A macskaköves utca titka

A macskaköves utca titka

„A macskaköves utcának meg vannak számlálva a napjai”, írta az újság első oldalán. Miss Gretchen összevonta a szemöldökét, előszedte a szemüvegét, és elejétől végéig elolvasta a cikket, majd megmutatta a nővérének. Miss Olivia gyorsan átfutotta a szöveget, és megjegyezte: Ebből nem lesz semmi.

Mindketten egy hosszú pillantást vetettek a megsárgult fényképre a kandallón. Gretchen letette az újságot az asztalra, a kávéscsészék mellé, és csöngetett. Néhány pillanat múlva egy ősz hajú szolga lépett be a nappaliba.

— Francis — rendelkezett Olivia —, elviheted a csészéket!

*

— Szégyen — szögezte le Maureen MacGovern.

— Édesem — nyugtatta a nagyapja —, modernizálódik a városunk.

— Milyen modernizálásról beszélsz? Az egész városban ez az egyetlen utca, amelynek romantikája is van. Éppen azért, mert macskaköves.

— Nem esik nehezedre tűsarkú cipőben végigmenni azon az utcán?

— Nem! Ha Mrs. Hallernek nem bicsaklik meg a bokája, ha a férje nem volna az útépítő vállalat igazgatója, ha Sean Mature nem volna a barátja, az a politikus, aki két évtizede mozgat mindent ebben a városban, senki sem nyúlna az utcához! Nagyapa, ez nem igazság!

— Hát majd meglátom, hogy mit tehetek ebben az ügyben.

*

A polgármester összehívta az újságírókat: — Van még valakinek valamilyen kérdése? Menjenek a pokolba azzal a macskaköves utcával! Az utca a városé, világos? Ha valaki eltöri a lábát, akkor kit húznak deresre? Engem! A macskaköves utca ügyét leveszem a napirendről!

A város első emberének a nyilatkozatát az újság az első oldalra nyomatta, a különböző pártok, egyesületek és a polgárok egy csoportjának a véleményét az utolsóra, de a Saratoga utca védelmére alakult társaság három hasábot bérelt magának. A tagok az utca aszfaltozásáról szóló határozat visszavonását követelték. Egy újságíró meglátogatta Nathan MacGovernt.

— A 25-ös számú villa lakói nem nyilatkoztak. Mit tud róluk? Miért hallgatnak olyan csökönyösen?

— A Lumis testvérekről van szó, ugye? Sir Archibald Lumisnak emlékművet is emeltünk, és utcát is elneveztünk róla, mert a háború hőse volt. Hogy miért nem nyilatkoznak a leányai, nem tudom.

Miss Veronica Lorn bőbeszédűbb volt.

— Ó, a Lumis testvérek! Csodálatos úri hölgyek! Gretchen szőke, Olivia szőke is volt. Udvarlók raja vette őket körül minden bálon, de a Lumis testvérek válogatósak voltak. Emlékszem egy fiatalemberre... Horacio White-nak hívták, olyan szép volt, akár egy mozisztár. Én is táncoltam az úrral, el nem tudja képzelni, milyen gyönyörű volt a tengerész-egyenruhában.

— A Lumis testvérek mégis elutasították?

— Nem, nem, dehogy. A bál után elutazott Chicagóba, vagy mit tudom én, hova, nem emlékszem pontosan, de róla nem hallottunk semmit. Nem is láttuk. Meg aztán James Taylor... aki Oliviának udvarolt... meg William Show és Chris Burton... Továbbá Frank Green...

— Mikor látta utoljára a Lumis testvéreket?

— Több évvel ezelőtt. Egy lélek sem lépheti át villájuk küszöbét. Sehol sem mutatkoznak, bezárkóztak.

E szavak nem feleltek meg az igazságnak, mert a Lumis testvérek alkalmazottja, Francis rendben tartotta a szobákat és a kertet, gondoskodott az ellátásról, mindenről. Szívélyes volt mindenkihez, de ha valaki a Lumis testvérek egészségéről érdeklődött, csak annyit mondott, hogy a villában minden a legnagyobb rendben van.

A városatyák tudták: nem lesz egyszerű eltüntetni a macskaköveket, de a munkálatokat nem lehetett elodázni. Maureen MacGovern nem hagyta nyugton a nagyapját: — Miért nem mondanak végre valamit a Lumis testvérek? Nagyapa, beszélj velük. Terád biztosan hallgatnak...

— Nincs telefonjuk, a leveleimre nem válaszolnak. Nem, nem, drágám, nem tehetünk semmit.

Másnap reggel nyolc órakor hatalmas tömeg ácsorgott a Saratoga utcában, mindenki szemtanúja akart lenni a nagy eseménynek. Szállingózott a hó, a tévékamerák zümmögtek, az újságírók minden apróságot jegyeztek. Pontosan nyolc óra három perckor a 25-ös számú villából előrontott Francis, mögötte a Lumis testvérek. A szolga egy hatalmas drága szőnyeget terített az útra, majd előhozott két padkát. A testvérek szótlanul siettek el a tömeg mellett, majd leültek a padkára. Francis katonás fegyelemmel állt mögéjük, és Tennessee szövetségi állam lobogóját lengette. A hölgyeknél puska is volt, Gretchen térdén egy éles kard. Olivia söréttel tömte meg az ósdi tűzfegyvereket.

A munkások zavartan összenéztek. A városházára ezalatt tonnaszámra érkeztek az ország minden tájáról a táviratok. A Forradalom Leányai szervezet, az Amerikai Légió elnöksége és a Harcosok Szövetsége azzal fenyegetőzött, hogy tiltakozó menetelést szervez. A hó egyre sűrűbben hullott, de a Lumis testvérek nem mozdultak az utcáról. Nemsokára megérkezett a polgármester titkára.

— Összehívatták a tanácsot — újságolta. — A Saratoga utca mától védett terület. Hölgyeim, önök most eltehetik a puskájukat, hazamehetnek.

A tömeg ujjongott, éljenezett. A két hölgy eltette a tűzfegyverét, és megindult hazafelé. Gretchen megpillantotta Maureen MacGovernt és a nagyapját.

— Ön valószínűleg Lawrence MacGovern fiacskája.

A 77 éves nagyapa bólintott.

— Szíveskedjék elkísérni minket. Az unokája hazamehet.

A villában leültették a vendéget. Francis forralt bort hozott. Gretchen megkérdezte: — Nem érdekli, hogy miért bújtunk elő?

— Hát... hm... — motyogta MacGovern —, minden érthető. Önök ragaszkodnak az utcához... és a tradíciók...

— Ostobaság! — szakította félbe a beszélőt Olivia. — Mit nekünk a Saratoga utca meg a tradíció! Mi akkor lennénk a legboldogabbak, ha azokat a macskaköveket beledobálnák a tengerbe!

— Nem értem...

— Titok marad, amiről beszélünk?

— Szavamat adom.

A testvérek rámutattak a megsárgult fényképre.

— Horacio White — mondta Olivia.

— A srác sokáig udvarolt nekünk — folytatta Gretchen —, de a világért sem akarta elárulni, hogy valójában melyikünk tetszik neki. Miatta elutasítottam Greent és Snow-t, nővérem lemondott James-ről és a többiekről. Amikor White elment a háborúba, nekünk ajándékozta ezt a fényképet.

— Nemsokára visszatért — vette át a szót Olivia. — Megkértük, hogy nyilatkozzon: melyikünk mellett döntött. White vigyorgott, és azt mondta, hogy meggondolta magát, nem veszi el sem Gretchent, sem engem. A Saratoga utcát akkor kövezték, a föld még puha volt. Eltemettük... tíz méternyire a gázlámpától. Még mindig ott nyugszik, azok alatt az átkozott macskakövek alatt. Tudja, uram... én megbocsátottam volna neki. Ám azért, amit Gretchennel tett...

Gretchen közbeszólt:

— Én is megbocsátottam volna, de megsértette a nővéremet.

— Csak nem akarják azt mondani, hogy...

— Én megragadtam a grabancát, hogy meg ne szökhessen. Olivia pedig tüzelt... édesapánk díszpuskájából... Abba a hűtlen szívébe. Édesapánk mélyen aludt, nem hallhatta a lövést... Még egy pohárka bort, fiatalember?


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. 
Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Krimi rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A macskaköves utca titka
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
A macskaköves utca titka
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink