Túl nyilvánvaló a párhuzam a délvidéki és a felvidéki események között. Ami leginkább figyelemre méltó: az nem az agresszió, nem a brutalitás, sokkal inkább a rendőrség és az igazságszolgáltatás magatartása, továbbá ahogyan a média és a civil társadalom megpróbálja ezt a hozzáállást legitimálni, sza...
Szórakoztató magyarországi újságírókat hallgatni, amikor rendőri jelentésekről (a szlovák esetnél maradva) megmagyarázhatatlan komolysággal nyilatkoznak. Lehetséges, hogy még mindig nem tudatosodott bennük, hogy pozícionálhatatlan az ellenérdek, és hogy ezt a gépezetet ravasz mesterkedők működtetik? Ebben a kérdésben a forma mindig is másodlagos kérdés volt, a tartalom viszont sosem változik. Jogállamiság ide vagy oda, a rendőr ma sem jár el szakszerűbben, mint például a miloševiæi időben tette, nincs új a nap alatt. Ezeknek az újságíróknak is meg kell tanulniuk a sorok között olvasni, különben paprikajancsinak nézik őket. Szerintem érdemes hosszú távra berendezkedni. A Civil Mozgalom több tagja is ezt tette, amikor a Délvidéken létrehozta az Emberi Jogi Központot, amely elsősorban a magyarellenes atrocitásokkal és a diszkrimináció egyéb formáival foglalkozik. (Ezt a tevékenységet a Kárpát-medence egész területére kiterjesztjük. Honlapunk a következő címen érhető el: www.humarightscenter.net) Ennek a gépezetnek egyszer végre megálljt kell parancsolni, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, határozott érdekképviseletre és következetes magyar diplomáciára van szükség, enélkül még egy ilyen fölállású szlovák kormány is véghez viszi akaratát.