home 2024. március 19., József napja
Online előfizetés
Nem ügyelt az apróságokra
Carl Lorimar
2014.12.10.
LXIX. évf. 50. szám
Nem ügyelt az apróságokra

Nem akármilyen sítalpakat vásárolt Jimmy. Ezekkel a legmagasabb csúcsokról is leereszkedhetett, mert jól csúsztak a magas hóban. Jimmy felkészült a télre, imádta a téli sportokat. A tanfolyam jól nevelt hallgatói — lehettek vagy 28-an — hasonlóképpen készültek fel a nagy útra, és lázas izgalommal várták az élményt, amelyről annyit álmodoztak.

Valamennyien a Kennedy-repülőtér egyik várótermében ücsörögtek. Várták a gép érkezését.

Michael Donner a gyilkossági csoport vezetője volt. Öreg róka a szakmában, aki a legkényesebb ügyek végére is gyorsan pontot tett. Nem repült a turistákkal a Sziklás-hegységbe, ó, nem. A barátját búcsúztatta a repülőtéren.

— Úgyis arrafelé van dolgom — mondta Jimmynek, aki a járdán imbolygott. — Ülj be hozzám, elviszlek a repülőtérre.

Az ablak mellett ültek, és iszogattak. Odakünn zuhogott az eső. Azt nem lehet mondani, hogy az időjárás kedvező volt, de hát messze van innen Colorado. A sízők egyébként bátor emberek, akik nem ijednek meg némi csapadéktól. De a rendőrfelügyelő nem rajongott a téli sportokért.

— Michael, te ehhez nem értesz — mondta Jimmy. — Tudod, a sportfelszereléseket gyártó Cagney cég egyhetes kirándulást szervez a Sziklás-hegységben. Megpróbálom, milyen az új sítalpak minősége. Ügyes reklám nélkül az üzlet gyorsan bedöglik. Flowers Hillbe megyünk. Csöndes vidék, dögunalmas hely, de 2000 méter magasan van, hóból amennyit akarsz. A cég moteljában szállásolnak el bennünket. Hat mesteredző irányítja a sízőket. A magas csúcsokra helikopterből dobnak le bennünket, és aztán a szűz hótakarón ereszkedünk le a völgybe. Nem csodálatos? Egy hekus is a csúcsokon találhatja magát... Michael, te nem figyelsz rám...

Donner a váróterem egyik sarkába mutatott.

— Látod azt a napbarnított urat?

— Nicholas MacLean. Mit akarsz tőle?

— Nem tudtam, hogy a Cagney cég kegyeltje. Nem érted? Ez a mamlasz újabban Glendával hancúrozik az ágyban. A nőcske belezúgott. Mortensonnak mindenről tudomása van...

Jimmy összehúzta a szemöldökét.

— Ez nem jó előjel. MacLean talán nem tudja, hogy Mortenson a maffia nagyfőnöke. S talán arról sincs tudomása, hogy Mortenson nyers, goromba fráter....

Szóval így állunk. A szép lábú táncosnő MacLean ágyasa. Ez egy ostoba liba. Az alvilág mindenről azonnal tudomást szerez. Most egy pilótába esett bele. Mortenson egy alkalommal már közbelépett, és hidegre tette Glenda kedvesét. Utána úgy elverte a macáját, hogy a szerencsétlen táncosnőt mentők szállították a kórházba.

— Jó szórakozást, Jimmy — mondta Donner, és megszorította a kollégája kezét. — Ne feledd, te rendőr vagy. Óvakodj a szőkéktől, a barnáktól, a vörösöktől...

A hangosanbeszélő felkérte az utasokat, hogy induljanak a 4-es számú kijárat felé. Nemsokára a gép felrepül. Irány Colorado!

* * *

A nap melegen sütött, de a hóra nem volt panasz. A hotel személyzete is kedves volt, előzékeny. Mintegy háromszáz ágy állott a vendégek rendelkezésére. Volt két bár és sok minden, ami a kényelmet és a kellemes szórakozást biztosítja. A New York-i vendégek hullafáradtan zuhantak az ágyba. Már reggel nyolckor gyülekeztek, a reggelit a teraszon tálalták fel. A nehéz sítalpak alatt döngött a padlózat. A színes sportmezek felvonulása percekig tartott.

