Az ördög vigye el!
Larry Sisner
2014.12.22.
LXIX. évf. 52. szám
Az ördög vigye el!

Igen, igen, az ördög vigye el, meggyilkoltam az onklit. Minden úgy történt, ahogy elterveztem, és nincs egy cseppnyi lelkiismeret-furdalásom sem. Még 48 óra, és szabad leszek, mint a madár. Tíz óra volt, amikor diadalittasan elhagytam Young nagybácsi házát, és megindultam a part irányába.

Szűnik a görcs a szívemben. Végeredményben Lars öcsémnek is lesz némi haszna az egészből. Szegény Lars. Olyan szégyenlős és gyámoltalan. Miután szülők nélkül maradtunk, beköltöztünk egy olyan házba, ahol a szeretet nagyon ritka vendég.

— Ha engedelmesen viselkedtek, nem lesz semmi hiba — mondta dölyfösen a gyámunk, Young nagybácsi. — Ne feledjétek, hogy a vagyonom egy része tirátok száll.

Sajnos, a boldog óra nem akart felvirradni. Pedig krónikus vesebaj kínozta és túl volt a második szívrohamon. Cinizmusa egyre nőtt, és akkor sem lágyult meg a szíve, amikor Lars beleszeretett Angelinába.

— Az a leány szegény családból származik — mondta az öreg. — Nem kapott megfelelő nevelést, nem tartozik hozzánk.

Lars hiába beszélt Angelina erényeiről, a nagybácsi megmakacsolta magát, és hallani sem akart a leányról. Mi mást is várhattunk tőle?

Nekem szép jövőt jósolt. Vegyésznek tanultam, és abba reménykedett, hogy egyszer elnyerem a Nobel-díjat, hahaha! Csudára elborult az arca, amikor hírül vette, hogy egyetlen szenvedélyem a lóverseny és a kártya.

Szeretett sakkozni. Valósággal odaláncolt a sakktáblához. Gyakran akkor kerítette hatalmába a játék szenvedélye, amikor el akartam távozni hazulról. Ilyenkor a tudomásomra hozta, hogy Lars meg én csak abban az esetben részesülünk az örökségből, ha szófogadók vagyunk, és eleget teszünk minden szeszélyének. Úgy vigyorgott, akár egy leprás hiéna.

— Fiú — mondta tárgyilagosan —, az már bizonyos, hogy nem nyered el az idei Nobel-díjat, de ha valamiből élni akarsz, akkor törd egy kissé azt a léha fejed. Mától minden sakkpartit jegyzünk. Minden győzelmet és vereséget. A győzelem fejében pénz üti a markodat. A vereség után levonok a járulékodból. Értjük egymást?

Mit tehettem? Bólintottam, rendben van, az onklinak mindig támad valami ötlete. Magamban pedig elhatároztam, hogy rövidesen végzek a tirannussal. A méreg mellett döntöttem. Néhány csepp aconitet szereztem be az egyetem laboratóriumából, és a halált hozó folyadékot beleöntöttem a konyakjába. Éppen ma a nagybácsi furcsán viselkedett. Nem akart velem a sakkasztalhoz ülni.

— Ma este önmagam ellen játszom — mondta rosszkedvűen. — Nem akarok látni senkit sem. Martineznek, a szolgának kimenőt adtam. A sakkparti után előveszek egy regényt. Csak a bölcs adhatja át magát a pillanatnyi hangulatnak. Mehetsz, öcsém!

A gondterhelt Larsszal az előcsarnokban találkoztam.

— Elegem van mindenből. Angelina megmondta: vagy ő, vagy az onkli. Végem van...

— Én őt választanám, Lars.

— Igen, ez szépen hangzik. Miből fogunk élni? A nagybácsi kizár a végrendeletből...

— A problémák néha önmaguktól oldódnak meg, Lars.

— Számomra nincs megoldás. Még egyszer beszélek az öreggel... még egyszer és utoljára az életben. Hol találom?

— A könyvtárszobában. Hagyd békén az öreget. Ma este magába vonult a vénséges cápa. Lemondott a szokásos sakkpartiról is. Eredj el egy kocsmába, és feledd el a gondjaidat. Már majdnem tizenegy...

