16.37-kor előrántotta a revolverét, és a teremben tartózkodó pénztársora szegezte.

— Ez fegyveres rablás, uraim — mondta nyugodtan.

Gyors mozdulattal összeszedte a pénzkötegeket. Az öreg őrre nem volt gondja, mert egy perccel előtte a pénztáros elküldte virsliért. Christopher könnyű léptekkel eltűnt a helyszínről. Ezúttal csillagos ötössel osztályozta munkáját.

A hotelszobában gondosan megborotválkozott, összecsomagolta a holmiját, és a vasútállomásra sietett. Igyekezett mindig gyorsan eltűnni a tetthelyről. Salt Lake City egyébként sem szívélyes és vendégszerető város.

*

Nagy nehezen átverekedte magát a tömegen, és az egyik vonatfülkében helyet foglalt. Útitáskáját elhelyezte a térdén, majd gondosan megigazította a szoknyáját. Gyakorlott mozdulattal előhalászta a púderesdobozt, belenézett a tükörbe, és mosolyogva megállapította, hogy a műszempilla milyen nőiessé varázsolta amúgy sem éppen férfias arcát. MacDonald szökéskor mindig nőnek álcázta magát, s így feltűnés nélkül elhagyhatta azt a várost, ahol épp bankot rabolt. Megigazította dús parókáját, és ujjaival dobolni kezdett az útitáskáján. Holnap vagy holnapután Los Angelesbe utazik, onnan Mexikóba vagy a Hawaiira. A zsákmánnyal ezúttal elégedett volt. A First National Bank jól fizetett...

*

Néhány perccel később egy feltűnően elegáns, divatos öltözékű férfi lépett a fülkébe. A selyem nyakkendőjét New Yorkban vásárolhatta a 8. utcában. A cipője fényesen ragyogott. Christopher természetesen szemmel tartotta a jövevényt. Ez valami üzletember, gondolta. Vagy filmszínész. A bankrabló tartott a hekusoktól. Megsimogatta a homlokát, majd előszedte a táskájából az aranyozott cigarettásdobozt.

Útitársa udvariasan megkérdezte:

— Beteg talán?

— Tessék? — rezzent össze Christopher

— Önnek remegnek az ujjai, hölgyem. Segíthetek valamiben?

— Nem, nem, nincs semmi bajom — válaszolta gyorsan MacDonald. – Tudja, nemrég operálták a torkomat... Éppen a kórházból jövök, és nem érzem magamat valami fényesen. Nehezemre esik a beszéd...

Szülővárosában Christopher gyakran fellépett az amatőrszínházban, és többnyire hölgyszerepekben játszott nagy-nagy sikerrel. Egy alkalommal egy középkorú beteges nő szerepét osztotta rá a rendező. Zseniálisan oldotta meg feladatát. Az útitárs bocsánatot kért, és az ablak felé fordult. Christopher eltakarta az arcát egy újsággal. Pillanatok múlva megszűnt a heves szívdobogása.

Nemsokára valaki kopogott az ajtón.

— Rendőrség — mondta a fülkébe lépő két férfi közül a magasabb. — Azt az embert keressük, aki kirabolta a bankot. Engedelmükkel átvizsgáljuk a csomagjaikat.

MacDonald útitársa ingerülten felugrott.

— Szemtelenség! — mondta. — Engem mernek meggyanúsítani azzal, hogy betörtem egy nyavalyás bankba? Tudják maguk egyáltalán, hogy kivel állnak szemben? Douglas Marcy vagyok, tessék, itt vannak az irataim, a jelvényem...

— Douglas Marcy? — kérdezte a másik férfi. — Az FBI-tól?

— Igen — válaszolta az elegáns férfi. — Hagyjanak békén, és ne zaklassák ezt a szerencsétlen asszonyt se. Nemrég operálták a torkát. A betörőt pedig keressék másutt, megértették?!

— Hogyne — mondta a magasabb rendőr halkan —, természetesen.

A rendőrök gyorsan elhagyták a fülkét.

*

Christopher felsóhajtott. Az FBI-főnök mosolygott.

— Nagyon szépen köszönöm — suttogta Christopher —, amiért megmentett a felesleges zaklatástól.

— Semmiség...

— Most az étkezőkocsiba mennék... szeretnék meginni egy csésze forró teát. Megengedi?

Douglas Marcy bólintott.

*

Az étkezőkocsiban egyetlenegy szabad asztalt talált, amelynél épp a rendőrök foglaltak helyet. MacDonald pimaszul állta a hekusok tekintetét, és leült. Ha akarná, akár meg is érinthetné a vállukat. Hát nem nevetséges?

MacDonald asztalához egy csinos szőkeség lépett.

— Bocsánat — szólította meg Christophert —, van szabad hely ennél az asztalnál?

MacDonald ösztönösen felpattant, meghajolt, és egy vérbeli gentleman gesztusával intett, hogy helyet foglalhat a szőkeség. Nem felejtett el mosolyogni sem, mert MacDonald bolondult a szőkékért. A nő végigmérte Christophert, majd a rendőrökhöz fordult.

— Uraim — mondta határozottan —: önök ezt az urat keresik!


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!
63. Malcolm Dobbs: A gondolati áramkör fizikai alapjai
64. Daniel Craig: Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...
65. Lionel West: Megértjük egymást
66. Burt Wiseman: Odanézz!
67. Chris Pollack: Elisa körmei
68. William Webb: Nem szabad elsietni
69. Matt Shelby: Az utolsó napon
70. Larry Sisner: Mániákus gyilkos
71. Leonard Wood: Élve vagy halva
72. David Cruise: Csupa öröm az élet
73. Lester Young: Véleményem szerint...

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..