Az egyik, ha nem a legfontosabb illemszabály az öltözködésre irányul: a férfiak ne jelenjenek meg rövidnadrágban, atlétatrikóban, esetleg fedetlen felsőtesttel, és a kalapot, sapkát is illik levenni. A lábbelit illetően kerülendő a papucs és a nyitott szandál viselete. Ugyanez a nőkre is vonatkozik, és az öltözködésben nekik is követniük kell(ene) az illemet: vállat és (főleg) dekoltázst takaró blúz, ruha, a szoknya pedig lehetőleg ne legyen túl rövid. Egyébként ez a menyasszonyi ruhára is vonatkozik: a túlságosan mély kivágású, felsliccelt, átlátszó darabok mostanában a merész, a korral haladó nők kedvenceivé váltak, és nincs is velük semmi baj — ha a templomi esküvőre mást választanak. Ami a polgári esküvőn, a lakodalmon még elfogadható, az nem mindig való a templomba is. Ezért az utóbbi időben előfordul, hogy a templomi és a polgári esküvő, valamint a lakodalom nem ugyanazon a napon van.

A templomba belépve és onnan távozva is illik térdet hajtani a tabernákulum felé, ezzel köszöntve az Oltáriszentségben jelen levő Krisztust. Ha valaki nem tud térdet hajtani, az főhajtással tiszteleghet.

Az egyik legfontosabb illemszabály — és szerintem nem csak a templomban —, hogy a mobiltelefonunkat kapcsoljuk ki! Nem elég csak lehalkítani: voltam már olyan templomi esküvőn, ahol a násznépnek egymás után kezdett el vibrálni a készüléke.

A kishegyesi Szent Anna-templom (a szerző felvétele)

Az is illemszabály, hogy áldozáskor, illetve be- és kivonuláskor ne kezdjünk el beszélgetni az ismerőseinkkel. Az áldozás előtti sorban állásnak nem a család hogylétének megvitatásáról vagy a legújabb pletykák megtárgyalásáról kellene szólnia. Ilyenkor magunkban kell(ene) imádkozni, felkészítve a lelkünket Krisztus testének befogadására.

És ha már a távozásnál tartunk: a padot csak akkor illendő elhagyni, amikor a pap és a ministránsok már kivonultak. Még illendőbb kivárni a záróének végét is. Ugyanúgy, mint a szentáldozáskor, kivonuláskor sem illik csoportokba verődni az ismerősökkel, és még a templom falain belül megkezdeni a dumapartit: a templom előtt is beszélgethetünk egymással.

Nyilván mindenki ismeri ezeket az alapszabályokat, és be is tartja őket. Mégis: nem árt időről időre emlékeztetnünk magunkat és egymást is, hogy Isten iránti tiszteletünket akár ilyen apróságokkal is kifejezhetjük.