Tudták-e önök, hogy űrhajósok is vannak a szerb parlamentben? Mi lőttük ki őket a szavazócédulákkal irányított urnák segítségével. A hivatalos útiszámlák elszámolásakor ugyanis kiderült, hogy ezek a képviselők évente több százezer kilométert tesznek meg, dél-szerbiai otthonuk és Belgrád között. De n...
Ennek ellenére képviselőink a parlamentben nem lebegnek a súlytalanság állapotában, de beszédeik és vitáik gyakran még ennél is könnyebbek. A döntéseik is gyakran légből kapottak. Tehát végeredményben mégis érdekes és izgalmas a parlament munkája, ezért érthető, hogy az űrhajó, illetve a magánautók üzemanyagát fedező szavazópolgárok is kíváncsiak rá. Ezért minden vasárnap a déli órákban lehetővé teszik, hogy a polgárok is betegyék lábukat abba a parlamentbe, amelyet ők pénzelnek. Ez azonban nem más, mint kegyetlen illúziórombolás, mert a polgárok rádöbbennek, hogy tulajdonképpen a mellébeszélés fellegvárában járnak, és hogy a törvényhozás lényegében egy csúnya és visszataszító folyamat. Ha jól emlékszem, Bismarck mondta, hogy: aki szereti a kolbászt vagy a virslit, az jobb, ha nem tudja - hogyan és miből készülnek. Nos, így valahogy lehetnénk a hazai törvényhozással is. Jobb, ha nem tudjuk, hogyan születnek a törvényeink.
A szerb parlamentnél maradva, szólni kellene az emberkereskedelemről is. Itt ugyanis olyan ügyesen adják-veszik a képviselőket, hogy nemcsak a hazai csempészkereskedők és a Külkereskedelmi Minisztérium irigyelhetné meg, hanem a velencei kalmárok és a görög kereskedők is. Megvan a stabil árfolyam is: a képviselő élősúlyban 2500 euró kilogrammonként. Ami azt jelenti, hogy például egy 80 kilogrammos képviselő 200 000 euróba kerül.
Hogy a képviselők mit üzenhetnének hőn szeretett és hű választóiknak? Talán azt, hogy: ne halaszd holnapra azt, amit holnapután is megtehetsz. Vagy: tévedni emberi dolog - de úgyszintén emberi: másra kenni a hibát.