Salvador Dali, a szürrealista festő nem ment a szomszédba, ha fel akarta magára hívni a figyelmet...

Elkényeztették az utóbbi időben a szegedi művészetbarátokat: a szabadtéri játékok eddig nem látott sikeres produkciói után egy újabb, nyugodtan állíthatjuk, európai kaliberű rendezvényt hoztak a Tisza partjára. A katalán bohémnak nevezett Salvador Dali (1904--1989), a neves festő és grafikus, excentrikus viselkedésű 20. századbeli képzőművész alkotásait láthatják az érdeklődők egészen október elsejéig.
Egy év alatt olyan neves festők, szobrászok, grafikusok művei kerültek a szegedi Móra Ferenc Múzeum kiállítótermeibe, mint Mednyánszky, Chagall, Munkácsy, Bernáth Aurél, és most Hispániából érkezett a furcsa bajuszú Salvador Dali. A neves művész ,,súlyá"-nak megfelelően került sor a múlt héten Szegeden a nagyszabású kiállítás megnyitójára is. Dr. Botka László polgármester ünnepi köszöntőjében például Leonardo da Vincit idézte, aki szerint ,,a festészet -- néma költészet”, s elismeréssel adózott azoknak, akik e nagyszabású bemutatót ide hozták Szegedre. Hasonló hangnemben szólt dr. Pászti Ágnes művelődési tanácsnok, dr. Horváth Ferenc megbízott igazgató és Papp Katalin művészettörténész is. Tűt sem lehetett leejteni az ünnepélyes aktuson, mert az alkalomra berendezett Fekete Ház (a Kelemen utca és a Somogyi utca sarkán) földszinti termei nem tudták ,,elnyelni” a megnyitóra érkezett csaknem százfőnyi közönséget.
Az érdeklődés a grafikák, könyvillusztrációk, festmények iránt az elkövetkező napokban sem lanyhult. Az első napon 497-en, a másodikon már 514-en mentek el a kiállításra a Dali utcába. (Tudniillik a tárlat idejére a spanyol festőművész nevét vette fel a Somogyi utca.) Közöttük nemcsak szegediek és környékbeliek voltak, hanem Budapestről, Győrből, Oroszlányból, Balotaszállásról, Békéscsabáról is érkeztek érdeklődők, sőt, egy holland házaspár is eljött a Tisza partjára, mert még nem volt alkalma látni Dali műveit.
Életében több mint 1500 festményt, grafikát, litográfiát, színházi jelmeztervet, szobrot készített a spanyol alkotó, s a modern művészetkritika a szürrealizmus egyik legjellegzetesebb figurájának, sőt atyjának nevezi őt. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy Salvador Dali nem mindennapi kinézetű és viselkedésű ember volt. Csodálatosan pödört bajusza, sokszor rikító színű ruházata az excentrikus, a magamutogató ember benyomását keltette. Lett légyen azonban az ember művészettörténész vagy egyszerű tárlatlátogató, a műveiről alkotott egybehangzó vélemény: kiváló művész volt, kora meghatározó egyénisége.
Ezt ismerték fel a szegediek és mindazok, akik érdeklődnek iránta, és ezért töltik meg nap mint nap a kiállítótermeket, remélhetőleg egészen október elsejéig.
El akarta kerülni a tömeget...
A kiállítás első napján, kapunyitáskor, meglepetéssel várták a kiállítás rendezői az első látogatót. Valamivel 10 óra előtt meg is érkezett a szegedi illetőségű dr. Szerdahelyi Péter vegyészkutató, aki el akarta kerülni a tumultust, azért igyekezett minél előbb a Dali utcába... Mint lapunknak elmondta, a Chagall- és a Munkácsy-tárlatokon nagy volt a tömeg, s ő azért jött most korábban, hogy nyugodtan végignézhesse a kiállított műveket. Kellemes meglepetés érte, mert a bejáratnál dr. Pászti Ágnes, a szegedi önkormányzat művelődési tanácsnoka és dr. Horváth Ferenc megbízott igazgató várta, egy gyönyörű Dali-albummal ajándékozták meg a hűséges tárlatlátogatót.