home 2024. március 19., József napja
Online előfizetés
Nincs okosabb dolga
Gedeon Donella
2014.11.14.
LXIX. évf. 46. szám
Nincs okosabb dolga

Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga

Mike Bellman dühöngött. Tízpercnyi zötyögés után vette észre, hogy az autóbusz téves irányba viszi. Hangosan elkáromkodta magát. Erről is Demi tehet. Telefonált neki a moziból, de a reggeli veszekedés folytatásában volt része. Demi egyszerűen nem akarta megérteni, hogy Mike milyen ember. Inkább megvárja az igazi lehetőséget, minthogy belemásszon akármilyen üzletbe.

Az is igaz viszont, hogy nehéz időket éltek. Megvonták tőlük ugyanis az áramot: másnap a telefonjuk némult el. Végül egy rövid, de éles hangú levél érkezett a házfelügyelőségtől. Ha nem fizetik a lakbért, szedhetik a sátorfájukat.

Mike elgondolkozva szállt le a buszról, és nem is vette észre az előtte sétáló férfit. Hatvanesztendős lehetett, de olyan fürgén mozgott, mint egy ifjonc. Éppen a 21. utca sarkán fordultak be, amikor a férfi levegőért kapkodva meglazította a nyakkendőjét. Mike közelebb lépett hozzá, mire a férfi szó nélkül az aszfaltra zuhant. Ez az ember vagy beteg, vagy már meg is halt, gondolta Mike, miközben megtapogatta a pulzusát. Néhány pillanat múlva felállt, és körülnézett. Sehol senki. A kabát belső zsebében megtalálta a pénztárcát, benne bankjegyek sorakoztak: tízes, húszas, sőt még ötvenes címletekben is. Még egyszer szemügyre vette a férfit. Vékony bajusz, a szája nyitva, a szeme csukva. Mihez kezdhet ez a tag a pénzével?

Lelkiismeret-furdalás nélkül eltette hát a pénztárcát, megfordult, és gyalog indult hazafelé. Nem érzett semmit. Haj, nehéz időket élünk, gondolta.

— Tehát? — kérdezte Demi, amikor belépett a lakásba.

— Nincs szerencsém — válaszolta Mike könnyedén —, munkát most sem kaptam.

— Melyik filmet nézted?

— Ne beszélj így velem. Egész nap munka után szaladgáltam.

— Nekem akarod ezt bebeszélni?

— Ide hallgass! Megfogtam az isten lábát. Találkoztam egyik barátommal, együtt szolgáltunk a hadseregben... és mi történt? A fickó nem felejtette el, hogy tartozik nekem... nagyobb összeggel. Valamikor régen kihúztam a csávából.

— Viccelsz?

— Ugyan...

Mike megvonta a vállát, és a pénzt az asztalra dobta.

— Jóságos szűzanyám!

— Na?

— Mennyi pénzünk van, Mike?

— Számold meg.

Demi reszkető ujjakkal tapogatta meg a bankjegyeket.

— Nyolcezer dollár... meg még száz... gyönyörű! Adj rögtön Hanussen úrnak száz dollárt a házbéréért. Százat adunk a fűszeresnek, aztán felhívjuk a telefonközpontot.

— Egy fenséges ebédre fáj a fogam, Demi.

Mike a hálószobában tüzetesen átvizsgálta a pénztárca belsejét. Az oldalrekeszben megtalálta a névjegyet: David Mortimerson, East Street 21. A másik oldalrekeszben egy fehér karton, rajta a szöveggel:

„Nem vagyok halott! Csak megint elkapott a roham: ilyenkor megmerevedek. Ha megtalálnak, azonnal értesítsék Eric Lutterman doktort. East Street 58., Manhattan...”

Mike néhány pillanatig gondolkodott, majd a konyhába rohant. Útközben felkapta magára a zakóját.

