A nevem Balázs Szilvia, 1987-ben születtem Szabadkán. A kezembe került két fénykép, melyeken négy-öt évesen az írógépet püfölöm. Tehát viszonylag hamar kiderült, mivel foglalkozom majd a jövőben. Így is lett. A Jó Pajtással indult, a Szabadkai Rádióval folytatódott a „karrierem”, tizenkét évesen aktív munkatársa voltam a Kölyökvonal című gyermekműsornak, melyet ifjúsági műsor követett, és ettől kezdve már nem is jöhetett számításba más, csak a média. Kipróbáltam a rádiózást, a tévézést, az online és a nyomtatott sajtót, ezerféle témát dolgoztam fel az évek során. Sok munkám van, mellyel nem vagyok megelégedve, de szerencsére legalább ugyanannyira vagyok nagyon-nagyon büszke. A „szerelmem” mindig az írás volt, az is maradt, emellett pedig a zene, így a rádiózás iránti rajongásom sem csökkent. Nincs kedvenc témám, témaköröm, de a legjobban mindig az „egyszerű emberek” történeteit szeretem hallgatni, megörökíteni. A Hét Napnak 2016-ban lettem aktív munkatársa.
| Balázs Szilvia cikkei | |
|---|---|
| Valóra vált álom | 2020.05.09. |
| Az adrenalinfokozó reflektorfény | 2020.05.01. |
| „Ha a homlokukra volna írva, hogy másak, talán nekünk, szülőknek is könnyebb volna” | 2020.04.21. |
| Egyházi hírválogatás | 2020.04.04. |
| Túl az első kezeléseken | 2020.04.01. |
| Szent Patrik | 2020.03.17. |
| „Az emberek lelke igenis örökké él...” | 2020.03.07. |
| Segítsünk Olivérnek! | 2020.03.06. |
| Olivérnek nincs ideje gyógyszerre várni | 2020.03.04. |
| A mesehősök legyőzhetetlenek | 2020.03.04. |
