Uraim, hölgyeim... kur... szóval kurta leszek!A kereskedelmünket fogom áldani. (Így osztódott be: ők megáldva, mi leköpve mindenütt.)Az önkik előtt már jó ideje kosaras kisvállalkozók telepednek meg, és gyümölcsöt meg ezt-azt kínálnak az éhen halandóknak.A gyümölcs szebb, az ez-az meg olcsóbb, mint...
A kereskedelmünket fogom áldani. (Így osztódott be: ők megáldva, mi leköpve mindenütt.)
Az önkik előtt már jó ideje kosaras kisvállalkozók telepednek meg, és gyümölcsöt meg ezt-azt kínálnak az éhen halandóknak.
A gyümölcs szebb, az ez-az meg olcsóbb, mint az odabent kapható, ha egyáltalán van.
Ezt az idillt zavarta meg a minap valami.
Mi az, hogy valami... Valaki!
Egy teltkarcsú hentes formájú odabentről a szupermarkecből.
Egyszerűen elkergette az almát áruló öregasszonyt.
Valami ilyesmit mondhatott: ,,Itt mi alusszuk a fekbért, s ha még egyszer itt látom, olyan kosarat dobok, hogy a volt aranyérmes csaptunk mostani trénere táviratilag rendel be az edzőtáborba!”
Az öregasszony lassan - mint a Krivaj - kotródott.
Hát most csak ennyi...
Amint látják, csakugyan kur... azaz rövid voltam.
Tanulságot sem óhajtok levonni.
Majd levonják a bukszámból odabent.
Addig is köszönöm - türelmemet!