Mániákus gyilkos

Mániákus gyilkos

Robert akkor szerzett tudomást a bestiális gyilkosságról, amikor elhagyta a munkahelyét, és hazafelé tartott. Kathleen Henderson a szomszédságban lakott és Robert Wiseman gyakran elhaladt a leány ablaka alatt. Ellenőrizte, hogy Kathleen otthon tartózkodik-e. Szokásává vált a „kémkedés”.

Szóljunk tehát arról, hogy Kathleen Robert Wiseman szerelmese volt, s az úr a „birtokos” jogról nem szívesen mondott le, habár a feltűnően csinos hölgy a tudomására hozta, hogy nem szeret házi őrizetben élni.

A lakás üres volt. Maureen megint csavargott valamerre. Robert a whiskysüveg után nyúlt, és alkoholos révületben gondolt vissza a múltra, a gyönyörűségre, amit Kathleentől kapott. A leány az első pillanatban megkörnyékezte. Mintegy „véletlenül” találkoztak az utcán, és a férfi egyre gyakrabban hívta meg a leányt vacsorára. A csodálatos test most jéghideg. Robert öklével a bárasztalkára csapott. A düh majdnem széjjelrepesztette a homlokát. Olyan szépen tervezgette a jövőt és most... Most valaki, valami állat... Kinézett az ablakon. Látta az udvart, amelyben Kathleen napozott. A férfi titokban megleste a leányt, és úgy gyönyörködött benne, mint egy tapasztalatlan gimnazista. Most emberek tapossák az udvar füvét. Robert megrezzent. A tömegben felfedezte a feleségét. Gyorsan elmozdult az ablaktól, és a nappaliba sietett, ahol megvárta Maureent. A felesége feldúltnak látszott, és úgy reszketett, mint a nyárfalevél.

— Azt mondják, hogy mániákus gyilkos végzett vele — mondta halkan. — Összevissza szabdalta a leányt.

Robert ügyesen leplezte az idegességét. Az a gyanúja támadt, hogy Maureen a szíve dobogását is hallja, és azt is látja, milyen rémület kerítette hatalmába. Görcsösen megragadta a poharat, és ivott.

— Robert...

— Mi az?

— Te nem hallgatsz rám. A mi körzetünkben egy mániákus gyilkos szaladgál. Hát nem borzasztó?

Mániákus gyilkos. Ez a két szó úgy izzott a levegőben, mint a tűzhányó lávája. A városban mindenki a borzalmas gyilkosságról beszélt. Szörnyű éjszaka volt. A levegő megsűrűsödött, és valahogy úgy tűnt, hogy minden bokorban egy őrült gyilkos leselkedik a gyanútlan sétálókra...

Másnap — akárcsak a többi szomszédot — Robertet és Maureent meglátogatta Morrison felügyelő, a nyomozóközpont egyik főnöke. Robert uralkodott magán, de attól félt, hogy a kérdések kereszttüzében olyasmit mond, amit nem volna szabad. Egyre azt hajtogatta magában, hogy ártatlan, nincs mitől félnie. De mi lesz abban az esetben, ha megtudják, hogy Kathleen a szeretője volt? Megölni nem ölte meg. Igen ám, de a rendőrök indítóokot keresnek és a gyanú árnyéka rendszerint a szeretőre vetődik. Nagy nehezen megmagyarázta a felügyelőnek, hogy a gyilkosság időpontjában a munkahelyén tartózkodott. Maureen hisztérikusan viselkedett. Az ördögbe, dühöngött magában Robert, miért nem Maureent kaszabolta össze az az elvetemült gyilkos? Maureen azt vallotta, hogy tegnap nem mozdult ki a házból. Ez a vallomás került be a felügyelő noteszába.

Morrison végül beszámolt arról, hogy hol tart a nyomozás. Az áldozaton nem követtek el erőszakot, de az ajtó... Ez érdekes. Az ajtót nem törték fel, tehát Kathleen ismerte a tettest. Hátulról végeztek az áldozattal egy borotvával. Elvágták a torkát. Maradtak ujjlenyomatok, de a házból semmit sem vittek el. Vagy bosszú, vagy féltékenység.

