Szalai Attila karikatúrája

RABALKOTMÁNY. Szerbiában szeptember derekán fellázadtak a börtönlakók. Požarevac, Niš, Sremska Mitrovica fegyházaiban jobb életfeltételeket, amnesztiát követeltek az elítéltek. A szerbiai kormány azzal hallgattatta el őket, hogy megígérte: az amnesztiatörvény elfogadását sürgősségi eljárással napirendre tűzi a szerbiai parlament. Valamit valamiért alapon megköttetett az alku: lesz törvénymódosítás, ha a fegyencek a referendumon Szerbia új alkotmányára szavaznak. Így is történt, a börtönlakók 80%-a részt vett az alkotmányról tartott népszavazáson, s annak elfogadására szavazott. November derekán a niši, majd a mitrovicai fegyház lakói éhségsztrájkot helyeztek kilátásba, ha a kormány nem teljesíti az ígéretét, s a köztársasági parlament nem fogadja el az amnesztiatörvényt még a január 21-éret tervezett parlamenti választások előtt. Nos, a kormány próbálkozott, ám a házelnöknek, Predrag Markovićnak nem sikerült összehívnia a parlament rendkívüli ülését - ehhez 126 képviselő beleegyezése kellett volna. Megúsztunk egy újabb szégyent, mármint azt, hogy a parlamentnek fontosabb az amnesztiatörvény, mint a környezetvédelmi törvény elfogadása (hiába haldoklik Pancsova). Ez azonban aligha feledteti azt a tényt, hogy a szürrealizmus országában, Szerbiában a politikai elit kész az ördöggel is lepaktálni, hogy akaratát véghez vigye. Szomorú, de igaz: olyan országban élünk, amelynek vezetése csak a bebörtönzöttek támogatásával tudta sikerre vinni a referendumot és meghozni Szerbia új alkotmányát.
KÉNYSZERIGAZGATÁS NAGYBECSKEREKEN. A Bega-parti városban, Nagybecskereken avatták fel a minap Vajdaság első inkubátorházát. Ugyanezen a napon (november 16.) a szerbiai kormány kényszerigazgatást vezetett be a községben! Az illetékes miniszter indoklása szerint azért, mert ,,már hosszabb ideje problémák voltak a helyi parlament működésével, a képviselő-testület 17. ülését pedig úgy hívták össze, hogy a 16. ülést nem tartották meg. Nagybecskerek polgármestere, Goran Knežević (DP)szerint Szerbia továbbra is a csodák országa: megölhetik a miniszterelnökét, úgy, hogy a tettesek a felmentésben reménykedhetnek; háborús nyerészkedőkből lehet ,,tisztességes üzletember... Ebben a Szerbiában még mindig minden lehetséges, csak egy dolog van, ami megbocsáthatatlan bűnnek számít: az, ha valaki sikeres. Márpedig Zrenjanin sikeres: azon ritka városok egyike, amelyeknek van stratégiai fejlesztési tervük; élen jár a kommunális beruházásokban; rendkívül sikeres a külföldi beruházók idecsalogatásában... A polgármester szerint nyilván azért kellett most bevezetni a kényszerigazgatást, mert ,,a képviselő-testület tanácsnokai kezdeményezték Dušanka Trifunov (SZDP) elnök asszony leváltását, a Szerbiai Demokrata Párt pedig a választások előtt nem tud mivel kirukkolni a választópolgárok elé, hiszen a pártot teljesen ellepték az egykori Jugoszláv Baloldal tagjai!
Nyilvánvaló, hogy csúnya politikai játékok áldozata lett Nagybecskerek, és ezt nem hagyták szó nélkül a tartományi illetékesek. Tiltakozott az eljárás ellen Bojan Kostreš, a vajdasági parlament elnöke, Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke pedig levélben fordult a szerbiai parlament elnökéhez, Predrag Markovićhoz. Ebben arra a kéri a házelnököt, hogy a január 21-ei parlamenti választások dátumára Nagybecskereken írja ki a helyhatósági választást is. Szerinte a kényszerigazgatás nem tarthat sokáig (hiszen ez senkinek sem lehet az érdeke), és reményét fejezi ki: ,,a parlament elnöke nem engedi meg, hogy a pártok közötti viszálykodás következményeit a község polgárai viseljék. Pajtić emlékezteti a házelnököt: a bánáti város lakói nagyon érzékenyek arra, ha valaki erőszakkal akarja megváltoztatni a politikai akaratukat. Volt erre már példa 1996-ban és 1997-ben, amikor a tanácsnokok napokig a községházán aludtak, hogy ne csorbulhasson a választók többségének akarata, és tiltakozásokat szerveztek Slobodan Milošević rezsimje ellen.
