Keresem az idegen szavak szótárában, de nem találom. Nincs benne. Igaz, a szótárt kerek harminc évvel ezelőtt adták ki, amikor még a multietnikusság mint olyan nem volt divatban. Akkor még, a mi tájainkon Prágától Kamcsatkáig az internacionalizmus volt az uralkodó s egyben egyedüli eszme, amely kifejezés viszont benne van a kezemben tartott szótárban. Nemzetköziséget jelent. Közelebbről: valamennyi nép szabadságának és egyenlőségének stb. elve. Habár egy csöppnyit sántított ez az elv, illetve az elvnek a gyakorlatban, az életben való megnyilvánulása, mert semmiképpen sem felelt meg a valóságnak, hogy például a nagy szovjet nép egyenlő lett volna a maroknyi vagy talán nem is annyira maroknyi tatárokkal, akik ugyan szintén a szovjet nép tartozékai voltak, mint például az oroszok, mert ez utóbbiakat, összességükben, mégse lehetett elűzni, kitelepíteni Oroszországból; hova is telepítették volna ki őket?! Az engedetlen és áruló tatárokat viszont ki lehetett telepíteni, akárcsak a bánáti svábokat, avagy a szlovákiai magyarokat, hogy ne soroljuk egész napon át a többieket is, valamennyit, akik az internacionalizmus említésre se méltó hátrányait élvezték és tapasztalták meg a saját bőrükön. Mindezzel csupán azt szerettük volna érzékeltetni, hogy azért az internacionalizmusban sem volt éppen minden fenékig tejfel.
A multietnikusság egészen más tészta. Az újabb kori idegen szavak szótárában már valószínűleg benne foglaltatik ez a szép és jó hangzású összetett szó a jelentésével együtt.
Jómagam többnemzetiséget sejtek alatta, Egy olyan régiót, tartományt, ahol, mondjuk, ruszinok, románok, szlovákok, horvátok, bosnyákok, törökök, cigányok, vlahok és magyarok élnek együtt békében és barátságban a többségi nemzet óvó-védő szárnya alatt. Élnek együtt, de ne egymás mellett. Egymás kultúráját, nyelvét, irodalmát, tudományát, szokásait s mondásait gazdagítva. Ezáltal színesítve és gazdagítva a többségi nemzet kultúráját stb. is. Ezen régiókban, tartományokban az etnikumok, a nemzetiségek azért nem nevezhetők se népnek, se nemzetnek, mert az ő nemzetük valahol a régió határain túl, az ún. anyaországban alkot többséget, ahol bizonyára úgyszintén előfordulnak különböző etnikumok, de ez a különbözőség nem hogy gyöngítené, hanem inkább erősíti a többségi nemzet kohézióját, amiként azt első szent királyunk a fia figyelmébe ajánlotta.
No de nézzünk körül a saját magunk portáján, ami még manapság is multietnikumos, többnemzetiségű régiónak nevezhető, sőt akkor lesz a jövőben is jövője, ha megőrzi multietnikus mivoltát. Jövőben látó politikusaink lépten-nyomon ki is jelentik, miszerint a multietnikusság a jövő záloga.
Ezen valószínűleg azt kell érteni, hogy témánknál maradva, az adott térségben, a szülőföldünkön való megmaradásnak, érvényesülésünk legfőbb föltétele a térség, a szülőföldünk multietnikusságának a megőrzése. Tehát nemcsak a többségi nemzetnek kell helytállnia ebben az ügyben, hanem az összes többi, vele szorosan karöltve együtt élő és gyarapodó etnikumnak is, beleértve a lassan, de biztosan beszivárgó kínai etnikumot is.
Megtanuljuk egymás nyelvét, elsajátítjuk egymás kultúráját, imáinkba foglaljuk a másság tiszteletét, miközben a gyakorlatban azt kell tapasztalnunk, hogy ezek a valóban szép, üdvös és követendő trendek mindinkább és mindenütt többnyire a kicsinyek leckefeladataivá válnak. A többségieknek ugyanis másban, másutt kell helytállniuk.
És csak most érkeztünk el mondandónk végére, a globális dolgokhoz, a legújabb világjelenséghez, a globalizmushoz, amely kifejezés ugyancsak hiányzik a harminc évvel ezelőtt megjelentetett idegen szavak szótárából, pedig akkor már javában működött a globalizmusnak azon változata, amelyet nem a multik, hanem az eltökélt internacionalisták tűztek a zászlójukra.
Ennek tudatában igazat kell adnunk jövőbelátóinknak, akik megmaradásunk esélyét, a kicsik megmaradásának esélyét a multietnikusság megőrzésében látják. Legyen a világ sokszínű, soknyelvű, sokszokású, mert az egynyelvű és egyszokású unalmas végül is valószínűleg elviselhetetlen lészen. Tehát volna okunk megőrizni szülőföldünk sokszínűségét. Amely viszont mintha folyamatosan veszítené tegnapi arculatát.
Igen, mintha egykori többszínűségéből mind erőteljesebb egyszínűségbe hajlana át. S ezáltal veszíteni látszik fennen hangoztatott erejét. Úgy is mondhatnánk, hogy megmaradásunk esélyét. Jövőnk zálogát.