Valerio nyugtalanul fészkelődött nagymotoros csónakjának a kormányrúdja mellett. Kék ingben, fehér nadrágban várta a turistákat. A Szent Márk téren galambok szökkentek a magasba. A parton embertömeg. Valerio gondolataiban ezerszer elátkozta Velencét. Ha hamarosan nem tesz szert ötmillió lírára, akkor elviszi az ördög csónakostul.

— Valerio! — A parton Mrs. Sue Lambert integetett. Micsoda látvány! Egy selyemruhás nő: nyakában piros sállal. A szél belekotort szőke fürtjeibe. Szerencsés flótás ez a Mr. Lambert, gondolta Valerio, és milyen gazdag lehet! A nő minden ujján briliánsgyűrű.

A gondolás besegítette a hölgyet a csónakba.

— Te mindig mosolyogsz, Valerio — csicsergett a nő. — Velünk tart a barátom, Paolo Lazaga. Ismered?

Ez a fiatalember nem a nő férje, szögezte le magában Valerio. Mr. Lambertet csak fényképről ismerte. Hatalmas emberpéldány, ötven is elmúlott.

— Kopaszodik is — mondta nevetve Sue. — Sokat dolgozik, csak azért, hogy megszerezze azt a pénzt, amit elköltök.

Nem, nem, ez a férfi nem a férje. Fiatal és elegánsan öltözött, azokra hasonlít, akik a Carrera bárban unatkoznak: széles váll, keskeny csípő és éles vonások. A szeme hihetetlenül hideg.

A csónak nesztelenül siklott a csöndes lagúnákban. Velence eltűnt mögöttük. Gyorsan haladt, mert signorina Lambert úgy óhajtotta. Énekelt is, de nem szívből. Vigye el az ördög! Ha már visszatér a pénzszerzés legősibb módjához, akkor Paolo Lazagával kezdi, határozta el Valerio.

A Szent Márk térnél kisegítette az utasait a partra. Ekkor Paolo belső zsebéből ügyesen kihalászta a pénztárcát. A szerelmesek egymásba kapaszkodva tűntek el a mellékutcában. Valerio lecsücsült a csónak mellé, és belelesett az erszénybe. Néhány levél és összesen nyolcszázezer líra.

Nem sokkal később valaki a háta mögött beugrott a csónakba. Valerio megfordult, és szemtől szembe találta magát Paolóval. A fiatalember besegítette Mrs. Lambertet a csónakba.

— Indítsd be a motort, és menjünk! — rendelkezett Paolo.

Valerio az asszonyt nézte. Szép volt és csábító.

— Tegyen úgy, Valerio, ahogyan megparancsolták — mondta a nő.

A Lido felé közeledtek, amikor Paolo egy mozdulatára leállította a motort. A kínos csöndet a fiatalember törte meg.

— Nincs szerencséd. Meg akartam mutatni a signorinának egy levelet.

Valerio kirántotta a zsebéből a pénztárcát.

— Tessék, signor. Bocsásson meg...

— Tartsd meg. A mesédet majd előadod a rendőrségen.

— A rendőrségen? — Valerio a nő felé fordult. — Signorina! Nem lehet elfelejteni az egészet?

— Miért feledjük el, Valerio?

— Néhány évvel ezelőtt, amíg mások gondoláin dolgoztam, többször becsuktak lopásért. Most maximális büntetést kapnék. Ez megölné beteg feleségemet. Sok pénzbe kerülnek az orvosok, és nehezen fizetem a részleteket a csónakért.

— Mennyi pénzre van szüksége?

— Ötmillió lírára.

— Ha segít nekünk, többet is kaphat.

— Csekélység, amit kérünk — szólt közbe Paolo. — Holnap Velencébe érkezik Mrs. Lambert férje. Te okos ember vagy. A signorinát már nem érdekli a férje, csak a pénze. Na már most... Ha Mr. Lamberttel történik valami, én feleségül vehetem a signorinát, és nagyon boldogok leszünk. Te is boldog leszel, Valerio... Figyelj ide! Holnap este mindhármunkat elviszel Torcellóig. Mr. Lambert szereti a sült kacsát, a vendéglő specialitását. Visszafelé megállítod a csónakot, és elénekelsz nekünk néhány dalt. Signor Lambert ittasan befordul a vízbe. Mi sokáig körözünk a lagúnában, de eredménytelenül. Lambert nem tud úszni. Ez az egész.

— Nem tehetem. Hiszen ez...

— Szerencsétlenség! Ha nem segítesz, megyünk a rendőrségre!

— Megteszem, amit kérnek tőlem.

Valerio ébren töltötte az éjszakát a felesége mellett. Ha tudná, hogy hol lakik Mr. Lambert, akkor figyelmeztetné a veszélyre. Lambert szólna néhány jó szót az érdekében a rendőrségen. Ha most elmegy a rendőrségre, kinevetik: nincs bizonyítéka.

Másnap 8.30-kor várta az utasait.

A megbeszélt időben mindhárman megjelentek a parton. Mrs. Lambert ujjain drága gyűrűk. Mellette ácsorgott a férje és Paolo. Mr. Lambert bárgyún mosolygott. Mindhárman estélyi ruhában. Valerio besegítette a vendégeit a csónakjába, és Torcello irányába fordította a jármű orrát. A háta mögött vicceket meséltek. A vendéglő előtt horgonyzott le, és az előkelő vendégeket a partra segítette.

Három óra múlott el. Éjfél körül hagyták el a vendéglőt. Lambert megveregette Valerio vállát, és azt mondta:

— Énekelj nekünk, jó?

Bűzlött a bortól, és a hóna alatt egy flaskát szorongatott.

— Valerio átdalolja nekünk az éjszakát — csicseregte Sue Lambert, és megcsókolta a férjét. Valerio undorodva elfordult. A lagúna csöndes vizén leállította a motorokat. A távolban Velence fényei pislogtak.

— Dalt és bort! — ordította Paolo. Tíz perc múlva megtörtént, amitől Valerio rettegett. Lambert bizonytalanul felállt a csónakban. Paolo lassan mögéje surrant, és meglökte a milliomost. Az öreg teste nagyot csobbant a vízben.

— Avanti — mondta Paolo. — Gyerünk, gyorsan, ne aludj!

Nemsokára mindhárman a rendőrállomás második emeleti szobájában ültek. Valerio szótlanul hallgatta Paolo beszámolóját a szerencsétlenségről. Lambert részeg volt... keresték sokáig a vízben, de hát az áldozat nem tudott úszni.

Mrs. Lambert nagyszerűen játszotta a szerepét. Sírt, zokogott. A rendőrkapitány sűrűn bólogatott, majd Paolo beszámolójának a végén felállt.

— Küldünk a helyszínre egy nyomozócsoportot — mondta, és intett Valeriónak. — Tarts velünk! Megmutatod nekünk, hogy hol történt a szerencsétlenség.

*

Mrs. Lambert egyre idegesebben nézte a karóráját.

— Mit csinálnak olyan sokáig? — kérdezte Paolótól.

Paolo megvonta a vállát.

— A rendőrök unalmas emberek...

Egy órája már, hogy elmentek. Végre felpattant az ajtó. A szobába benyomult a rendőrkapitány. Mellette Valerio és a gondolás mögött Mr. Lambert, egy pokrócba bugyolálva.

— Édesem — sikította Mrs. Lambert.

Valerio ismét megbizonyosodott róla, hogy Sue Lambert nagyszerű színésznő.

Paolo sziszegve fordult Valerióhoz.

— Te piszkos patkány!

— Ha Valerio nem siet a segítségemre, akkor ma éjjel felfalnak a vízben a halak — mondta kedélyesen Mr. Lambert.

— Az istenért... Mi történt? — kérdezte szürke arccal Mrs. Lambert, miközben a rendőrkapitány megbilincselte Paolo Lazagát, de a hölgyet is.

— Hát mi is történt? — nézett körül Mr. Lambert. — Amikor ma este beszálltam a csónakban, akkor ez a rosszcsont Valerio elcsente a pénztárcámat. Torcellóban, abban a pillanatban, amikor kisegített a partra, a pénztárcát visszacsempészte a zsebembe. Fizetéskor nyitom én a bukszámat, és mit találok benne? Egy üzenetet. Előttetek olvastam bele a szövegbe, de ti akkor éppen egymásban gyönyörködtetek. A szerelem vakká tesz... Valerio azt üzente nekem, hogy olyan helyen állítja meg a gondolát, ahol a víz mindössze egy méter mély... és én nyugodtan bevártam a rendőröket.

Mr. Lambert barátságosan megpaskolta Valerio arcát, de a szegény gondolás nem vette le a szemét Sue Lambertről. Olyan szép volt az estélyi ruhájában...