Robert nehezen szedte a levegőt, amikor a felügyelő az ujjlenyomatokról beszélt. Az övét is felfedezhetik. Robert Maureenre nézett. Az asszony a függönybe kapaszkodott és falfehéren a semmibe bámult. Egy ilyen vasalódeszka, egy ilyen szódásüveg vajon miért és mitől remeg? A szexuális gyilkosok úgy kerülik a ronda nőket, mint a pestist.

Gyűlölte Maureent. Ügyes volt a nő, nem vitás. Többet keresett, mint a férje. Mégis egy penészvirággal borultam össze, gondolta Robert. A következő pillanatban megfogant agyában a pokoli terv, Maureent elteszi láb alól. A mániákus gyilkos megrendelésre bukkant fel a városnegyedben.

Robert türelmesen várt. Szüksége lesz alibire is. Merész terveket szőtt. Végül a cég igazgatója beharangozta az üzleti tanácskozást. Ekkor végérvényesen határozott. Érdemes lesz azon a tanácskozáson feltűnően viselkedni.

*

Mindent elkövetett annak érdekében, hogy magára vonja a hallgatóság figyelmét. Mindenkivel lekezelt, vicceket mesélt, és amikor bejelentették, hogy vetítésre kerül egy film a vállalat gazdálkodásáról, észrevétlenül visszavonult és hazarohant. A sötét teremben senki sem vett észre semmit.

— Ma este megint ittál — mondta dühösen Maureen.

— Miért vagy olyan goromba hozzám? — kérdezte váratlanul meleg hangon a férfi, és elkapta a felesége derekát. Maureen belement a játékba, annál is inkább, mert Robert az utóbbi időben ritkán vitte az ágyba. Maureennek vetkőzés közben veszettül csillogott a szeme.

Robert magában leszögezte, hogy szerencséje volt, amiért Kathleent nem erőszakolták meg. Abban az esetben nehezebb lenne a dolga. Végül rászánta magát a legrosszabbra. Elkapta feleségnek a haját és egy éles borotvával elvágta a torkát. Maureen szeméből kiolvasta, hogy felfogta a történteket. Nem számít...

*

Nem érezte magát valami kellemesen, amikor visszatalált a vetítőterembe. A film végén már hangosan tapsolt. Élénken elbeszélgetett az üzlettársakkal, majd elhagyta az épületet. Az utcán teleszívta a tüdejét friss levegővel, de tudta, hogy a játéknak még nincs vége.

*

Semmihez sem nyúlt hozzá. A telefonhoz sietett, és remegő hangon közölte a felügyelővel a történteket. A gyilkos a házban járt. A csapat pillanatok alatt a helyszínre érkezett.

Robert elmondta, hogy a tanácskozás elhúzódott. Minden lépéséről beszámolt. Tudta, hogy a felügyelő úgyis megkérdi, hogy hol volt a gyilkosság pillanatában.

— Így történt? — kérdezte végül Morrison.

— Igen.

— Van valami furcsa ebben az egész dologban.

— Micsoda?

— A gyilkos ujjlenyomatai pontosan megegyeznek a felesége ujjlenyomataival. Bizony. Nekem az a gyanúm, hogy mi ketten sokáig elbeszélgethetnénk a történtekről. Például elárulhatná nekem, hogy a felesége miért ölte meg Kathleen Hendersont. Meg aztán kinek volt érdekében ilyen bestiális módon meggyilkolni az ön feleségét. Nekem van egy elméletem, uram.

Robert Wiseman egy szót sem szólt, amikor a felügyelő előszedte a bilincseket. Az elméletet jól ismerte....


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!
63. Malcolm Dobbs: A gondolati áramkör fizikai alapjai
64. Daniel Craig: Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...
65. Lionel West: Megértjük egymást
66. Burt Wiseman: Odanézz!
67. Chris Pollack: Elisa körmei
68. William Webb: Nem szabad elsietni
69. Matt Shelby: Az utolsó napon

Címkék: hetnapkrimi

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Csókoltatom Helgát
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Dögkeselyű
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink