Szóval, megmondom: éppen erre a Lucasra gondoltam. Magamban azt kérdeztem: vajon találkozom-e vele még egyszer az életben. Természetesen arra is gondolnom kellett, hogy milyen csöndes a házunk, amióta az én drága Normám meghalt.

Egy autó állt meg a házunk előtt. Az első pillanatban nem tulajdonítottam ennek jelentőséget. Valaki rám csöngetett, mire én ajtót nyitottam. Két magas úriember ácsorgott a tornácon. Az egyik megkérdezte:

— Stuart Lambert?

Szótlanul bólintottam, és intettem nekik, hogy tessék, tessék, fáradjanak be a napaliba, én mindenkit szívesen látok a házamban, meg is ihatunk valamit.

— Az én nevem Glenn... ez a segédem, Victor Milius. Gondolom, tudja, hogy miért vagyunk itt. A Scotland Yard emberei vagyunk.

Szólni akartam, de Glenn megelőzött.

— Ne aggódjon, nem a nejéről van szó. A helyi rendőrség befejezte az ügyben a nyomozást. Ők azt állítják, hogy az ön macáját egy rablógyilkos segítette át a másvilágra.

Glenn folytatta:

— Miért is vagyunk itt tehát? Egy bizonyos Nathan Lucas esete vezetett minket Önhöz, uram. Lucas ugyanis halott. Meggyilkolták.

— Meggyilkolták?

— Igen, uram. Gyilkosság, bestiális gyilkosság. Ugyanabban az időpontban ölték meg, amikor a nejével végzett az ismeretlen rablógyilkos. Azon az éjszakán, amikor ön a londoni vonaton üldögélt, ugyanabban a vonatfülkében, amelyikben Lucas utazott. Emlékszem, ezt vallotta, amikor az alibijét igazolta. Így van-e?

Természetesen, ez így igaz. Elvezettek Londonba, és én egész úton magamban csak azt ismételgettem, hogy ez lehetetlen, ez nem lehet igaz, ez valami nagyon, de nagyon rossz álom. Lidérc.

A rendőrségen a szokásos ceremónia. Találtak néhány embert, aki hasonlított rám. Egymás mellé állítottak bennünket. Mögöttünk a hófehér fal.

Megérkeztek a tanúk. Érzem, igen, érzem, felismertek. Ketten százszázalékosan biztosak voltak a dolgukban: a kalauz és az a rühes macska, aki az üdítőitalokat hordozta széjjel. Mindenki sajnálkozó pillantásokkal búcsúzott tőlem. „Elkapták” — súgta az egyik.

*

A tárgyalás elkerülhetetlen volt. Első számú tanú: Glenn hadnagy. A Scotland Yard megbízatást kapott, hogy a helyi rendőrség munkáját bírálja felül. A nyom megvolt. Stuart Lambert együtt utazott a meggyilkolttal. Lambert nejét — mint ismeretes — azon az éjjelen egy ismeretlen tettes megölte. Lambert azt vallotta, hogy a vonatfülkében együtt utazott Nathan Lucasszal. Megdönthetetlen alibi. Lambert semmiképpen sem ölhette meg a nejét.

A hadnagy a továbbiakban elmondta, hogy Lucas hitvese riasztotta a rendőrséget, mert furcsának találta a férje eltűnését. Végül arról is beszámolt, hogyan találták meg a holttestet a sínek mellett Endeeng és North Bromfield között. Felsorakozott tanúnak az az átkozott nőszemély is, aki az italokat hordta. Határozottan azt állította, hogy együtt látott az áldozattal. Ugyanabban a vonatfülkében utaztunk, nem vitás. Végül a kalauzt szólították.

Igen, ez az úr meg az a Lucas... Mi mást mondhatott volna? Később, amikor elhagytuk Endeenget, ismét benyitott a vonatfülkébe. Ott ültem — egyedül. Neki feltűnt, hogy milyen ideges voltam, nem találtam a helyemet, az arcom szürke volt az izgalomtól, de ennek akkor nem tulajdonított fontosságot. Amikor azonban arról értesült, hogy Endeeng közelében megtalálták a holttestet, akkor felébredt benne a gyanú. Nem, nem, tévedés kizárva. Én, egyedül én ültem Lucas mellett abban a vonatfülkében.

— Tudják — mondta nyugodtan —, én rendszeresen tanulmányozom az embereket. Legalább nem unatkozom a vonaton. Hát így vettem észre, hogy a vádlott rendszerint ezekkel a szavakkal kezdi mondanivalóját: „Véleményem szerint...”

*

Vége. Ezzel az ügy lezárult. Az esküdtek természetesen bűnösnek nyilvánítottak. Igaz, senki előtt sem volt világos, hogy miért löktem ki a vonatból azt a szerencsétlent, de senki sem vonta kétségbe vétkességemet.

Pedig tévedtek, iszonyatosan tévedtek, mert a kalauz egyszerűen hazudott. Hazudott az a macska is, aki az italaival mérgezte az utasokat. Én azt is tudom, hogy miért hazudtak.

Megmondom: véleményem szerint az életben mostanában furcsa dolgok történnek. Október hónap végén ismerkedtem meg Lucas úrral. A londoni vonaton találkoztunk először. Lucast decemberben gyilkolták meg. A kalauz lökte ki a vonatból — azért az ezer fontért, amit Lucasnak adtam, hogy támassza alá az alibimet, ha majd arra szükség mutatkozik. A kalauz október hónapban látott bennünket együtt a vonatfülkében. Nemcsak látott, hanem ki is hallgatott bennünket.

Ahogy mondtam — a kalauz a bírók előtt is hazudott. Mert tessék alaposan meggondolni: hogyan lehettem én abban a vonatban Lucasszal, amikor azon a decemberi éjszakán öltem meg az én drága nejemet, Normát...? Véleményem szerint én befejeztem...

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50. Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!
63. Malcolm Dobbs: A gondolati áramkör fizikai alapjai
64. Daniel Craig: Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...
65. Lionel West: Megértjük egymást
66. Burt Wiseman: Odanézz!
67. Chris Pollack: Elisa körmei
68. William Webb: Nem szabad elsietni
69. Matt Shelby: Az utolsó napon
70. Larry Sisner: Mániákus gyilkos
71. Leonard Wood: Élve vagy halva
72. David Cruise: Csupa öröm az élet