A Szűz Mária Neve-plébániatemplom Újvidéken

A Boldogasszony-kultusz, mint az Észak-Bánátban is működő jeles pap és néprajzos, Kálmány Lajos kutatásaiból is tudjuk, népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az anya tisztelete, az istenszülő szűz képzete már ott van a magyarság kialakulásában is jelentős szerepet játszó keleti népek ősi hitében. Népünk tehát nem a térítés során találkozik először Égi Édesanyánkkal. Gellért püspök méltán figyelmezteti szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén keresztül lehet Róma kötelékébe vonni. Az államalapítás idején tehát a nyelvi alap készen állt egy ilyen kifejezés befogadására. A halványuló pogány vallási képzetek találkoztak a Mária-tiszteletben erősödő keresztény vallásossággal, amely egybeesett a rendi megújulással. A névátvitel jól sikerült, s máig egy kicsit ünnepélyesebbnek, emelkedettebbnek érezzük a Boldogasszony kifejezést a Szűz Mária névnél. Ez adhat kellő magyarázatot arra, hogy a Mária-tisztelet rohamosan elterjedt a magyar nemzet körében. Őseink benne bíztak, tőle várták sorsuk jobbra fordulását. Benne látták maguk és gyermekeik jövőjét. Harangozó Imre néprajzkutató szerint mi magunk is általa remélhetünk lelki megújulást, mert nélküle életünk sivárrá és kilátástalanná válik. Ha ebbéli igyekezetünkben olyan szövetségest találunk, mint a mi égi édesanyánk, hazánk diadalmas királynője, a Boldogságos Szűz Mária, nem veszhetünk el. Bizonyság rá, hogy a mai napig a Kárpát-medence legnagyobb népe a magyar. István királyunk néki ajánlotta föl magyar államiságunk alapkövét, a Szent Koronát. Mária elfogadta azt, szent kezében tartja, abban a kézben, amely a világ világosságát, Szent Fiát tartotta.
Szűz Mária Szent Nevének ünnepe újabb keletű a Mária-ünnepek között. Helyi ünnepként a reneszánsz korban jelenik meg. XI. Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé, Bécs 1683. szeptember 12-én történt török ostrom alóli felszabadulásának emlékére. Bécs ostroma alatt Lipót és udvara Passauba menekült, és itt könyörgött a kapucinus Mariahilf-kolostor kegyképe előtt a szabadulásért. Amikor ez megtörtént, a kegykép a győzelem napjának is szakrális szimbólumává lett és villámgyorsan elterjedt. A győzelmet hamarosan követte Magyarország felszabadítása is, amelyet a barokk Regnum Marianum szintén Mária közbenjárásnak tulajdonított. Bálint Sándor kutatásaira alapozva emeli ki, hogy a XVIII. században hazánkba települő németek, de a magyar kamarai telepítések is szívesen választják az új templomok, kápolnák titulusául Mária nevét, és legtöbbször éppen a Mariahilf-kegykép másolatát, művészi átköltéseit helyezik oltárukra. Ezzel együtt azonban elképzelhető, hogy a török- és labancdúlás előtti időben is létezett Mária tiszteletére épült kultuszhely a magyarok lakta területeken. Szeged vonzáskörében például több templom romjait vagy inkább alapig bontott törmelékeit őrzik a kígyósi halmok. A község keleti, délkeleti határán állott a középkorban Boldogfalva, más forrásokban Boldogasszonyfalva.
A Délvidéken Martonos, Muzslya, Ószivác, Őrszállás, Szilberk és Újvidék templomát helyezték oltalmába.