A méreg már biztosan hatni kezdett. Az öreg az első pillanatban enyhe görcsöt érez majd, és elátkozza a szakácsot. Azután elalszik. Mintegy harminc percig sétáltam a parton. Végül betértem egy csapszékbe. Fél tizenkettő. Vége. A méreg szívrohamot idézett elő. Szabad vagyok, és gazdag.

— Netán beteg az úr? — kérdezte a csapos aggódva.

— Minden rendben van velem — válaszoltam. — Adjon egy dupla konyakot.

Az idő gyorsan múlott. Én pedig szorgalmasan ürítgettem a poharakat. Fél három körül hazasettenkedtem. A zár körül babráltam, amikor a félhomályból előlépett egy rendőr.

— William Shatner? — kérdezte élesen.

— Igen...

— Menjünk be...

— Mit keres maga a házunkban?

— Megtudja hamarosan.

A házban vagy tíz civil és egyenruhás rendőr sündörgött. Az egyik sarokban Martinez, a szolga vacogott. Egy rendőrtiszt átlökte a másik szobába, majd hozzám fordult.

— Maga az egyik a testvérek közül?

— Igen. Az idősebb.

— A nagybácsikájukat ma éjjel meggyilkolták. Wagner felügyelő vagyok, és én vezetem a nyomozást. Menjünk át a könyvtárszobába.

Leültem egy karosszékbe, és vártam. Wagner felügyelő cigarettára gyújtott, és egy pillanatra sem vette le rólam fagyos tekintetét.

— Mesélje el nekem, hogy hol volt és mit csinált ma éjszaka!

— Szokásunkhoz híven a nagybácsikámmal és az öcsémmel vacsoráztam. Lars ezután visszavonult a szobájába. Én a nagybácsival ide, a könyvtárszobába. Beszélgettünk erről-arról, majd lejátszottunk egy sakkpartit. Minden este megmérkőztünk. Végül jó éjszakát kívántam neki, és elhagytam a házat. A hallban találkoztam az öcsémmel. Ő is éppen indulóban volt.

— Maga visszatért?

— Igen.

— Na és a szolga?

— Martinez is elhagyta a házat. Szabad napot kapott.

— Az ön vallomása megegyezik azzal, amit a szolga mondott. Hazatérőben világosságot látott kiszűrődni a könyvtárszobából. Az ajtó félig nyitva. A nagybácsikáját halva találták a sakktábla mellett. A partit a végjáték előtt hagyták abba. Maga említette nekem, hogy a vacsora után leültek a sakkasztalhoz...

Megdermedtem. Az ajkam elfehéredett, a szívem vadul dobogott. Hol lehet Lars? A felügyelő vele is beszélt, ez biztos. Távol tart bennünket egymástól. Hátha elszóljuk magunkat.

— Megállapítottam — folytatta a felügyelő —, hogy a nagybácsikája statisztikát vezetett a partikról. Az estinek nyoma sincs a noteszában. Talán maga vállalta az íródeák szerepét? Ez netán valami speciális mérkőzés volt?

— Nem, nem írtam le semmit. Ez... ez a parti...

Magam sem tudom, miért, de felálltam. A felügyelő a közvádló megsemmisítő pillantásával mért végig. Mindent tud! Besétáltam a kelepcébe.

— Maga látta utoljára életben a nagybácsikáját — mondta emelt hangon —, és maga látta holtan is, barátom. Emiatt nem írhatta be a noteszába a lépéseket.

— Miért faggat, ha mindent tud? Megöltem, igen, megöltem, mert gyűlöltem. Érti? Gyűlöltem!

A felügyelő tágra nyitotta a szemét.

— Ön ilyen gyorsan bevallja a gyilkosságot? Azt hittem, hogy nagyobb ellenállásba ütközöm.

Megrezzentem. Lesett a zászlócska. Bizonyítékok nélkül is lelepleztek. Milyen ostoba voltam és kishitű. Félek a rendőröktől. Ah, lebuktam, mint egy dedós.

— Ha már beismerte a tettét — mondta lassan a felügyelő —, akkor árulja el nekem, hogy hová rejtette a revolvert?

— A revolvert? Milyen revolvert?

— Ne bolondozzon, William. Én juttassam az eszébe, hogy a nagybácsikáját halántékon lőtte? Szükségünk van arra a revolverre, nohát. Hol az a fegyver?

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. 
Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset

 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Krimi rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..