— Demi, adj rögtön ötven dollárt. Ne kérdezd, mire kérem. Majd mindent elmagyarázok. Nem maradok el sokáig.

Mike a Broadway környékén beugrott egy taxiba. Az útkereszteződésnél hagyta el a kocsit, és gyalog indult arrafelé, ahol a férfi az aszfaltra zuhant. A holttestnek nyoma veszett. A sarkon két rendőr beszélgetett egy lánnyal.

— Jó estét! — szólította meg a rendőröket Mike. — Történt valami?

— Az ember holtan rogyott össze — válaszolta rosszkedvűen a magasabb rendőr. — Néhány perccel ezelőtt szállították el. Tud valamit az esetről?

— Én? Semmit az égvilágon!

Mike megfordult, és elsietett. Eh, mit tegyen! Ilyen az élet. Talán egy lelkiismeretes orvos észreveszi, hogy a „halott” nem is halott, de az is meglehet, hogy az úr ebben a pillanatban már gondtalanul issza a sörét a szalonjában.

Hideg izzadságcseppek lepték el a testét, amikor felébredt. Demi megkérdezte:

— Mi bajod, Mike?

— Hány óra?

— Fél nyolc. Bújj ki végre az ágyból! Eredj állást keresni! Ez a pénz egykettőre elfogy.

Mike a konyhában leült egy székre. Gyilkos vagyok, mondta önmagának. Miért is történt mindez? A pénzért. Lábujjhegyen elhagyta a házat. Az utcai telefonfülkéből felhívta a rendőrséget.

— Figyeljen ide — mondta rekedten az ügyeletesnek —, az az ember, aki tegnap a 21. utcában holtan rogyott össze...

— Mi baja? Nincs okosabb dolga?

— Annak az embernek rohama volt. Nem szabad elföldelni.

— Barátom, miért nem szalad el a rendőrállomásra?

Mike dühösen lecsapta a hallgatót. Nem hisznek a névtelen telefonálóknak. Ekkor átvillant az agyán a megoldás. Felkeresi az orvost, azt a Luttermant. A telefonkönyvben gyorsan megtalálta a címét, a számát.

— Doktor Lutterman rendelője — mondta egy nő.

— Szeretnék elbeszélgetni a doktorral.

— A doktor úr szabadságon van. Hagyjon üzenetet...

Nem marad más választása. Bemegy a rendőrállomásra. Ha egy szót sem szól a pénztárcáról, akkor talán megússza a dolgot.

— Én vagyok az, aki telefonon beszélt önnel... arról a férfiról... tudja... holtan esett össze a 21. utcában.

A továbbiakban Cameron felügyelő hallgatta ki.

— Miért gondolja, hogy az a férfi nem halt meg?

— Tudom.

— Halott ember benyomását keltette, amikor idehozták. Az orvos megvizsgálta, és megállapította, hogy százszázalékos halott. Ma reggel megírtuk a halottaslevelet. Infarktus a halál oka. Most a halottasházban fekszik, és várja a temetést. Ne aggódjon, minden rendben van, fiatalember.

— Az az ember él!

— Miért olyan biztos ebben?

— Mert a pénztárcájában találtak egy cédulát...

— Mi nem találtunk semmiféle cédulát.

— Valószínűleg elejtettem...

— Vagyis maga... eltulajdonította azt a pénztárcát?

— Tárcsázza fel az orvost.

A felügyelő egy hideg pincehelységbe vezette Mike-ot. Egy szürke márványasztalhoz lépett, és felemelte a takarót.

— Ez az az úr, aki... — dadogta Mike.

— Ez Nick Burgess, az USA egyik legügyesebb zsebtolvaja. De a szíve felmondta a szolgálatot. Ő elemelte Mortenson úr pénztárcáját... most pedig kövessen. Beszélgessünk arról a tárcáról, jó?

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella. Csak a Hét Nap online-kiadásában.
77 napon át. Jó szórakozást!
Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:
1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores

 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..