A barna paróka

A barna paróka

Mutatóujjammal megnyomtam a hotelszoba csengőjét. Pontosan három óra, tehát a megbeszélt időpontban érkeztem a találkára. A szobába lépve bemutatkoztam.

— Laura Sanders vagyok, a szálloda gyors- és gépírója. Mr. Hason három órára rendelt magához. Ön bizonyára a neje, nem?

— Eltalálta, miss Sanders.

A hölgy érdeklődve nézett végig rajtam. A szobában mindenfelé csomagok és dobozok. Tudják, alig voltam tizenöt éves, amikor már megfordultak utánam az utcán. Mrs. Hanson másodpercekig nem vette le rólam a tekintetét.

— Hasonlít az uram titkárnőjére — mondta mosolyogva. — Foglaljon helyet. Az uram hamarosan megérkezik.

A következő pillanatban az asszony a csomagok fölé hajolt, s már ügyet sem vetett rám. Negyven-negyvenöt éves lehetett. Egyszerű asszonyka, barna hajjal és szürke szemmel. Drágán, de nem túlságosan feltűnően öltözködött.

— Ma is bevásároltam — szólalt meg váratlanul. — De minek is nekem ennyi kacat? Semmi hasznukat nem veszem. Ez valami buta betegség, nem? A tarka kirakatok előtt meghülyülök.

Egynéhány csomag nyitva volt: színes alsónemű mindenfelé. A ruhák széjjelszórva a szőnyegen. Nem éppen rendszerető a hölgy, szögeztem le magamban.

— Ez a leghülyébb holmi, amit vásároltam — mondta, és egy hosszúkás dobozból — kalapskatulyára hasonlított — előrántott egy szőke parókát, és a fejébe nyomta. A tükör elé rohant, és reménykedve megkérdezte:

— Milyen vagyok?

Óvatosan fogalmaztam.

— A színe érdekes, eredeti.

Láttam a szemén, hogy nem hisz nekem. Visszadobta a parókát a dobozba, és egy másikat ráncigált elő.

— Ez érdekesebb — mondta —, de nem éppen eredeti. A színe megegyezik a hajaméval. Nem is tudom, miért vettem meg.

Ez a paróka valóban olyan színű volt, mint a haja, talán csak valamivel hosszabb, fényesebb és puhább...

*

Az idő lassan múlt. Lényegtelen dolgokról csevegtünk, és már-már arra gondoltam, hogy hiába várok, amikor felpattant az ajtó. Nem találtam rokonszenvesnek Mr. Hansont: magas, karcsú és csinos, de a szeme villanásától megrettentem.

— Gregory Hanson vagyok... Háromra várt, ugye?

— Igen...

— Sokat késtem?

Egyetlenegy pillantást sem vetett a nejére, de engem alig titkolt érdeklődéssel mért végig. Némely asszony a határtalan egoizmust és a brutalitást férfiasságnak könyveli el. Én azonban ismerem a világot, amelyben élek.

Hanson végre a nejéhez fordult.

— Nekem most munkám van, tudod. Te mit csinálsz?

Az asszony undorodva elfordította az arcát, és besietett a hálószobába. Az ajtóból visszaszólt:

— A viszontlátásra, miss Sanders!

Mr. Hansontól rutinmunkát kaptam. Csak egyszer próbált közeledni hozzám. Áthajolt a vállamon, és belenézett az irataimba. Én felnéztem rá, és ettől a pillantástól — nem volt éppen barátságos — meghátrált.

Gyorsan diktált, türelmetlenül.

— Ötig gépelje át az anyagot — rendelkezett.

— Előbb is megleszek — válaszoltam nyugodtan.

— Ne siessen. Sürgős találkám van üzleti ügyben, és csak öt órakor térek haza.

Az ablakhoz sétált, és kigombolta az ingét. Tehát szedhetem a sátorfámat, gondoltam, és összekapartam a jegyzeteket.

— Köszönöm, Mr. Hanson — fordultam vissza már az ajtóban. — Remélem, elégedett a munkámmal. Bármikor a rendelkezésére állok. Csak egy telefon a portára, és máris repülök.

Nem válaszolt.

A szobámban rögtön cigarettára gyújtottam. Sajnáltam Mrs. Hansont. Ismertem az ilyen férfitípust. Egy ilyennek a felesége voltam. Valamivel később megcsörrent az asztalomon a telefon. Beszélgetés közben — a húgom hívott fel Torontóból — láttam, ahogyan Mr. Hanson kiront a liftből, és átszalad a folyosón.

*

Pontosan öt órakor ismét bekopogtam Hansonék ajtaján. Belülről semmi nesz, majd valahonnan a folyosó végéről előkerült Mr. Hanson.

— Csak bátran — tuszkolt befelé a szobába.

A fogadtatás túlságosan meleg, gondoltam. Megtorpantam, amikor észrevettem, hogy a fürdőszobából víz szivárog a hálószoba padlójára.

— Mr. Hanson! Nézze! — ujjammal a fürdőszobába mutattam.

A kádban Mrs. Hanson feküdt mozdulatlanul.

— Biztosan elájult — mondta Hanson.

— Ne nyúljon hozzá — csattantam fel. Nem egy szerencsétlenség szemtanúja voltam a szállodában, és tudtam, hogy ilyenkor mi a teendő.

— De...

— Zárja el a vízcsapot, Mr. Hanson.

Hamarosan megérkezett az igazgató, a hoteldetektív, két egyenruhás rendőr és végül régi ismerősöm, Mark Montgomery felügyelő, aki azt tanácsolta, hogy várjak türelemmel a hálószobában. Magam sem tudom, miért, de ösztönösen összeszedtem Mrs. Hanson holmiját. Néhány másodperc múlva a homlokomra csaptam.

Intettem Montgomery felügyelőnek.

— Gregory Hanson megölte a nejét — mondtam határozottan, és elmeséltem az elméletemet. Néhány percig tartott a magyarázgatás. Montgomery végül megjegyezte:

— Hanson elég erős férfi benyomását kelti, akár ő is elkövethette a bűntényt. A nő fejét percekig is a víz alatt tarthatta. Igen... de bizonyítékaink nincsenek.

— Éppen az ingét gombolta, amikor távoztam...

— Ha pillanatnyi dührohamában követte el a tettét, nem pedig előre megfontolt szándékkal gyilkolt, akkor találunk a lakásban valahol vizes ruhát. Hol tartják a hotelvendégek a szennyest? A szekrény alsó fiókjában?

Bólintottam. A felügyelő nekiesett a szekrénynek. Végül felmutatott a férfitrikót meg egy alsónadrágot.

— Vizes — közölte velem röviden.

Néhány perc múlva elvezették Mr. Hansont.

— Ha nem gondolsz azonnal gyilkosságra, akkor az alsónemű megszárad, és mi bizonyítékok nélkül maradunk. Ez a te sikered, Laura! Miből tudtad, hogy gyilkosság történt? — kérdezte a felügyelő.

— Néhány perccel ezelőtt visszadobtam a dobozokba Mrs. Hanson holmiját. Az egyik doboz üres volt. A barna paróka Mrs. Hanson fején maradt... és hát egyetlen nő sem ül bele a fürdőkádba fején parókával... azonkívül minden férj, aki kicsit is szereti a párját, ugyebár észreveszi, ha a feleségének új parókája van...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Krimi rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A barna paróka
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
A barna paróka
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink