Tulajdonképpen sorstársak vagyunk az anyaországban élő magyar testvérekkel és nemzettársakkal. Ők csak vízummal utazhatnak az Egyesült Államokba, mi pedig úgyszintén, csak vízummal Magyarországra. Igaz, hogy Röszke és Horgos között valamivel kisebb a távolság, mint Mórahalom és New York között, de azért mégis megértjük a magyar állampolgárok fájdalmát. Amerika nemigen akarja megszüntetni a vízumkényszert. Így pedig sem az élet, sem az Unió nem ér semmit. Bush elnök rövid látogatása után tovább búsul a magyar nemzet, mert Amerikában ezután is csak vízummal utazhatnak.
Nem tudom, az átlag magyar polgár milyen gyakran járna Amerikában, ha nem lenne vízumkényszer, és abban sem vagyok biztos, hogy az országnak pillanatnyilag ez az egyik legnagyobb és legfontosabb problémája. Vagy netán ez az egyetlen dolog hiányozna még a teljes boldogsághoz? A szovjet rendszerű szocializmus fél évszázados lelkes és következetes építése közben lehet, hogy nem az amerikai vízum volt az életcél, de úgy látszik - most az lett. A magyar polgárok is ráébredtek arra, amit mi 25-30 évvel ezelőtt tudtunk: hogy milyen jó szabadon utazni a világban. Németországban dolgozó ismerősöm mesélte a hetvenes években, hogy amikor német utazási irodák által szervezett, német csoportokkal utazgattak a nagyvilágban - a piros jugoszláv útlevéllel ők szabadon szállhattak ki a repülőgépből, a németek viszont sorban álltak, hogy vízumot váltsanak.
Viszont szeretném tudni, hogy a magyar államférfiak is ugyanúgy könyörögnek Amerikának a vízumkényszer eltörléséért, mint mi, határon túliak? Érzik-e a különbséget és a párhuzamot a két vízumkérdés között? Érzik-e, hogy egy délvidéki magyarnak a vízummentes utazás az anyaországba legalább olyan jelentős, mint a vízummentes amerikai utazás egy budapesti vagy szegedi polgár számára.
No, de Bush elnök, a magyar nép nagy barátja vízumügyben tovább hagyta búsulni anyaországi testvéreinket. Az viszont egyenes megható volt, hogy tisztelettel adózott 56 emlékének. Mert 56-ban vajmi keveset tett Amerika, még annyit sem, mint mi, vajdaságiak, akik befogadtuk ideiglenesen a menekültek tízezreit. Minden esetre szurkolunk anyaországi nemzettársainknak, hogy mielőbb vízum nélkül utazhassanak Amerikába. És azért is szurkolunk, hogy pénzük is legyen az utazásra.