* Kívülállóként nézve egy tündérmese az életetek: sikeres sportoló és szerető férj, csoda szép, a házastársát mindenben támogató feleség és a kis trónörökös. Azért, gondolom, nem volt egyszerű eljutni eddig a pontig. Össze tudnád foglalni néhány mondatban a történeteteket?

— Először is szeretném megköszönni a felkérésedet és a kedves szavaidat, megtisztelő számunkra, hogy éppen ránk gondoltál, és nagyon jól átláttad a helyzetünket, annak ellenére, hogy valóban keveset szerepelünk a közösségi oldalakon. Nehéz válaszolnom erre a kérdésedre néhány mondatban, hiszen nagyon sok minden történt az elmúlt évek alatt, de íme röviden összefoglalva a mi kis történetünk: A párom gyermekkora óta jégkorongozik, ez náluk családi hagyomány, mivel az édesapja is ezt a sportot űzte, sőt, a mai napig jégkorongedző, így a páromnak is, mint általában minden sportolónak, nagy álma volt külföldön játszani. Történetünk talán 2011-ben kezdődik, két évvel a megismerkedésünk után, ekkor érkezett ugyanis az első felkérés az Egyesült Arab Emírségekből. Tudtam, hogy ez hatalmas lehetőség Bojan számára, és egy újabb lépcsőfok a sikeres élet felé, de azzal is tisztában voltam, hogy ez a döntés rengeteg munkával, lemondással és próbatétellel jár. Viszont egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy visszatartom vagy hátráltatom, hiszen tudtam, hogy a sok szeretet és a bizalom, mely köztünk van, elég lesz ahhoz, hogy minden akadályt legyőzzünk. Így — hátrahagyva addigi életünket, itthon hagyva a szüleinket, nagyszüleinket és a barátokat — nekivágtunk a nagyvilágnak. Viszont most, utólag visszagondolva, életünk legjobb döntését hoztuk meg együtt, hiszen a fiatalságunkat, a legszebb éveinket az Egyesült Arab Emírségekben töltöttük, és most már öt éve ebben a csodálatos országban, Kuvaitban élünk. És ami a legszebb az egész történetben, hogy két éve életet adtunk egy gyönyörű kisfiúnak.

* Így hangzik összefoglalva a történetetek. Biztosan voltak azért nehéz pillanatok is. Te például soha nem kételkedtél abban, hogy jó döntést hoztál-e? Hiszen a párod egy fényes karrier reményében indult neki a nagyvilágnak, de tudtad-e, hogy te mihez kezdesz majd, távol az otthonodtól? Nem féltetted a kapcsolatotokat? Nem tartottál attól, sem te, sem a családod, hogy mi vár rád, rátok egy vadidegen országban, kultúrában úgy, hogy a párodnak állandó elfoglaltságai vannak?

— Tartottam tőle, persze, és a családom is, hiszen számomra is egy új helyzet volt ez, melyre nem igazán lehetett előre felkészülni. Nem tudhattuk, mi vár ránk egy idegen országban és egy idegen kultúrában, de nem, nem féltettem a kapcsolatunkat, mert tudtam, hogy van olyan erős, hogy ez nekünk nem lesz akadály. Ez döntés kérdése, és én tudtam, mit vállalok azzal, hogy élsportolót választottam társamul. Szerintem minden sportolófeleség hivatása követni és támogatni a férjét mindenben, annak ellenére, hogy néha nagyon nehéz a napi elfoglaltságok, az állandó edzések, a hetekig tartó felkészítőtáborok és a külföldi meccsek miatt.

* Nemcsak idegen ország, hanem a megszokottól igen eltérő kultúra is várt rátok. Mit emelnél ki, amit talán a legnehezebb volt megszokni?

— Kuvait az egyik leggazdagabb ország a Perzsa-öbölben, és a legerősebb valutája van a világon, a kuvaiti dinár. Az ország gazdaságának 90%-át a kőolaj-kitermelés és az arany teszi ki, illetve kisebb bevételi forrás még a halászat. Az arab világ sok mindenben tér el a hazai kultúrától. A sertéshús vallási okok miatt nagyon korlátozott, helyette a birka, a hal és a tenger gyümölcsei alkotják az étrend jelentős részét. Ami az öltözködést illeti, jelentősen eltér az Európában megszokottól, mi, külföldiek persze „szabadabb” ruházatban járhatunk, de azért az itteni szokásokat is tiszteletben kell tartanunk. Fürdőruha, illetve bikini viselése például az erre kijelölt területeken, magán- és kevésbé látogatott partszakaszokon, illetve szállodai úszómedencékben elfogadott. Az utcán vállat elfedő póló, illetve térdet takaró nadrág vagy szoknya viselete kívánatos, viszont a nagyobb — külföldiek körében is népszerű — bevásárlóközpontokban megengedett a „lazább”, európai öltözet. Ez nekem nem okozott különösebb gondot, alkalmazkodó típus vagyok, így könnyen átálltam az itteni kultúrára, szokásokra is.

* Igaz, hogy volt olyan, hogy valaki szeretett volna veled közös fotót készíteni?

— Igen, már számtalanszor megtörtént, hogy valaki odajött hozzám, kedvesen megszólított, tett néhány szép megjegyzést, megdicsért, vagy csak egy közös fényképet szeretett volna készíteni velem. Talán azért, mert a szőke hajam, a kék szemem és a fehér bőröm miatt itt különlegesnek számítok, így gyakran fotózkodnak velem az itteni lányok. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy ennyire közvetlenek, de mára hozzászoktam, és még jobban megértettem, mekkora ereje van néhány kedves és dicsérő szónak.

* Ért valaha valamilyen kellemetlenség a kultúrabeli vagy más különbségek miatt akár téged, akár a férjed?

— Nem, sosem. Tiszteletben tartjuk az itt élők vallását, kultúráját, teljesen alkalmazkodtunk hozzájuk, és ezt hálával köszönik meg nekünk. Csak pozitív dolgok történtek velünk, talán, mert mi is azok vagyunk, és ezért sok jót kaptunk cserébe. Az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek, befogadtak, és családtagjaikként tekintenek ránk.

* Amióta külföldön éltek, számos szép helyen jártatok. Van kedvenced? Ki tudsz emelni valamit, ami talán a legjobban tetszett?

— Így igaz, rengeteg szép helyen megfordultunk, és még nagyon sokra szeretnénk eljutni a közeljövőben. Dubaj volt talán a legkiemelkedőbb a szupermagas felhőkarcolóival, a zenélő szökőkútjával, a számos bevásárlóközpontjával, élményparkjával, valamint a sivatagi túrával. Az én szívemhez mégsem ez, hanem egy spanyol tengerparti városka áll legközelebb, mivel ott mondtam igent egy nagyon romantikus lánykérésre.

* Azon gondolkodtatok már, hogy merre tovább a férjed aktív sportolói karrierjének befejeztével? Esetleg éppen egy spanyol tengerparti városka lesz az otthonotok?

— Sosem lehet tudni, persze, sokat gondolok a jövőre, főleg most, hogy családom van. Minél tovább szeretnénk külföldön maradni, ameddig csak lehetséges, az viszont, hogy merre sodor az élet, kiszámíthatatlan. Egy biztos: ahol a családom, ott az otthonom.