A hatodik napon sűrű köd ereszkedett a hófödte csúcsokra. Ezért a helikopterek nem szállhattak fel, így azon a napon nem rendeztek lesiklóversenyt. A turisták megelégedtek a silányabb minőségű sípályákkal is, abban reménykedtek, hogy a köd hamarosan felszáll. Nem tévedtek. Másnap ismét felragyogott a nap. A reggelinél mindenki sietett. Ez a víkend utolsó napja, minden perc drága...

* * *

Jimmy a kávéját kortyolgatta, s véletlenül MacLean asztala felé nézett. A szék üres volt. Jimmy meglepődött. MacLean a helikopter pilótája, az első ember, aki mindennap elsőnek érkezik, és elsőként hagyja el a termet.

— Elaludt — jegyezte meg egy zömök és apró termetű fiatalember a szomszédos asztalnál. — Menjen valaki, és ébressze fel a pilótát. Mozgás, emberek!

Többen betódultak az előcsarnokba. Pillanatok múltán mindenki tudta, mi történt. MacLeant szitává lőtték. A hotelszoba ágyán fekszik. Csak az ingét vehette magára... A gyilkos belépett, és lelőtte. Harminc perccel ezelőtt végeztek vele. Érthetetlen, hogy senki sem hallotta a lövéseket.

Megérkeztek a rendőrök és két civil ruhás felügyelő. Az egyik bárgyún mosolygott és idegesítően pöszített. A másik — hadnagyi rangja volt — erőszakos és gátlástalan hekus benyomását keltette.

Jimmy azonnal megjegyezte:

— A gyilkos nem jöhetett kívülről, mert nyolc óráig minden bejárati ajtó zárva van. Nyolc óra után pedig senki sem hagyta el a hotelt. Ez tehát azt jelenti, hogy a gyilkos köztünk van. Megvizsgálta az áldozat sebét. MZ 11-es gyorstüzelő fegyverből lőtt a gyilkos, ez a játékszer hangtompítós.

A hadnagy ezzel egyetértett.

— Hol találjuk meg azt a fegyvert? — kérdezte. — Mit tegyünk?

Kutassuk át a szobákat? 280 szobát? Van ennek értelme? A gyilkos minden bizonnyal elrejtette a fegyvert...

— Nem hinném — szólt közbe Jimmy. — Egy hivatásos gyilkos nem válik meg a szerszámától. Mert tuti, hogy hivatásos gyilkossal van dolgunk, aki valakinek a megbízásából gyilkolt. A tettes rendkívül magabiztos. Elmesélem az ügy kulisszatitkait...

Jimmy előadta a mesét a maffiáról.

— Tyű — csapott hirtelen a homlokára —, azt hiszem, hogy megtaláltam a gyilkost!

— Mit mondott?

— Kövessenek...

* * *

Oliver Brittnek hívták. Goromba vonások, szürke szemek, hatalmas orr. Egy vendég, aki senkivel sem barátkozott. A nevét sem tudták sokan. A hatalmas tömegben őgyelgett. A síterepeken nem sok vizet zavart. Ő volt a Nagy Ismeretlen, akivel senki sem törődött.

Jimmy — nyomában a felügyelőkkel — bekopogott Britt negyedik emeleti szobájának az ajtaján. A gyanúsított összehúzta magát, amikor megpillantotta a jövevényeket. Mondani akart valamit, de Jimmy leintette.

— Nem a Télapók érkeztek hozzád, öcskös. Ha megengeded, beleszagolunk a szobádba. Ellenvetés nincs? Nincs. Munkára, fiúkák.

Britt azonnal az ágy felé fordult, de Jimmy megelőzte. Elkapta a gyilkos karját, és egy ügyes mozdulattal a földre teperte. A rendőrök a bőröndökre vetették magukat. Egy pulóver alatt megtalálták az MZ 11-est, a revolvert.

A hadnagy Jimmy felé fordult.

— Ördöge van. Maguk New York-iak mindent tudnak?

— Ó, nem — válaszolta Jimmy mosolyogva. — Ez az úr hivatásos, semmi kétség. De nem ügyelt az apróságokra. Amikor ma reggel megpillantottam a teraszon, azonnal tudtam, hogy ő a gyilkos. Ma reggel ragyogott a nap, s Britt úr mégis tudta, hogy a helikopter nem száll fel. Miért nem száll fel? Mert a pilótája halott. Britt úr ugyanis trikóban üldögélt az asztalnál. Nem húzta fel magára a síszerelést, tudta, hogy ma nem repülünk a csúcsra. Szóval az öltözék... Britt volt a fehér holló a tömegben. Vihetik! Ez Mortenson embere!


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. 
Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..