A nyolcadik áldozat

A nyolcadik áldozat

Gázt adtam. Az út előttem sima volt és egyenes. Nekem mégis úgy rémlett, hogy túl lassan hajtom a gépkocsimat. Egy pillantással végigmértem a vörös hajú fickót, aki szótlanul, de érthető izgalommal hallgatta a rádió híreit. Csavartam egyet a gombon.

— Hét áldozat, hét holttest — mondta vigyorogva.

— Hallottam az adást — jegyeztem meg, és az egyik kezemmel elengedtem a kormányt. A másikkal megdörzsöltem a nyakamat.

A vörös hajú leste minden mozdulatomat.

— Ideges az úr? — kérdezte szemtelenül.

— Miért volnék ideges?

A fiatalember durván felnevetett.

— A rendőrség Huttonville környékén minden útra ügyel. Ötven kilométernyi körzetben mindenki gyanús, mondják a hekusok.

— Mindent tudok.

A vörös hajú lehalkította a hangját.

— Nem járnak túl az eszén...

Szemügyre vettem útitársam táskáját, amelyet a térdén szorongatott és megkérdeztem:

— Messzire utazik?

Válasz helyett csak megvonta a vállát. Néhány perc múlva megszólalt:

— Nem tudom.

A fickó alacsony termetű volt. Az ember alig adna neki tizenhat esztendőt, de minden bizonnyal idősebb lehetett.

— Sohasem kérdezte meg önmagától, hogy mi viszi rá a gyilkosokat a szörnyű tett elkövetésére?

— Nem — válaszoltam kurtán, és nem vettem le a szememet az útról.

— Talán nem bírta elviselni az állandó nyomást. Valaki mindig biztosan mellette vagy a háta mögött parancsokat osztogatott: „Tedd ezt, ne tedd ezt!” Az embernek egyszerre csak elfogy az önuralma, és akkor... Bekövetkezik a lelkében a robbanás. Valamivel megnyugtatja háborgó szívét. Gyilkol.

Levettem a lábamat a gázpedálról.

— Mi történt? — kérdezte rögtön.

— Benzinállomás előtt vagyunk, fiatalember — válaszoltam nyugodtan. — Feltöltöm a tartályt.

Letértem a főútról. Egy idősebb férfi a gépkocsihoz lépett.

— Töltse tele a tartályt — rendelkeztem —, és vizsgálja meg az olajszintet is...

Útitársam körülnézett a benzinállomás környékén. Parányi házikó a legelők óceánjában. Az ablakok szürkék a portól. Bent, a rendetlen szobában, telefon lógott a falon.

— Ez a múmia lassú, mint a csiga — dörmögte a fiatalember. — Nem szeretek várni. Miért ragaszkodnak az ilyen vén trotlik az élethez? Ennek az öreg szarosnak a temetőben a helye.

— Nem hinném, hogy az öreg osztozna a véleményében — mondtam cigarettára gyújtva.

— Van neki telefonja. Felhívjak valakit?

— Ne fáradjon.

Az öreg visszaadta az aprót. A vörös hajú megkérdezte:

— Van rádiója, öreg?

— Nincs — hangzott a válasz. — Szeretek csöndben élni.

A fiatalember kuncogott.

— Igaza van, öreg. Csendben tovább él az ember.

 

Az országúton ismét gázt adtam. A fickó sokáig hallgatott. Végül kibökte:

— Nagyszerű idegrendszere lehet annak a pasasnak, ha hét embert átsegített a másvilágra. Uram... volt már fegyver a kezében?

— Előbb vagy utóbb mindenki megmarkolja a hideg vasat.

— Rá is emelte a fegyverét valakire? – kérdezte, és váratlanul elővillantak a sárga fogai.

Nem válaszoltam. Hallgattam.

— Mindenki remeg előtte — mondta csillogó szemmel. — Az ember egyszerre csak megnő...

— Igaza van — vetettem közbe —, óriássá változik.

A fickó fülig elvörösödött.

— Te vagy akkor a legnagyobb ember a világon — folytattam —, de csak addig, amíg az a másik fegyvertelen. Ha azonban ő is előrántja a revolvert?

— Nem akármilyen idegrendszerrel rendelkezik az, aki öl. A legtöbben erről semmit sem tudnak.

— Egyik áldozata mindössze ötéves volt. Mit gondol? Miért ölte meg a gyereket?

— Véletlenül.

— Senki sem hiszi el nekem.

Néhány percnyi szünet után a vörös hajú megkérdezte:

— Maga mit gondol? Miért emelt fegyvert a gyerekre?

— Nehéz válaszolni. Megölt egy embert, majd még egyet, a harmadikat. Végül már nem tesz különbséget áldozat és áldozat között. Csak az első alkalommal remegnek az ujjai. — Az ember — sajnos, sajnos — szeret ölni.

A fickó mintegy öt percig hallgatott.

— Sohasem csípik el, mert okos és ravasz.

— Az egész országban nyomoznak utána — mondtam. — Megvan róla a pontos személyleírás.

Útitársam legyintett.

— Nem számít. Neki mindegy. Megtette, amit megtett. A világ tudja, hogy ő az első ember az országban.

Magunk mögött hagytunk még vagy öt kilométert, amikor a fiatalember halkan megjegyezte:

— Megadták róla a személyleírást a rádióban is.

— Igen — válaszoltam. — Egy hete nyomják a szöveget.

A fiatalember kíváncsian végigmért.

— Szó nélkül befogadott a kocsijába...

— Így van.

A szeme furcsán villant.

— Acélidegei vannak, uram.

— Ó, nem. Olyan ember vagyok, mint a többi. Ha úgy adódik, akkor az én szívem is görcsbe rándul a félelemtől.

Egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.

— A személyleírás pontosan rám illik — mondta végül.

— Ez igaz.

Az úton egy lélek se. Jobbról és balról legelők. Sehol egy ember, sehol egy árva fa.

— Gyilkosra hasonlítok. Mindenki retteg tőlem.

— Ebben biztos vagyok, fiatalember.

— Ezen az úton mind ez ideig négyszer csíptek el a rendőrök. Többet írtak rólam, mint az igazi gyilkosról.

— Tudom — mondtam nyugodtan. — Az a gyanúm, hogy rólad holnap is megemlékeznek a lapok. Biztosra vettem, hogy ma még találkozom veled ezen az úton. Nem tévedtem.

Óvatosan lelassítottam.

— Mi a véleményed rólam? — fordultam felé. — Hasonlítok a gyilkosra?

A vörös hajú felfortyant.

— Nem, ez lehetetlen! A maga haja barna. A gyilkosé vörös... mint az enyém.

— Befesthettem... nem gondolod?

A fiatalember szeme tágra nyílt a rémülettől és a felismeréstől, hogy ő az én nyolcadik áldozatom...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Krimi rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A nyolcadik áldozat
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
A nyolcadik áldozat
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink