Nemes Fekete Edit 1944. március 26-án született Szabadkán, gyermek- és ifjú éveit Kishegyesen töltötte. 1965-ben végzett az Újvidéki Iparművészeti Középiskola kerámia, majd 1969-ben szerzett diplomát az Újvidéki Pedagógiai Főiskola képzőművészeti szakán. Ugyanebben az évben a Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesületének rendes tagjává választották. Tanárként dolgozott a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskolában, majd 1975-től Szabadkán élt és alkotott. 1962-től 1990-ig a kishegyesi Dévics Imre Kerámiai Művésztelep állandó résztvevője, 1971 és 1981 között vezetője. 2000-ben Vajdaságot képviselte a Hannoveri Expón. Számos hazai és nemzetközi művésztelepen alkotott. Munkásságát több rangos elismeréssel jutalmazták. Néhány a sorból: Forum Képzőművészeti Díj, Dr. Bodrogvári Ferenc-díj, Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj, Életfa díj és még sok más. Eddigi pályafutása során több mint száz önálló kiállítást rendezett, valamint mintegy négyszáz csoportos tárlaton szerepelt. Művei számos hazai és külföldi közgyűjteményben megtalálhatók. 2019-ben megjelent Ninkov K. Olga művészettörténész által írt monográfiája a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában.

A megnyitón Szalma Viktória köszöntötte a közönséget, majd bemutatta az alkotót, Nemes Fekete Editet. Ezután Kucor Tamara, a kiállítás kurátora méltatta a tárlatot.

— Ölelés és elengedés — ennek kettőssége végigkíséri munkásságát és ennek ritmusa határozza meg a kiállítás ívét is. Juhász Erzsébet írta egykor, hogy Edit művészetét nem csupán a puszta nőiesség és az anyaság határozza meg, hanem az emberi lét törékenysége. Az az egyensúlykeresés, mely mindannyiunk életét meghatározza. Azt is írja, hogy a hullám — ami visszatérő motívuma Edit művészetének — az élet esszenciája. Fent és lent váltakozása, ez a dinamika mind megtalálható Edit művészetében. Az emelkedés, süllyedés, közeledés, távolodás, megérkezés és elengedés — s ezek örök körforgása. A kerámia mint médium magában hordozza a törékenységet és az időtállóságot is. Az agyag könnyen alakítható, mégis van saját akarata, melyet a művésznek figyelembe kell vennie. Mint az emberi viszonyok esetében. Ezért gondolom, hogy a kerámia tökéletesen alkalmas arra, hogy az emberi viszonyok finom mozzanatait örökítse meg. Még egy fontos kérdése a kiállításnak az otthon és az elvágyódás, a jelenlét és a hiány kettőssége. Edit olyan kérdéseket tesz fel, hogy hogyan lehet megfogalmazni azt az érzést, hogy valamit szorosan magunkhoz ölelünk, de aztán kénytelenek vagyunk elengedni — hangzott el Kucor Tamara megnyitóbeszédében.