— Hallgasson meg, felügyelő úr, nagyon kérem! Életbevágóan fontos ügyben rontottam be magához. Doktor Osterman vagyok, pszichiáter, az Omega elmegyógyintézetből.

— Ön megtisztel engem, doktor úr. Miben lehetek a segítségére? — kérdezte Melchior felügyelő látható érdeklődéssel.

— Vezényelje át öt legerősebb emberét kollégám, doktor Willard ajtaja elé.

— Miért?

— Ma pontban éjfélkor Ned Milton, az egyik legsúlyosabb betegünk meggyilkolja a doktort.

— Milton magánzárkában csücsül, nem?

— Én figyelmeztettem önöket!

— Beszélgessünk nyugodtan mindenről. Parancsol egy cigarettát? Nincs semmi kifogása, ha az őrmester a szobában marad?

— Felőlem...

— Bezárhatom az ajtókat?

— Csak tessék...

A hatalmas ajtó becsapódott, majd kétszer kattant a zár. A már-már nevetségesen alacsony doktorka álmatlanságtól meggyötört arccal nézett farkasszemet a hatalmas termetű felügyelővel.

— Én mindig azt hittem, doktor úr — köszörülte meg a torkát a felügyelő —, hogy Miltont hét lakat alatt őrzik az önök kórházában.

— A cellájából egy légy sem repülhet ki észrevétlenül, és a folyosókat is őrzik. Mégis mozgósítsa az embereket. Milton ma éjjel meggyilkolja a kollégámat.

— Miből gondolja?

— Ön nem vesz engem komolyan. Ha mindent elmesélek, akkor megteszi, amire kértem?

— Természetesen.

— Hát akkor hallgasson ide. Én... hogy is magyarázzam meg önnek... Én belelátok a bolondok pszichéjébe. Egész életemet a tudománynak szenteltem: a lélek betegségét gyógyítom.

— Olvastam a könyvét a gyilkosok pszichopatológiájáról.

— Tehát rövid leszek. Két évvel ezelőtt vitába szálltam Willard doktorral. A gondolati áramkör fizikai alapjairól beszélgettünk. Én azon a véleményen voltam, hogy az emberi test az agytól függetlenül is cselekedhet. Willard nevetett... „Ez csak elmélet, ez fantázia’’, mondta. „Ez tény’’, válaszoltam, mert biztos voltam a dolgomban. Mire Willard: „Fogadjunk hárommillió dollárba, hogy az elméletét megdöntöm!’’ Elfogadtam. „Ha este aludni tér — mondtam —, maradjon ébren három óráig. Vegyen a kezébe egy könyvet, olvasson bele, és a margón készítsen jegyzeteket. Holnap reggel megmondom, mit olvasott és mit írt le...’’

— Mi történt?

— Másnap reggel közöltem a kollégámmal, hogy Gogol Holt lelkek című regényét olvasta, és a 308. oldalon jegyzeteket csinált. Willard meglepődött. Mindez két évvel ezelőtt történt. Tehát már akkor beleláttam mások gondolatába. A módszert tökéletesítettem. Tudományos alapossággal, persze.

— Folytassa, nagyon érdekes, amit mond.

— Beprojektáltattam az agyamat a betegek celláiba. A kórházban minden zugot ismerek. Hát, oly nagy eredményeket nem mutathattam fel, de nem csüggedtem. És akkor egy évvel ezelőtt beszállították hozzánk Miltont.

— Súlyos betegen, mi?

— Borzalmas ember. Egy démon, egy pokolfajzat. Tanulmányozni kezdtem a lelkiállapotát, és iszonyodva tapasztaltam, hogy ez az ember számunkra elveszett.

— Doktor úr, a cigarettája! Összenyomta a markában! Megkínálhatom egy másikkal?

— Köszönöm. Milton rettenetes ember. Igazi vadállat. Valamikor a cirkuszban dolgozott, medvékkel, vérmedvékkel. Fel kellett volna akasztani, amikor megölte azt a szegény lányt, de az ítéletet nem hajtották végre. Hozzám küldték. Tizenöt gyilkosságot követett el.

— Tizenötöt?

— Igen, tizenötöt. Állati ösztöne van. Megérzi, ha valaki figyeli. Néhányszor belestem a kémlelőlyukon a cellájába, ilyenkor úgy ült a priccsen, mint egy szobor. Este a szemembe nevetett. „Ma délután megint megfigyelés alatt voltam, ugye?’’ — kérdezte. Az orvosok és az ápolók félnek tőle. Egyik este... Igen, az lesz a legjobb, ha elmondom: egy este a tudatom, az én tudatom behatolt a cellájába. Ekkor arra gondoltam, hogy az ismert módszerrel az agyába is befészkelődhetek.

— Az istenért, doktor... És sikerült?

— Nem egykönnyen, de fáradozásomat végre siker koronázta. Doktor Osterman beleolvadt Miltonba. Megrettentem mindattól, amit láttam. Tele volt tervekkel, gyilkossági tervekkel. Tetőtől talpig átmotoztuk, de a borotvát nem találtuk meg. Valahova eldugta. Egy hatalmas ütéssel majdnem leszakította az egyik őr vállát. Kirohantam a folyosóra, és csak futottam, futottam... Amikor felébredtem, egész testemben remegtem a félelemtől, az iszonyattól. Másnap reggel ismét behatoltam a tudatába. Hát ezért vagyok itt... figyelmeztetem önöket. Doktor Willard élete veszélyben forog.

— Meglátjuk, mit tehetünk...

— Az éjjel borzalmas dolog történt. Az ágyamon feküdtem, és megpróbáltam Miltonra ráerőszakolni az akaratomat. Fáradt voltam, elaludtam. A lelkem minden bizonnyal elhagyta a testemet. Egyszerre csak bent találtam magamat Milton pszichéjében. Nem harcoltam: csak benne voltam. Úgy éreztem, mintha feneketlen kútba zuhannék. Döntés született. Doktor Willard ma éjjel meghal. Felébredtem. Berontok a kolléga szobájába... A látvány több mint iszonyatos. Willard teste mellett egy véres borotva. Futásnak eredtem, és valahol a sötétben megpillantottam Miltont. Nevetett. „Ez megtörténik ma este’’, mondta.

— Értem.

— Maga most azt gondolja, hogy megőrültem.

— Ugyan...

— Az idegeim nincsenek rendben, ez igaz. Sokat dolgoztam az utóbbi napokban, és álmatlanságban szenvedek. Willard doktor ma éjjel meghal.

— Köszönöm a figyelmeztetést, doktor.

— Én köszönöm önnek, hogy meghallgatott, felügyelő úr.

— Őrmester — fordult a felügyelő a társához —, kérem, hívja be az ügyeleteseket.

Az irodába belépett négy izmos rendőr.

— Doktor Osterman — mondta a felügyelő szigorúan —, felteszek önnek egy kérdést.

— Tessék...

— A maga víziójában Milton hova rejtette Willard holttestét?

— A ciszternába.

— Az éjféli gyilkosságból nem lesz semmi. Milton a cellájában tartózkodik. Ön ma délben feldarabolta a kollégáját... Azóta a nyomában vagyunk. Mindenfelé kerestük, doktor úr. Őrmester, a bilincseket!

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50. Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!