Egy tipikusan környezetminőséget javító, a lakosságmegtartásban pozitív szerepet betöltő, egyúttal extenzív állattenyésztési ágazatról, nevezetesen az ökológiai juhászatról lesz szó.  

Az állattenyésztés hosszú évek óta tartó és egyre mélyülő válsága a juhágazatot sem kerülte el. Nagy szerepe van ebben a legfontosabb gazdálkodási és takarmányozási forrásnak számító gyepterületek folyamatos tönkremenetelének is. Szemtanúi vagyunk az anyaállomány létszáma és tenyészértéke (pl. szaporaság) jelentős csökkenésének. A termelési költségek, mint a legelőbérlet, valamint az olyan terhek, mint az egyre összetettebb adminisztráció, minden tekintetben megnehezítik a gazdálkodók életét. Az egyoldalú és idényjellegű báránypiac és a kiszámíthatatlan felvásárlási árak hosszú távon bizonytalan jövőképet teremtenek a juhászok számára. A klasszikusan hármas hasznosítású (gyapjú, tej, hús) juhgazdálkodás egy végtermékre és ennek tavaszi túlkínálatára való leszegényedése, a „csak az élő vágóbárány a piacképes” elv az értékesítés szempontjából teljesen beszorította a juhágazat résztvevőit. Ezért a biojuhászati tevékenység és termelési mód mérsékelheti a fent említett ágazati nehézségeket.

A biojuhtejtermékek kiváló piaci elismertségével együtt komolyan lehet a jövőben számolni azzal, hogy a biojuhászatban általában megvalósítható a jól jövedelmező két-két termékes értékesítés (bárány-tej, illetve bárány-gyapjú), valamint egyre terjed a hármas jövedelmező értékesítés. Igaz, hogy egyelőre itt térségünkben a gyapjúnak nincs becsülete, alig lehet eladni, és akkor is áron alul, de a gyapjúminőség függvényében ennek is lenne helye az értékesítési vertikumban. Itt észlelhetünk egy nagy rést az urbanizációs fejlődésünkben, amikor egy értékes alapanyagot a modern világ már nem tud, nem akar felhasználni. Esetenként szinte már szemétnek tekintik a gyapjút, melyet ki kell dobni, meg kell semmisíteni. Elődeink mindenféle minőségű gyapjút fel tudtak dolgozni, mindennek megvolt a maga helye és értéke. A gyapjú régen az egyik legfontosabb állati eredetű textilnyersanyag volt. Jelentősége elsősorban a ruházkodásban és a takarók, szőnyegek, bútorkárpitanyagok körében volt nagy, ami főleg kiváló melegtartó képességének, puhaságának, rugalmasságának és kellemes tapintásának volt köszönhető. A fonalgyártás és a nemezkészítés alapanyagaként ma is értékes nyersanyag lehetne. A vágóbárány értékesítése és a juhtej feldolgozása napjainkban döntően meghatározza a juhágazat sikerességét. Ha ehhez a minőséghez lehetne társítani bio- vagy ökológiai minőséget, növekedne a jövedelem, és egy új termék, esetleg termékmárka jöhetne létre.

A biojuhászat megteremtésének két feltétele van: a gazdálkodó ember személyisége és a gyepterületek minősége, valamint hasznosítási módja. Az ökológiai gazdálkodást folytató vállalkozóra a hagyományosan szükséges rend- és állatszereteten kívül elhivatott környezetgazdálkodási szemlélet a jellemző, valamint a biofeltételek és -előírások hiteles kielégítésének erős szándéka. Természetesen a juhászatban is megvannak az ökológiai gazdálkodás szabályai:

1. Lehetőség szerint a teljes mezőgazdásági tevékenységnek az ökológiai gazdálkodás szabályai szerint kell folynia.

2. Alapjában tilos a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO), a GMO-származékok és az ilyen előállítású növények (takarmányok), mikroorganizmusok stb. alkalmazása a juhászatban.

3. Az ökológiai juhászatban tilos olyan anyagokat és eszközöket tárolni, amelyek nem használhatóak a biotermelésben (pl. műtrágyák, szintetikus növényvédők, ilyen anyagok göngyölegei stb.), valamint be kell tartani az ökológiai termékek mozgatásának, szállításának és tárolásának elkülönített és szigorú szabályozását.

4. Kiemelt fontosságú, hogy a biojuhászat gazdálkodási területe előírás szerint el legyen választva (izolálva) a körzetben lévő nem biogazdaságoktól.

5. Alapszabály, hogy a biojuhoknak az ökológiai gazdálkodás körülményei között kell megszületniük és nevelkedniük. Itt fontos külön megjegyezni, hogy az egész állományra vonatkozóan legalább 6 hónapos átállási időszak alkalmazása szükséges, már teljesen a biogazdálkodás körülményei között, mielőtt a terméket bioként lehetne forgalmazni.

6. A bio-ellenőrzésű juhállomány elhelyezésének legfontosabb szabálya a biolegelőkhöz kapcsolódó, mély almos, bőven szalmázott juhhodály szakszerű alkalmazása, az állatsűrűségi előírások betartása.

7. A legeltetéskori állatsűrűség 0,2 számosállat/ha értéktől az átlagos 1 számosállat/ha értékig mozoghat, valamint egész évben meg kell adni az időjárás függvényében a szabad területhez való jutás lehetőségét.

8. A takarmányfelhasználás területén elsődleges szempont a különböző korcsoportú és hasznosítású juhok természetes és a jó termeléshez elengedhetetlen táplálóanyag-szükségletének kielégítése. Speciális bioelőírás, hogy a szopós bárányoknak min. 45 napig lehetővé kell tenni az anyatejhez jutást. A juhok napi szárazanyag-felvételének legalább 60%-a tömegtakarmányból álljon (szálas zöld, széna, szilázs stb.), a többi lehet csak az abraktakarmány, tejelő anyáknál ez az arány 50%-ra is lemehet, bár a gyakorlatban ez inkább a gyepen 100%-on van, a szoptatáskor, illetve fejéskor pedig 75—85%-on.

(Folytatjuk)