Március 11-én, szombaton reggel scheveningeni börtöncellájában holtan találták Slobodan Miloševiæet. Szerbia, majd Jugoszlávia egykori elnökét öt évvel ezelőtt (2001. április 1-jén) adatták ki a hágai nemzetközi bíróságnak, ahol a délszláv háborúk elsőszámú vádlottjaként folyt ellene per. A Horvátországban, Bosznia és Hercegovinában, valamint Kosovóban elkövetett háborús bűnökkel és népirtással vádolt szerb hadúr nem érte meg az ítélethirdetést. A sajtóban oly gyakran ,,balkáni hóhér'-ként emlegetett diktátor elhunyt. A vasárnap elvégzett boncolást követően az orvosok megállapították: szívroham okozta a halálát. Lapzártakor a toxikológiai vizsgálatok eredményei még nem voltak ismeretesek. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei azért fontosak, mert Slobodan Miloševiæ védőügyvédje, Zdravko Tomanoviæ egy hatoldalas levelet mutatott az újságíróknak, amelyet a halála előtt egy nappal írt Miloševiæ, s ebben az áll: az a gyanúja, hogy a fogházban mérgezik. Oroszországi körökből pedig olyan hírek keltek szárnyra, hogy a hágai fővádlott vérében különös vegyi anyagokat mutattak ki: olyan gyógyszerek nyomait, amelyeket a lepra kezelése során használnak. Az elhunyt felesége, Mira Markoviæ, a bátyja, Borislav Miloševiæ, pártjának, a SZSZP-nek a főtitkára, Zoran Anðelkoviæ, a radikálisok is azt állítják: őt a hágai törvényszék ölte meg. Szerintük a hágai nemzetközi bíróság a tettes, mert nem engedélyezte a vádlottnak, hogy moszkvai magánklinikára utazhasson gyógykezelésre, pedig erre súlyos egészségi állapota miatt szükség volt.
Carla del Ponte hágai főügyész vasárnap megtartott sajtótájékoztatóján - újságírói kérdésre válaszolva - elmondta: nem érzi magát felelősnek, hiszen a moszkvai gyógykezelés ügyében nem ő hozta a döntést, hanem a bírói testület, Miloševiæ pedig folyamatosan és szakavatott orvosi felügyelet alatt állt. A főügyész sajnálatát fejezte ki, amiért Slobodan Miloševiæ még az ítélethirdetés előtt távozott az élők sorából, a délszláv háborúk áldozatinak és túlélőinek ugyanis joguk van arra, hogy kiderüljön a teljes igazság, s az elszenvedettek miatt joguk van arra az elégtételre, amelyet az igazságszolgáltatás adhat.
Miloševiæ halálhírére Szerbiában teljes erővel támadásba indult a Hága-ellenes lobbi propaganda-gépezete. Ez a gépezet arra építkezik, hogy nem egészen egy hét leforgása alatt ,,gyanús körülmények között' két szerb politikus hunyt el a hágai törvényszék fogdájában. Március 5-én, vasárnap este öngyilkosságot követett el Milan Babiæ, a knini háborús bábállam, a Krajinai Szerb Köztársaság miniszterelnöke. Babiæ önként adta föl magát, beismerő vallomást tett - bűnösnek vallotta magát a horvátok elűzésében -, s mindössze 13 évet kapott, mivel alkut kötött a törvényszékkel. Ő volt az egyik koronatanú a balkáni diktátor elleni perben - a lobbi szemében ,,áruló' volt ugyan, de szerb. Azt mondják: most Slobodan Miloševiæ személyében ,,a szerb nép legnagyobb fia' halt meg a börtönépület falai között, akit ,,a szerb nép árulói juttattak Hágába'. A Szerbiai Szocialista Párt első reagálásában azt követelte, hogy elnöküket államfőnek kijáró tisztelettel Belgrádban temessék el, mégpedig az új temetőnek abban a részében, amelyben Szerbia legjelentősebb személyiségei nyugszanak. A szocialisták azt is követelik az államtól, hogy az elhunyt családtagjait - a feleségét és a fiát - részesítsék kegyelemben, hogy hazajöhessenek a temetésre. A hírek szerint Boris Tadiæ, Szerbia elnöke - aki részvétét nyilvánította ki a családnak és az SZSZP-nek - nem hajlandó lehetővé tenni a családtagoknak a hazatérést. A Blic értesülése szerint Vojislav Koštuncia - aki az elsők között nyilvánított részvétet a családnak és Miloševiæ pártjának - kormánya állítólag olyan megállapodásra jutott az SZSZP-vel, hogy Belgrádban lehet a temetés. De állami tiszteletadás nélkül, Mira Markoviæ pedig úgy léphet be az országba, ha kauciót fizet, és letétbe helyezi az útlevelét. Az elhunyt özvegye első nyilatkozatában azt mondta: Moszkvában legyen a temetés, de ha lehetne, szíve szerint Požarevacot választaná. Lánya, Marija szerint apját montenegrói földben kellene végső nyugalomba helyezni. Marija egyébként az SZSZP által Belgrádban szervezett gyászülésen nem volt jelen.
Vasárnap, március 12-én a demokratikus Szerbia az európai politikusra emlékezett. Arra a miniszterelnökre, akinek a diktátor utáni Szerbiában nem adatott meg a lehetőség, hogy egyszer majd, ha eljön az idő, természetes halállal távozzon az élők sorából. A európai gondolkodású emberek a három évvel ezelőtt meggyilkolt miniszterelnök, Zoran Ðinðiæ emléke előtt tisztelegtek. Ezrek gyújtottak gyertyát a sírjánál és a szerbiai kormányépület falán elhelyezett emléktábla előtt, ezrek vittek neki virágot, a kongresszusi központban tartott megemlékezésen pedig ott voltak a barátai, harcostársai, a néhai miniszterelnök kormányának tagjai. Mind azt üzenték: nélküle szegényebb lett Szerbia, leálltak a reformok, hiányzik az a Zoran Ðinðiæet jellemző lendület, amely előbb vezette volna el Szerbiát az európai népek nagy családjába. (o. i.)
Szerződés-aláírás a Tanítóképző Kar megalapításáról Szabadkán
Március 8-án, szerdán, az Újvidéki Egyetemen a szabadkai Tanítóképző Kar megalapításáról szerződést írt alá az intézmény rektora, dr. Radmila Marinkoviæ-Neduèin és Kucsera Géza, Szabadka polgármestere. A dokumentum értelmében már a következő tanévtől (az idei év októberétől) önálló intézményként, az Újvidéki Egyetem részeként Zombor helyett Szabadkán kezdi meg munkáját a magyar ajkú hallgatók képzésére hivatott Tanítóképző Kar. Az új egyetemi kar működéséhez szükséges feltételeket, az épületet, Szabadka önkormányzata biztosítja majd. Az új intézményben októberben 30 fiatal kezdheti meg tanulmányait az első évfolyamon - 20 hallgató az állami költségvetés terhére tanulhat, 10 pedig tandíj ellenében folytathat tanulmányokat.