Szerette Chaplint

Szerette Chaplint

A papírlapot az ajtó alatt bedugtam Glenn Martin szobájába. A következő szöveggel: „Megtalálsz a lányom lakásában. Várlak a kártyapartira. Kapsz whiskyt is. Edward!”

A lányom, Grace és a férje abban a pillanatban a moziba rohant, amikor megérkeztem hozzájuk. Nem értem, egyszerűen nem értem. Felnőtt emberek, és bolondulnak a Chaplin-filmekért. De bánom is én, hadd menjenek.

Háromszor betakartam az unokámat, háromszor vettem ki az ujját a szájából, de aztán ellustultam. Aludjon az a gyerek végre. Ebből ugyan sohasem lesz olyan rendőr, mint amilyen én voltam, hiszen átalussza az életet. Biztos vagyok benne, hogy azokból a srácokból, akik az ujjukat szopják, cukrász lesz, nem hekus.

Már-már elnyomott az álom, de Glenn csak nem érkezett meg. Végre berontott a lakásba. De hogyan? Úgy nézett rám, mint valami élőhalottra, a szeme vérben forgott, az arca meg fehér volt, mint a fal.

— Edward! Ellen meghalt!

— A nejed... A nejed halott?

— A lakásunkban, a padlón. Valaki megölte.

— Telefonálok a kapitányságra!

— Ne! Várj! Ha istent ismersz, várj!

Nem sokat törődtem vele. Azonnal felhívtam Stanton felügyelőt, és megadtam neki Glenn címét. Utána leültettem a barátomat.

— Glenn, szedd össze magad. Mondj el mindent! Mi történt, beszélj már!

— Szörnyű... Azonnal hozzád rohantam. Moziban voltam. Chaplin-filmet néztem. Hazaérkeztem... a padlón a te üzeneted és Ellen holtteste. Vér, vér, mindenütt vér. Felrohantam hozzád. A rendőrség... Tartok a rendőrségtől. Bilincsbe vernek.

— Ugyan, ugyan, ne beszélj sületlenségeket! Sziklaszilárd alibid van, nem?

— Nyakig benne vagyok a pácban... Az utóbbi időben gyakran veszekedtünk. A szomszédok mindent tudnak, mindent hallottak, és mindent elmondanak majd a rendőrségen. Hát ezért nem ér az én alibim egy lyukas garast sem.

— De van alibid!

— Semmit sem ér. A bűnöző mindig azzal védekezik, hogy moziban volt, amikor a nejét megölték. Nekem ennél szilárdabb alibire volna szükségem. Edward, mondd azt, hogy nálad voltam, kártyáztunk. Tedd meg nekem ezt a szívességet.

— De ha az alibid megdönthetetlen...

— Két helyen szerepel a nevem a rendőrségi nyilvántartóban. Több évvel ezelőtt az utcán összevertem egy ringyót. Meg aztán azzal is gyanúsítanak, hogy összeszűröm a levet a drogcsempészekkel. Nem ültettek a vádlottak padjára, mert nem volt bizonyíték ellenem, de rajta vagyok a listájukon... Ha megtalálják Ellen holttestét, végem...

— A rendőrök nem szörnyetegek, Glenn. Csak nem gondolod, hogy valamiért direkt orrolnak rád? Bekasztliznak, csak úgy — hobbiból? Unalomból? Mert valakinek nem tetszik a pofád?

— Segíts! Megfizetem!

Hát ezt a gazembert azonnal leütöm! Mégis... hm, hm. Elgondolkoztam azon, amit mondott. Ki tudja? Na és ha valóban összeköttetésben áll a drogcsempészekkel? Glenn valami menő cégnek a nevében üzletelt. Ilyenkor, amíg Glenn úton volt, az aranyos Ellennek a feneke betüzesedett. Mindig éjfél után érkezett haza — urak társaságában persze. Ellen úgy nézett az emberre mindig, mint egy ijedt őzike, de a mosolya! Olyan kihívóan tudott viselkedni az angyalka, és ahogyan a csípőjét mozgatta! Minderről nem tett említést Glenn előtt, hiszen ez magánügy.

— Gondolkozzál, Glenn! Vajon ki tehette?

— Nem tudom. A segítségemre leszel?

— Glenn, az egekre! Nem hazudhatok a kedvedért! Megmondom a rendőrfelügyelőnek, hogy moziban voltál, és... nincs tovább, pont. Senki sem zaklat többé. Nem lehettél egyszerre két helyen.

— Letartóztatnak, a főnököm azonnal ajtót mutat nekem, a szomszédok majd azt vallják, hogy megfenyegettem Ellent.

— Ha nem követtél el semmit, akkor miért félsz annyira a rendőrségtől?

A lépcsőházban mozgolódás támadt. Glenn összecsuklott a széken. Grace lányom és a férje tért vissza. Grace arra kérte Normant, hogy készítsen neki valami italt.

— Visszajöttünk — mondta Grace rosszkedvűen —, mert a mozit bezárták. Pedig élünk-halunk a Chaplin-filmekért. A vetítőkabinban tűz ütött ki, és ezért lemondták az előadást.

Glenn megdermedt. Nem mert a szemembe nézni.

— Én ott voltam a moziban — mondta rekedten.

Végre én is megszólaltam.

— Ellent, Glenn nejét meggyilkolták.

Percekig senki sem szólalt meg. Végül megint én törtem meg a kínos csendet.

— Mi most elmegyünk Glenn lakására...

Nem tudom, hogy mi történt és hogyan történt. Az utcáról rendőrök özönlöttek be az ajtón. Glenn rémülten az ablak felé rohant. A következő pillanatban eltűnt a szemünk elől. Nekitámaszkodtam a falnak. Az utcán sikoltozás, autók szirénáztak. Lerohantunk.

Stanton felügyelő rövid volt.

— Az asszonyka öngyilkosságot követett el — mondta határozottan. Felvágta az ereit. Kár, nagy kár, mert szép asszony volt.

Szóval öngyilkosság?!

— Én ismertem ezt a pasast — mutatott Stanton Glenn holttestére. Mondhatom, rokonszenves ember volt. Volt humorérzéke. Soha életemben nem hallottam embert ilyen felszabadultan röhögni.

— Hol hallottad te nevetni Glennt?

— Éppen ma, a moziban. Chaplin-filmeket néztem. Mellettem dülöngélt a nevetéstől, de aztán a vetítőkabinban tűz ütött ki. A gépész megsérült, a nézőket hazaküldték.

— Szegény Glenn — motyogtam —, tökéletes alibije volt.

Felkapaszkodtam a szobámba, és elgondolkoztam. Szegény, szegény Glenn. Nem szerette a rendőröket, de szerette a Chaplin-filmeket. Hát nem vicces?


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Szerette Chaplint
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Szerette Chaplint
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink