A nevem Balázs Szilvia, 1987-ben születtem Szabadkán. A kezembe került két fénykép, melyeken négy-öt évesen az írógépet püfölöm. Tehát viszonylag hamar kiderült, mivel foglalkozom majd a jövőben. Így is lett. A Jó Pajtással indult, a Szabadkai Rádióval folytatódott a „karrierem”, tizenkét évesen aktív munkatársa voltam a Kölyökvonal című gyermekműsornak, melyet ifjúsági műsor követett, és ettől kezdve már nem is jöhetett számításba más, csak a média. Kipróbáltam a rádiózást, a tévézést, az online és a nyomtatott sajtót, ezerféle témát dolgoztam fel az évek során. Sok munkám van, mellyel nem vagyok megelégedve, de szerencsére legalább ugyanannyira vagyok nagyon-nagyon büszke. A „szerelmem” mindig az írás volt, az is maradt, emellett pedig a zene, így a rádiózás iránti rajongásom sem csökkent. Nincs kedvenc témám, témaköröm, de a legjobban mindig az „egyszerű emberek” történeteit szeretem hallgatni, megörökíteni. A Hét Napnak 2016-ban lettem aktív munkatársa.
Balázs Szilvia cikkei | |
---|---|
Nehéz helyzetben a művelődési egyesületek (is) | 2020.08.18. |
Az élet, melynek ára van | 2020.08.13. |
Illemtan a templomban | 2020.08.09. |
Könyvek tengerében | 2020.08.05. |
Ökumenikus hírek | 2020.07.25. |
„Az sem baj, ha az embernek vannak beteljesületlen álmai” | 2020.07.24. |
Hálát adni a termésért | 2020.07.12. |
Lelki feltöltődésünk színhelye: a templom | 2020.06.29. |
Kápolnaszentelő a madarasi tanyavilágban | 2020.06.19. |
„Ahol a családom, ott az otthonom” | 2020.06.05. |