A vadkan lelépett

A vadkan lelépett

A rendőrök óvatosan felcsapták a pince vasajtaját. A sarokban egy tartály felett megpillantották az aknát, melyből rendszerint a szemét hullott. Tompa puffanások hallatszottak belőle, majd csend. Bouchet felügyelő lövéseket várt, és természetesen pénzesőt a magasból. De se lövés, se pénz.

— Megvan a pénz? — kérdezte a drót túlsó végén türelmetlenül Norris Gelen.

— Hogyne, természetesen, ahogyan parancsolta — válaszolta Jacques Villeret. — Tízezer régi frank egy csomagban, százas címletekben.

A bankár pillanatnyi szünet után hozzátette:

— Nagyon szépen kérem önöket, ha istent ismernek, ne tegyenek kárt Marielle-ben...

— Megvan az egymillió régi frank?

— Igen, hogyne. De most szeretném hallani a feleségemet.

Néhány másodperc múlva Marielle vette át a hallgatót.

— Jacques, segíts! Nagyon félek ezektől az emberektől. Nem is sejted, mire képesek...

— Nyugodj meg, drágám — mondta a bankár reszketve —, a pénzt természetesen előteremtem. Nemsokára itthon leszel.

A következő pillanatban ismét a férfi szólalt meg.

— Elég a süket dumából! Szépen belerakja a pénzt egy bőröndbe, és vár. A továbbiakig vár türelmesen. Holnap felhívom, délelőtt tíz órakor, és megadom a szükséges utasításokat. Ne próbáljon túljárni az eszünkön! Ha élve akarja viszontlátni a feleségét, akkor nem töri a fejét ostobaságokon. Értjük egymást?

A kapcsolat váratlanul megszakadt.

*

Patrick Perrin felügyelő eltolta maga elől a magnetofont, majd a bankárhoz fordult.

— Ne izgassa fel magát, uram. Mi bármely pillanatban lecsaphatunk a gengszterekre. Bouchet felügyelő holnap tíz óra után a nyomába ered, és felfedezi az emberrablókat. Ön átadja a pénzt — a többi a felügyelő dolga. Bouchet biztosan megtalálja az emberrablók rejtekhelyét, mert ő a szakma mestere. Időközben rádió útján a helyszínre hív két rendőrautót. Tiszta sor, príma munka, előre gratulálhat nekünk. Elcsípjük őket, nyugodt lehet.

— Mindig többes számban beszél, felügyelő úr...

— A telefonáló azt mondta: „Ne próbáljon túljárni az eszünkön!”

A minden porcikájában remegő bankár a hatemeletes palota ablakához lépett, és lenézett a városra. Az utca sötét volt és elhagyatott.

— Ha Marielle-t megsebesítik... Ha... Ó, miért is szóltam önöknek? Mindent elronthatnak.

— Uram, bízzon a francia rendőrségben. Most pedig azt ajánlom önnek, hogy igyon meg egy whiskyt, és feküdjön le. Amíg ön alszik, a rendőrség dolgozik.

*

Másnap Maurice már hajnalban elhagyta a szobát, és a sarki önkiszolgálóban megvásárolta mindazt, amire szükségük volt. Valamivel kilenc után érkezett vissza. A társa, Norris, a „főnök” megkérdezte:

— Találtál műanyag kosarat?

— Természetesen...

— Megfelel a célnak?

— Hogyne...

— Feltöltötted a gépkocsinkat?

— Ühüm.

— Az épület mögött parkoltál?

— Megtettem mindazt, amivel megbíztál.

— Oké, partner. Hát akkor beszéljük meg még egyszer a teendőket. Te abban a pillanatban lépsz akcióba, amikor felhívom telefonon az áldozatot. Ne vesztegesd az időt! Ha a pénz berepül a kosarunkba, te elhagyod a házat, de nem használod a liftet, hanem a főbejáraton távozol, és iderohansz a gépkocsihoz. Én várlak.

— Nem gondolod, hogy a bankár az utolsó pillanatban mégis a rendőrséghez fordul?

— Lényegtelen, mert amíg a hekusok feleszmélnek, hogy voltaképpen mi is történt, és lerohannak a pincébe, a szeméttárolóba, te a második emeleten leszel, és a hónod alá csapod a zsákmányt.

— Mi lesz az asszonnyal?

— Ne törődj semmivel, Maurice. Se vele, se mással. Minden úgy lesz, ahogyan elterveztem.

*

A bankár az órájára pillantott. Izgatottan törölgette izzadó homlokát. Perrin felügyelő nyugtatni próbálta. Pontosan tíz órakor megcsörrent a telefon. A felügyelő azonnal bekapcsolta a magnetofont, majd átadta a telefonkagylót a bankárnak.

— Most figyeljen ide — szólalt meg Norris —, tíz másodpercet adok. Ennyi idő alatt odaérhet abba a terembe, amelyben egy aknán keresztül a szemetet a pincébe dobálják. Ez a terem a hatodik emeleten van, a szomszédságban. Vigye magával a bőröndöt és a tartalmát öntse az aknába. Tíz másodperc, uram. Indulás!

Norris lecsapta a hallgatót. Perrin felügyelő pedig azonnal riadóztatta az embereit.

— Bouchet, gyorsan a pincébe, a szeméttárolóba! — ordította a felügyelő. — Az emberrablók a pincében várják a zsákmányt az égből.

Maurice elhagyta a második emeleti szobát, amelyet néhány hónappal ezelőtt bérelt Norrisszal, természetesen álnéven, és berohant abba a terembe, majd gyorsan felcsapta a „nyelőcső” fedelét, és a nyílásba elhelyezte a műanyag kosarat. Néhány másodperc múlva pénz hullott a magasból, pontosabban a hatodik emeletről. Egymillió régi frank...

*

A rendőrök óvatosan felcsapták a pince vasajtaját. A sarokban egy tartály felett megpillantották az aknát, melyből rendszerint a szemét hullott. Tompa puffanások hallatszottak belőle, majd csend. Bouchet felügyelő lövéseket várt, és természetesen pénzesőt a magasból. De se lövés, se pénz. Végül a rendőrök megtalálták a villanykapcsolót. Bouchet az akna irányába rohant, és felfelé kémlelt. Látta, hogy valami odafent megmozdult. Egy kosár, vagy mi. Egy műanyag kosár.

Pillanatok múlva rájött a cselre.

— Gyorsan vissza! — rendelkezett, — A pénzt valamelyik emeleten, útközben lekapcsolták!

*

Norris elégedetten vigyorgott, és megveregette a haverja, Maurice vállát. A gépkocsi a svájci határ felé robogott. A csomagtartóban egy vagyon.

A fiatalember hónapokig nyomozott megfelelő áldozat után. Végül megtalálta. Három hétig udvarolt az asszonynak, szerelmet is vallott neki. Az öregedő hölgy bekapta a horgot, és most mehet vissza roskatag férjéhez.

— Gazdagok vagyunk, Maurice — mondta Norris, és nagyobb sebességre kapcsolt.

*

A rendőrök átvizsgálták a második emeleti lakásokat. Egy asztal, ágyból kettő, három szék és néhány konzerv meg lábos a konyhában. A felügyelő felsóhajtott. Mindent értett.

— A barlang üres — mondta —, a vadkan lelépett.

Ebben a pillanatban a szomszédos szobában megszólalt valaki.

— Norris, drágám, sikerült? Elszedted annak a vén zsugorinak a pénzét?

A bankár elsápadt. Ez Marielle hangja volt.


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Krimi rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A vadkan lelépett
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
A vadkan lelépett
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink