Sajnos úgy tűnik, mintha a mai ember már csak a fazékban, illetve a tányéron szeretné az aprójószágot, de a vele való foglalatosságot már nem szívesen műveli. Az utóbbi idők élelmiszerbotrányai kapcsán nem hangsúlyozhatjuk eléggé, mennyire fontos a kiváló minőségű élelem, illetve élelmiszeralapanyag-előállítás.

Az ökológiai termelés célja éppen az, hogy a háztájibaromfi-tartó a házi szükségleten felüli biotojásokat kistermelőként legálisan tudja értékesíteni. Az ökológiai baromfitartás más szemléletmódot követel, mint amilyet az utóbbi idők „iparszerű” tartási módja.

Mivel magyarázható, hogy a háztáji baromfitartás szerepe az utóbbi időben mégis felértékelődik? A falusi turizmus sajátságaiból adódóan a legtöbb esetben a házigazda maga is gazdálkodik. Így ha a vendégnek kedve tartja, ő is aktívan bekapcsolódhat az állatok gondozásába, és közvetlen közelből láthatja, hogy a felszolgált, kitűnő minőségű sült vagy lágytojás milyen körülmények között termelődött. Ezért is válhat a falusi vendégfogadás egyik elemévé az ökológiai baromfitartás, mely így közvetve a tájjelleg erősítéséhez is hozzájárul. Az ökológiai baromfitartás fenntartható növénytermesztés nélkül szinte elképzelhetetlen. Törekedni kell arra, hogy a szükséges takarmánymennyiséget a saját gazdaságon belül próbáljuk megtermelni úgy, hogy a helyi éghajlati és talajviszonyoknak megfelelően változatos takarmányféleségeket állítsunk elő. A gazdaságon belül igyekezni kell a növénytermesztést és az állattenyésztést egyensúlyban tartani, hiszen az állatok létszámának összhangban kell lennie a trágyázandó területek nagyságával.

Milyen baromfifajtát válasszunk? A fajták vagy vonalak kiválasztásakor figyelembe kell venni a helyi körülményekhez való alkalmazkodóképességet, a vitalitást és a betegségekkel szembeni ellenálló képességet. Ezeknek a követelményeknek az élénk vérmérsékletű, szorgalmasan kereső, edzett fajták felelnek meg. Lehetőség szerint kerüljük az intenzív, nagyüzemi termelésre kitenyésztett fajtákat, mert ezen állatok nem kalandoznak el hosszabb táplálékkereső utakra, sőt, 1 m² területen is képesek leélni a rövid kis életüket. Ezek az állatok a nagy meleget, de a hideget sem bírják, mindig az ólban keresnek menedéket. Ha módunk van rá, részesítsük előnyben az őshonos fajtákat vagy ezek keresztezett változatait, az úgynevezett farmtípust. Az életerős tyúkféle érdeklődik környezete iránt, járkál, kapar, élénken fut, eleséget keresve távolra is elkalandozik. Reggel elsőként indul keresni, esténként pedig utolsóként telepszik az ülőrúdra. Háztáji tyúktartásra főleg a kettős hasznosítású fajták ajánlottak, hiszen ezen állatok húsa és tojása is kiváló.

Leginkább az őshonos magyar tyúk (fehér, sárga, kendermagos, fogolyszínű változatai), az erdélyi kopasznyakú (fekete, fehér, kendermagos változatai) és az úgynevezett parlagi fajták ajánlottak. Az őshonos fajták a régi, magyar parlagi tyúkfajtákból a múlt század első felében nemesített állományok génbankokban fenntartott változataitól erednek. Ha világfajták keresztezéseit szeretnénk tartani, akkor az essexi, a new hampshire és a fehér plymouth fajták hibridjei ajánlottak.

A tyúktartás fő szabálya, hogy annyi és olyan fajtájú tyúkot neveljünk, amennyi békességben megfér egymással, és amennyit az anyagi, helyi viszonyaink megengednek. Fontos a kakas is, mely garancia a biztonságra és feltétele a keltethető tojások meglétének. 1 kakasra általában 10 tyúkot számoljunk. Több kakas hatalmi harcot indíthat el a baromfiudvarban, figyeljünk az állatainkra, az agresszív egyedeket selejtezzük le. Nem az állatok létszáma a fontos, hanem hogy megpróbáljuk őket a természetes életmódjukhoz közeli körülmények között tartani. Ezeknek az állatoknak nagyon fontos a legelő. Legyen egy bekerített, tágas, füves-bokros és árnyékos kifutójuk, ahol a nagy melegben meghúzhatják magukat, és fürdeni is tudnak a porban. Ez nagyon fontos nekik, mivel így szabadulnak meg az esetlegesen a tollaik közé került és a bőrükön lévő élősködőktől.

Egészséges állat csak olyan épületben nevelhető, amely valamennyire véd az időjárás viszontagságaitól, világos, tiszta levegőjű, száraz, könnyen tisztítható és fertőtleníthető, valamint elég tágas és kényelmes ahhoz, hogy elegendő helyet adjon az állatoknak. Ha őszinték akarunk lenni, el kell ismerni, hogy a jelenlegi háztáji tyúkólak döntő többsége nem ebbe a kategóriába sorolható. A gazdák inkább a régebbi, más funkciójú épületeket alakítják át, vagy pedig a meglévőt korszerűsítik. Mindenesetre az ólat úgy kell berendezni, hogy mindig megfeleljen az állatok fejlődési, élettani és viselkedési igényeinek. A tyúkok éjszaka szeretnek ülőn tartózkodni. Tegyük ezt lehetővé számukra. Ugyanígy létesítsünk tojóházat, ahová rendszeresen tojnak, és ahol a fészkeket tisztán tudjuk tartani.

Ha meg tudjuk teremteni ezeket a körülményeket, az eredmény nem marad el, és mindig friss tojás és baromfihús kerülhet az asztalunkra.