Steven csodálkozva olvasta Marilyn levelét. Az első pillanatban üres tekintettel meredt a papírra. Marilyn három év elmúltával, valahol Madridban. Újra és újra elolvasta a levelet. Végre megtudta, hogy hol tartózkodik a leány. Ezután nem bolyong tovább a nagyvilágban: Marilyen Madridban él. Steven még sohasem látta a híres spanyol metropoliszt. Ó, Marilyn — motyogta félhangosan —, ha tudnád, mennyire kerestelek! Ez a levél ajándék volt az élettől. Marilyn bajban van tehát...

***

— Mennyire örülök, hogy ismét látlak, Steven — mondta Marilyn sugárzó arccal.

— Három év múlott el, Marilyn. Miért nem jelentkeztél? Vártam a leveled...

— Szerettem volna mindent elfelejteni.

Vörösbort ivott, s révetegen figyelte a madridi utcát.

— El sem mondhatom, hogy mekkora örömmel tölt el ez a találkozás, Steven. Végre mellettem vagy.

— Három évig hallgattál. Most miért hívtál?

— Félek, Steven.

— Jacqueline-nal kapcsolatban történt valami?

— Igen. Jacqueline halála után azt hittem, hogy vége a cirkusznak, de tévedtem. Megint elkezdődött.

— Micsoda?

— Az az érzésem, hogy valaki követ... Olyan rossz előérzetem van. A nyomomba szegődött a gonosz. Csak a lakásomon érzem magamat biztonságban. Valóban félek, Steven.

— Miért? Mi történt?

— Három héttel ezelőtt láttam Fredet a Prado környékén, estefelé. Éppen hazafelé tartottam. Énnekem úgy tűnt, hogy Fred volt az. Ott ácsorgott a templom árnyékában...

— Fred látott téged?

— Nem, nem, ebben biztos vagyok. Másfelé tekingetett, de a városban tartózkodik. Vajon miért?

— Mit csinálhat Fred Madridban? Úgy tudtam, hogy Londonban él. Az is igaz viszont, hogy a baleset óta nem láttam.

— Ne haragudj, Steven. Tudom, hogy mit éreztél Jacqueline iránt... Nincs szándékomban feltépni a sebeket.

Egy pillanatig Steven maga előtt látta Jacqueline összeroncsolt holttestét. Alig kapott levegőt. Gyorsan elhessegette azonban maga elől a rémlátomást.

— Milyen segítséget vársz tőlem, Marilyn?

— Három furcsa telefonhívást kaptam. Biztos vagyok benne, hogy Fred volt. Nem szólt egy szót sem a hallgatóba.

— Te mindig azt hitted, hogy Fred a bűnös. Fred lökte Jacqueline-t a vonat elé, nem? Nincs igazad, Marilyn.

— Mit keres akkor Madridban?

— Megtudjuk, Marilyn.

***

Egy előkelő, hangulatos vendéglőben vacsoráztak. Az asztalokon gyertya égett. Marilyn világos színű ruhájában vonzónak látszott. A haja úgy ragyogott, mint a színarany. Steven szerette volna megmondani neki, hogy veszettül igéző, de hirtelen megérezte a nő parfümjének az illatát. Három év múlott el, majdnem mindent elfelejtett. Most a múlt erőszakosan lépett be a jelenbe.

— Jacqueline parfümjét használod?

— Bocsáss meg, Steven. Igen... Jacqueline ezt a parfümöt szerette... és én éppen ma este... Ne haragudj, meggondolatlan voltam.

— Jól van, feledjük el.

— Mit akarhat tőlem Fred?

— Te mire gyanakszol?

— Jacqueline nekem mindent elmesélt.

A férfi egy szót sem szólt. Elnézett a nő feje felett.

— Hallottad, amit mondtam?

— Hallottam, Marilyn. Erről nem kellett volna beszélni.

— Elválaszthatatlan barátnők voltunk. Azt hittem, hogy a segítségére lehetek. A barátok tartoznak egymásnak valamivel, nem igaz? Jacqueline azonban nagyon, de nagyon ragaszkodott hozzád, szeretett. Nem fogadta el a tanácsaimat.

— Milyen tanácsokkal láttad el? Azt mondtad neki, hogy szakítson a drogcsempésszel, mi?

— Szeretett.

— Ha olyan rossz véleménye volt rólam, akkor miért írtad meg azt az átkozott levelet? Miért éppen tőlem vársz segítséget?

— Fred az életemre tör. Bocsáss meg. A hangvétel túlságosan tragikus. Biztos vagyok abban, hogy Fred lökte Jacqueline-t a vonat kerekei alá.

— Mit mesélt neked Jacqueline a drogokról?

— Fred és te heroinnal meg kokainnal kereskedtek. Jacqueline meg akart menteni, de Fred a nyakadon lógott. Emiatt ölte meg Jacqueline-t.

— Szerencsétlenség volt, Marilyn.

— Meglehet. Mégis félek Fredtől.

— Megadom a hotelszoba számát. Néhány napig Madridban maradok. Ha Fred ismét telefonál vagy a nyomodba szegődik az utcán, azonnal hívjál fel...

Marilyn másnap este gyors léptekkel sietett hazafelé. Egy divatboltban dolgozott. Bekanyarodott egy sötét és keskeny mellékutcába. Hirtelen elkezdett vadul dobogni a szíve. A falra egy árnyék vetodőtt. Fred felfedezte.

Magánkívül rohant be a szobájába, lehúzta a függönyöket, és bezárta az ajtót. Felkapta a telefonkagylót, és táskájából elokotorta azt a cédulát, melyre Steven lejegyezte hotelszobájának a számát.

— Itt vagyok, Marilyn.

Marilyn felsikoltott. Steven a hálószoba küszöbén állt, és mosolygott. Marilyn csodálkozva nézte a férfit, de végül megértett mindent.

— Mit keresel az én szobámban, Steven?

— Nem ez az első lakás, amelybe betörtem... Hibáztál, Marilyn. Valószínűleg rémlátomásaid vannak. Fred nem tartózkodik Madridban. Valahol a nagyvilágban csavarog. Nyomoz utánad. Tőlem szeretne megmenteni.

— Te és Jacqueline... Ti ketten üzleteltetek a droggal. Fred ártatlan volt...

— Mennyire igazad van. Tudtam, hogy Jacqueline valamit az orrodra kötött, de halvány sejtelmem sem volt arról, hogy meddig ment el. Mégis a sínekre zuhant szegény. Nem őt akartam megölni.

— Hanem?

— Téged, Marilyn. Jacqueline-t szerettem, ó, mennyire szerettem. Jacqueline a sorsdöntő pillanatban lépett egyet. Magam sem tudom, mi történt. Villámgyorsan zajlott le minden... Életem legnagyobb baklövését követtem el akkor. A vonat alá löktem azt, akit imádtam...

— Steven! Hallgatni fogok, mint a sír!

— Nem hiszek én senkinek, Marilyn.

***

Fred idegesen kortyolgatta a whiskyjét. Nem mert színt vallani. Madridban végre felfedezte Marilynt, és szeretett volna vele elbeszélgetni. Néhányszor fel akarta hívni, de aztán meggondolta magát, és letette a kagylót. A leány esetleg félreérti. Végül is nem tudja bebizonyítani Steven bűnösségét. Eh, legyintett, rosszkedvűen fizetett, és eltűnt az éjszakában.

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában.
77 napon át.
Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:
1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!