* Milyen gyerek voltál? Hogyan és mikor alakult ki ez a széles érdeklődési kör?

— Talán óvodában, mert már akkor megtanultam olvasni. Nagyon korán elkezdtek érdekelni a betűk és a számok. S azt hiszem, ebből adódóan szerencsém volt, mert elsőben, amikor ezeket tanulják a gyerekek, én magam már mindet tudtam. De alsóban azért még nem érdekelt ennyi minden, akkoriban szimplán csak jó tanuló voltam, megcsináltam a házi feladatokat, figyeltem az órákon. Igaz, már akkoriban járkáltam versenyekre, de különösebb kiemelkedő és említésre méltó eredményeim nem voltak. Felsősként már jobban érdekelt a matek, és ott kezdődhetett az egész tantárgy iránti érdeklődésem, így választottam a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumot, ahol sokkal nagyobb óraszámban tanítják a matematikát, és az egyéb természeti tárgyakra is nagy hangsúlyt helyeznek.

* Milyen jellegű versenyeken vettél részt?

— Én nagyon szeretem ezt a sulit, úgy érzem, illik hozzám! Számos szakkör van, a tanárok sokat foglalkoznak velünk, és nagyon jó a közösség is. Igen nagy hangsúly van a matekon, ami nekem fontos. Kémiából voltam országos versenyen még hetedikes koromban. Ha pedig matekversenyről van szó, itt a kifejtős feladatok állnak hozzám közelebb, és ilyen típusú a minisztériumi verseny is, ahová tavaly én is eljutottam, ez az országos megmérettetés, ahonnan a harmadik helyezést sikerült elhoznom. Az országos dobogós helyezésemnek köszönhetően kijutottam a szerbiai EGMO (European Girl’s Mathematical Olympiad) válogatójára. A verseny maga két kategóriára osztható, van az A meg a B kategória, én az A-ban indultam, mely egy kicsit nehezebb a többinél.

* Az emberek és főleg a diákok többsége inkább kerüli a matekot, te mit szeretsz benne?

— Igazából minden feladat egy nagy-nagy kihívás. Inkább az elméleti rész érdekes számomra, és azt is szeretem, hogy vannak benne olyan dolgok, amelyek a természettel is összhangba hozhatók. Egy csomó érdekes dolog van a matematikán belül, melyek kézzel foghatóbbak, és párhuzamba hozhatók a természettel.

* Mondasz néhány példát?

— Ilyen például a Fibonacci-spirál, mely sok virág szirmainak elrendezésében vagy a csigában is megjelenik, vagy az aranymetszés, mely az emberi testen is megfigyelhető. Ezek számomra a legérdekesebbek és legrejtelmesebbek.

* Mit szeretsz a természetben?

— Olyan, mintha otthont adna mindennek. Megnyugtat, feltölt. Időnként szoktam sétálni, akár egyedül vagy a barátnőimmel. Hatodikos koromban elkezdtem cserkészkedni, és a csapattal sokat sátraztunk, kenuztunk, ez a mai napig megmaradt. Mostanában nagyon sokan vannak a négy fal közé „zárva”, szinte alig töltenek időt a szabadban. Nekem azonban szükségem van rá, hogy napi szinten egy bizonyos időt kint töltsek el. Ez az egyik oka annak is, hogy elkezdtem futni. A másik oka pedig a kondíció fenntartása, mert táncolok is, s ehhez elengedhetetlen a jó kondi.

* Valóban nagyon sok hobbid van, ráadásul mindegyik más jellegű. Milyen táncra jársz?

— Öt-hat éves koromban kezdtem el modern tánccal foglalkozni. A legelső alkalommal egy barátnőmmel mentem el a próbára, s emlékszem, hogy végigsírtam azt az egy órát, pedig tudtam, hogy ott van a barátnőm — ez nagyon megmaradt. A közelmúltban is voltunk egy nemzetközi versenyen, ahol felléptem csoporttal és egyéni tánccal is. Néhány évet duóztam is, ami azért volt jó, mert nem egyedül kellett színpadra lépnem. Korábban ez volt az oka, amiért nem is nagyon akartam szólót táncolni, mert féltem, nem szerettem egyedül színpadra lépni, de mára már ezt a helyzetet is megszoktam.

* Akkor ezek szerint izgulós, lámpalázas típus vagy?

— Versenyek előtt egy-két napig izgulok, utána elmúlik, majd a megmérettetés alatt megint kijön rajtam, szóval, igen, azért tudok izgulni.

* A cserkészkedés része még az életednek?

— Mostanában inkább inaktívabb vagyok, de a nyáron részt vettem egy képzésen, mely abból állt, hogy a kiképzőknek segítettem. Ez egy őrsvezetőképzés volt, melyet augusztusban tartottak Temerinben, ahova egész Vajdaságból érkeztek résztvevők. Mi is tarthattunk képzést, játékokat vezettünk, melyek feltöltődés szempontjából nagyon jók.

* Mik a további terveid? Hogyan képzeled el magad tíz év múlva?

— Jó kérdés. Egyáltalán nem szoktam ezen gondolkodni. Ami mostanában inkább foglalkoztat, az az, hogy milyen egyetemre menjek középiskola után, jelen pillanatban a matek és a kémia között vacillálok. A már említett sok elfoglaltság és hobbi, mint a cserkészet, a tánc, a hangszerek, mindig ott lesznek nekem, de főállásnak mást választanék. Csak még nem döntöttem el, mi is legyen az. Jó lenne majd befejezni az egyetemet, és könnyen munkát is találni. Egyelőre most ilyen terveim vannak, aztán meglátjuk.

* Mi lenne az álommunka számodra? 

— Valamiféle kutatással foglalkoznék szívesen. Most azonban még nagyon az elején járok, így nincs meg konkrétan, hogy mifélével, de mindenképp olyasmivel szeretnék foglalkozni, amit még senki nem érintett, vagy ha érintett is, még nagyon sok benne az ismeretlen faktor, és van még rajta mit fejleszteni, kutatni.

* Mi áll hozzád közelebb, a matek vagy a kémia?

— Mostanában inkább a matek felé hajlok, de változó, hiszen sokáig a kémia volt a kedvencem. Mert a kémia mindenhol ott van, körülvesz bennünket, szóval egy kicsit olyan, mint a matek. (Nevet.) A kémiában leginkább a reakciók érdekelnek, melyeket az iskolában is láttunk, és van eredményük.

* Említetted a hangszereket, ez a művészi vonal honnan jött?

— Befejeztem az alapfokú zeneiskolát fuvola és zongora szakon, majd mostanában elkezdtem gitározni. Egyrészt azért, mert egy hordozható hangszer, másrészt, mert megnyugtat a hangja, harmadrészt pedig egy jó kísérőhangszernek tartom.

* Akkor téged ismerve az is elképzelhető, hogy alakítasz a barátaiddal egy zenekart?

— Érdekes felvetés! Hobbiként talán. Ki tudja.

* Olvasol most valamilyen könyvet?

— Legutóbb az Amikor megáll az idő című könyvet olvastam, és rájöttem, hogy szeretném bevezetni a mindennapjaimba azt a jó szokást, hogy legalább fél órát forgassak könyvet, mert olvasni jó.