Kevint azon az estén cserbenhagyta a szerencséje. Senki sem akarta megkínálni egy pohárkával, az égvilágon senki sem vette észre az öreget. A harmadik bárban egy rokonszenves fiatalember végre letelepedett mellé a sönténél, és megkérdezte:

— Unatkozik?

— Nagyon...

— Megiszunk egyet-egyet?

Az öreg nem akart hinni a fülének.

— Whiskyt iszom — vágta rá gyorsan.

A pult alól előkerült egy üveg skót whisky. Kevin mohón kiitta a poharát, és azonnal újratöltötte az üvegből, nehogy a fiatalember meggondolja magát. Az ital átforrósította a testét. Úgy érezte, hogy tartozik valamivel váratlan ivótársának.

— Most már inkább madárijesztőre hasonlítok — mondta —, de én valamikor világszám voltam.

— Valóban?

— Hallottál valamit Gonzóról, a Fenségesről? Én voltam az. A nézősereget megbűvöltem. Felléptem Honolulutól Moszkváig mindenütt. Minisztereket, császárokat és királyokat hipnotizáltam.

— Micsoda véletlen! Csak úgy, amatőr alapon én is bűvészkedem. A barátaim szórakoztatására... Megtaníthatna egynéhány trükkre.

— Eh... a jobb karom sérült, az ujjaim megmerevedtek!

— Nem tesz semmit, nem kell elkapkodni a dolgot — mondta a fiatalember, s a karórájára pillantott. — Nekem most fontos találkám van, de mindössze negyvenöt percig maradok távol. Eljövök aztán magáért, jó? Várjon meg a sarok mögött. Elviszem a lakásomra, és megtanít néhány bravúrra. Megegyeztünk?

A fiatalember magához intette a csapost, új barátjának rendelt még egy üveg whiskyt, és fizetett. Kevin vigyorgott. A szerencse mégis pártfogásába vette. A fiatalember gyorsan elköszönt. Kevin felnézett a bár nagyórájára. Pontosan tízet mutatott. Előhalászott a zsebéből néhány fémpénzt, és az ujjai között megforgatta őket. A pénzdarabok eltűntek, majd ismét előkerültek. Így ment ez néhány percig. Ezzel az ócska trükkel talán megszédíti új ismerősét. Igen ám, de mi lesz, ha a fiatalember nem állja a szavát? Azt a negyvenöt percet csak azért mondta, hogy megszabaduljon tőle... Nem, nem, lehetetlen. A fickó olyan szívélyes volt. Csak nem űz csúfot egy öregemberből?

A megbeszélt időben Kevin lesietett a sarok mögé. Idegesen körülnézett, hiszen nem tudhatta, hogy melyik irányból várhatja bőkezű barátját. A percek lassan múltak. A piszkos utcán egy lélek sem moccant. Kevin szomorúan megvonta a vállát, és elhatározta, hogy lelép, mert hát lóvá tették. A következő pillanatban azonban a járda mellett egy gépkocsi fékezett.

A fiatalember hangját hallotta.

— Ne haragudj, öreg. Ma csudára peches napom van. A pasas, akivel megbeszélt találkám volt, pillanatnyilag nem ér rá... Találkozunk még ma, de valamivel később. Csak azért rohantam vissza, hogy megnyugtassalak, nem vártál hiába, íme, itt vagyok. Ha akarod, elviszlek a lakásomra, ahol nyugodtan megvárhatsz... Nem maradok sokáig.

— Az ötlet nagyszerű — bólintott Kevin.

Az üveg itallal a zsebében és azzal a töméntelen mennyiséggel, amit megivott, az öreg elég nehézkésen botorkált a sötét lépcsőkön felfelé. Amikor már-már összerogyott a lába alatta, a fiatalember a hóna alá nyúlt.

— Lassan, öreg, lassan.

— Semmi vész, bírom én a strapát...

— De talán...?

— Nem vagyok én részeg.

A folyosó végén rátaláltak az ajtóra. Szerényen berendezett szoba. Minden tárgyon érezni lehetett a háziasszony szorgos kezét.

— Semmi rendkívüli — mondta szinte bocsánatkérően a házigazda. — Ha megkötöm a remélt üzletet, akkor behurcolkodhatom egy fényűzőbb lakásba...

— Ez a lyuk is príma...

A fiatalember az egyik ajtóra mutatott, és az ujját az ajkára tette.

— Csendben maradunk, jó? Nem akarom felébreszteni a feleségemet.

— Érthető — vigyorgott Kevin, és lehuppant az egyik karosszékbe. Az üveget elhelyezte egy asztalkán.

— Én most távozom, öreg... Az üzlet, az üzlet. Fél óra múlva visszatérek. Csak aláírok egy szerződést. Öreg, te helyezkedj el kényelmesen, és ne feledd, hogy minden trükkért, amelyet megmutatsz, pénz üti a markodat.

A néptelen utcán a fiatalember lerántotta az álbajuszt, a fejéről pedig a parókát. Csak akkor lélegzett fel megkönnyebbülten, amikor beindította a gépkocsit.

Néhány hónapig nagyon szerette Larát, de a lányt pocsék természettel áldotta meg az úristen. Lara sokat követelt.

— Új lakást akarok és szép ruhákat — nyafogta.

— Lara, nem megmagyaráztam neked, hogy nem vagyok milliomos?!

— Miért nem ad neked a feleséged több zsebpénzt?

— Mert...

— Mert?

— A feleségemről egy szót se!

— Mi lesz, ha a feleséged véletlenül megtudja, hogy kivel hetyegsz?

Olyan áldozatra várt éppen, amilyen az öreg. Elrohant Lara lakására, és a nagyszájú szeretőt egyszerűen elhallgattatta. Örök időkre. Óramű pontosságával vitte véghez merész tervét. Lara barátnője — akivel megosztotta a szobáját — mintegy tizenöt perc múlva hagyja el a csapszéket, ahol dolgozik. Meglátja a szobában a részeg bűvészt, és felsikolt. A szomszédok összefutnak, a rendőrség a helyszínre érkezik, és...

Az öreget nem sajnálta. Inkább rohadjon a börtönben, mint fagyjon meg a hideg utcán...

Kevin megvárta, amíg a léptek zaja elhal a lépcsőházban, majd frissen felugrott, és besurrant a szomszédos szobába. Az ágyon egy fiatal nő feküdt. Nem ébredt fel.

Az öreg felsóhajtott.

— Ha most fiatalabb volnék...!

Kevin közelebb lépett, hogy szemügyre vegye a fülbevalókat az éjjeliszekrényen. Értéktelen vacakok. Egy centet sem érnek.

— Szemét... — súgta maga elé.

Visszatért a nappaliba. Az állólámpa fényénél megelégedettséggel nézegette annak a pénztárcának a tartalmát, amelyre abban a pillanatban fájdult meg a foga, amikor a fiatalember a bárban rendezte a számlát.

Több, mint amennyit remélt!

Csupa ötvenes meg százas. A pénztárcát akkor emelte el, amikor a lépcsőházban szándékosan megtántorodott, és a fiatalember a segítségére sietett. Ősrégi trükk, de eredményes.

Csak a pénz érdekelte. A többit: a vezetői engedélyt, a hitelkártyát és egyéb személyes holmit az asztalkán hagyta. A fiatalember hamarosan visszatér. Nem viszem el azt, amire nincs szükségem, motyogta félhangosan az öreg.

Büszke volt önmagára. Nemesen cselekedett, olyasmit tett, ami nemes szívre vall. Vannak még becsületes zsebmetszők is a világon...

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!