AUTÓPÁLYA-ÜGY. ,,Nem lehet bérbe adni a másét! tiltakozott Bojan Kostreš, a vajdasági parlament elnöke annak a döntésnek a hallatán, hogy a szerbiai kormány koncesszióba adta a HorgosPožega autópálya vajdasági szakaszát. A döntést követően megígérte, hogy tájékozatni fogja az autópálya építésére kiírt tender győztesét a tényállásról. Ezt most meg is tette. Levelet írt az osztrák-spanyol konzorciumnak, melyben arra kéri az Alpina és az FCC céget: vizsgálják felül a beruházással kapcsolatos döntésüket, mert az ellentétben áll Szerbia és Vajdaság polgárainak az érdekeivel, s minden bizonnyal a konzorcium érekeivel is. ,,Vajdaság hitelt vett fel, ebből építette ki 1970 és 1988 között az autóutat, melynek értéke 114 millió dollár és 24 327 ECU volt. Ebből 88 kilométer autópálya épült Belgrád és Lipovac között (ez a Zágráb felé haladó 10-es korridor része) és 100 kilométernyi szakaszon kiépült az autóút egyik sávja Szabadka és Bácsfeketehegy között. Mindez azt bizonyítja, hogy az illetékesek egy félig kiépített objektumot kínálnak koncesszióba, ami Vajdaság számára elfogadhatatlan. A tartományi házelnök a levélben elmagyarázza: abban az időben, a hatályos alkotmány értelmében Vajdaság a JSZSZK államalkotó eleme volt, teljes körű törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató hatalommal rendelkezett, s ez a Vajdaság az autópálya-építésre felvett kölcsönöket a saját bevételeiből törlesztette. ,,A tartomány parlamentje 2005. májusában olyan határozatot hozott, amelyben követeli a köztársasági parlamenttől: utasítsa el a szerbiai kormány javaslatát a HorgosBelgrád közötti autópálya-szakasz koncesszióba adásáról, ám ezt a kérelmet a szerbiai kormány semmibe vette. ,,Számítunk az Önök támogatására és megértésre, s reméljük, hogy véleményünk hatására felülvizsgálják döntésüket a beruházásról, amely ilyen formában senkinek sem állhat az érdekében - írta Bojan Kostreš.
SÜKET FÜLEKRE TALÁLTAK. Az Ágoston András vezette VMDP, mint beszámoltunk róla, levelet intézett Vojislav Koštunica szerbiai kormányfőhöz, melyben kérte a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését. A VMDP szerint ugyanis a Köztársasági Választási Bizottság döntése (melyben a kisebbségi pártok esetében 10 000-ről 3000 hitelesített aláírás átadásához köti azt, hogy a kisebbségi pártok is indulhassanak a választásokon) törvényellenes és diszkriminatív. Ez a döntés hátrányos megkülönböztetésben részesíti a nemzeti kisebbségeket, a kis lélekszámú nemzeti közösségeket pedig egyenesen kizárja a választásokból. Mivel a VMDP kérelme ügyében a kormányfő nem járt el, a párt az Alkotmánybírósághoz fordul. A dolog szépséghibája, hogy Szerbiának pillanatnyilag nincsen Alkotmánybírósága. Vagyis van, de működésképtelen: a testület korábbi elnökét nyugdíjazták, utódját pedig még nem nevezték ki. Ez a vákuum is a szerbiai politikai csatározások része. A csatározás pedig - ahogyan várható is volt - kezd eldurvulni. Szerbia lakossága forró politikai tél elé néz. Január 21-e, a parlamenti választások közeledtével minden napra jut legalább egy botrány, egy szenzáció. A legutóbbit egy sorozatgyilkos(!) váltotta ki, a Zoran Đinđić néhai miniszterelnök meggyilkolásában bűnrészességgel vádolt tanú, Dejan Milenković Bagzi. A bírósággal együttműködő tanú kijelentette: a gyilkossági tervről nemcsak Vojislav Šešelj, a radikálisok vezére tudott, hanem Nebojša Čović is, a Đinđić-kormány alelnöke... Szóval: a választási kampány piszkos lesz. Nagyon piszkos.