Hozzátartozói, barátai, művésztársai mély részvéte mellett Debrecenben, ahol élete utolsó évtizedét töltötte, eltemették Torok Sándor kiemelkedő délvidéki magyar festőművészt, több jelentős művésztelep alapítóját és vezetőjét, aki hetvenéves korában hunyt el. A méltóságteljes református gyászszertartáson itthoni és anyaországi pályatársai méltatták gazdag életútját, vettek végső búcsút tőle.
- Torok Sándor mint művész bejárta, megismerte, megélte Európát, mégis azt mondhatta el magáról, hogy a délvidéki Ómoravica-Bácskossuthfalva az igazi hazája, az ottani református gyülekezet az ő egyházi közössége, ahova tartozónak érzi magát - búcsúztatta szép beszédében Csoma Judit református lelkipásztor. - Nem is feledkezett meg sohasem szülőfalujáról, ide ajándékozta több ezer kötetes könyvtárát, több alkotását, legutóbb tíz vásznát. A szülőföld pedig szeretettel és hálával adta át neki a Faluplakett Érdemrendet, azt a díjat, amivel 70. születésnapján köszöntötte. Milyen jó, hogy nem hagyták elszaladni az időt, hogy már életében is kifejezték szeretetüket, milyen jó, hogy mindig voltak, akik elindultak, hogy találkozzanak vele, hogy együtt legyenek vele. Hogy köszöntsék, hogy megmerítkezzenek művészi erejében, bölcsességében, szeretetében, meleg tekintetének időket és távolságokat bejáró ölelésében, s rajta keresztül akarva-akaratlanul Isten ölelésében. Mert olyan volt Torok Sándor élete, ő maga, mint a sziklára épített ház, ami nem rendül meg, amit nem rendít meg se külső erő, se belső veszedelem, sőt erőt és nyugalmat sugároz magából, jó a közelébe menni, jó vele együtt lenni, beszélgetni, nevetni, közösségben lenni vele, aki igazi közösséget formáló volt, jó volt vele lenni, vele élni...
Dudás Károly Magyar Örökség Díjas író, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Torok Sándor régi barátja a szülőföld nevében búcsúzott a festőművésztől.
- Egyik legnagyobb művészfiától vesz most végső búcsút a délvidéki magyarság, aki nemcsak kiváló festő és kiváló ember volt, hanem nagyszerű közösségteremtő személyiség is egyben. Hiánya ezért sajog most bennünk ennyire, ezért vagyunk nélküle sokkal szegényebbek, erőtlenebbek, árvábbak...
Ott futsz most már Te is, Sándor, erőre kapva, a látásod visszanyerve az odaáti Ludasi-tó jegén, égi hangszerekkel felfegyverkezve jó Bíró Miklós, Siskovszki András, Slavko Matkoviæ, Szalma Laci szép társaságában. Meg persze itt, a mi emlékezetünkben, amíg csak élünk.
- Torok Sándor élete, művészete, emberi magatartása, emberekhez való viszonyulása példaértékű volt - búcsúzott tőle a jó barát és pályatárs, Gyurkovics Hunor Szervátiusz-díjas festőművész. - Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a remek embert, kiváló és nagy tudású művészt a barátomnak tudhattam... Sokféle betegsége ellenére fáradhatatlan volt, éjt nappallá téve képes volt dolgozni, alkotni. Sokrétű munkája meg is hozta a gyümölcsét: számtalan rangos díjban, kitüntetésben, elismerésben részesült. Művésztelepek egész sorát alapította meg, egyesekbe jómagam is besegítettem...
Búcsúzunk Tőled nagy együttérzéssel, beletörődve Isten szent akaratába. Legyen a Te példás életed a mi életünk fáklyája. Nyugodj békében.
- Okkal hihetjük, hogy a Teremtő saját tulajdonságának földi másával ruházta fel Torok Sándort: a teremtés képességével - búcsúzott tőle az anyaországi művésztársadalom nevében Székelyhidi Ágoston jeles író, művészettörténész. - Torok Sándor mindenben és mindig, mindenütt ezt a képességet érvényesítette. Nevezetesen művészetében, szellemi hatásában, emberi kapcsolataiban tehette és tette is ezt... Bizalom és szeretet áradt belőle - ezért a bizalom és a szeretet kötőanyagával tartotta össze társait, barátait. Ő, a délvidéki kisebbségi, magyar anyaországi vagy erdélyi, felvidéki, kárpátaljai művésztelepeken egymás iránti türelmet és bizalmat teremtett ismeretlen, idegen, sőt idegenkedő jövevények között. A kételyek korában is kétségtelennek mondhatjuk, hogy mindez nem teremtetett volna meg erős hit és emberség nélkül. Bizony, nagy ember és nagy művész távozott közülünk.
A sírnál régi barátja, Madarász Gyula festőművész, a Civis Nemzetközi Művésztelep vezetője köszönt el Torok Sándortól.
- Szólhatna most a lélekharang Európa sok városában a Te emlékezetedre, mert ahol csak jártál, jeleket hagytál magad után, művésztelepeket alapítottál és vezettél. Európai kitekintésű és műveltségű ember voltál. Korszerű, absztrakt jelekből épített képeiddel már a 21. század kifejező eszköztárát tártad elénk... Művésztelepünk tagsága úgy döntött, hogy a Civis Nemzetközi Művésztelep nívódíja a jövőben a Te neveddel fémjelezett kitüntetés lesz, amelyet Torok Sándor Nívódíjként ítél oda évente a legszínvonalasabb alkotásnak a telep művészeti tanácsa. Most, hogy léted végleg lemerült, s már átértél a túlsó partra, ahol korábban elhunyt művésztársak lelkei vártak Téged, együtt szervezhetitek az égi tárlatot. Kívánjuk, hogy Isten kegyelme kísérjen égi útjaidon. Isten veled, Sándor. Nyugodj békében.