A programot a Csantavéri Meseműhely nevében Vukelity Csilla szervező nyitotta meg, és hangsúlyozta, az eseményt Szabadka Város támogatásával tarthatják meg.

— A délután első részében a mesemondókat várjuk nagy szeretettel — több mint húsz, főként alsós diák jelezte részvételi szándékát, akik Vajdaság több pontjáról érkeznek —, a folytatásba pedig a mesehallgató közönséget, a gyerekeket szüleikkel, kísérőikkel is bekapcsoltuk. A találkozó célja, hogy a mesemondással foglalkozó gyerekek ismerkedjenek, barátkozzanak, esetleg tanuljanak is egymástól.

A hangulat oldásában Szabó Szabolcs animátor különféle játékokkal segített.

— Főképp ejtőernyőzés lesz, mely egy játékszer. Több méretben található, én egy 4 méterest hoztam, és ezzel játszunk. Lesz nudlicsatázás, kötélhúzás is.

Szabolcs elmondta, az animátorkodással a Moravicai Nyári Táborokban ismerkedett meg, és tizenhárom éve gyakorolja. A hivatása szerint tanító bácsi lenne, de pályaelhagyónak számít. Ennek ellenére másodállásban szívesen foglalkozik ezzel.  

A kézműveskedés során az érdeklődők ujjra húzható malackát és nyuszit készíthettek különféle színes anyagok, tű és cérna segítségével, majd a kupuszinai Toldi István élőszavas mesemondását hallgathatták az erre kíváncsiak. A mesefa elsősorban azokat a népmeséket adja tovább, amelyeket még édesapjától, nagyapjától tanult.

Szabó Ágnes szabadkai származású mesemondó a tíz éve létező Meseszó Egyesület képviseletében volt jelen. Kiemelte, a budapesti Hagyományok Házában van képzés, ahol élőszavas mesemondást tanítanak. Ennek az egyik terjesztője, népszerűsítője Vajdaságban Raffai Judit néprajzkutató.

— Amikor ez elkezdődött, akkor nem volt olyan hely vagy alkalom, ahol mesét mondhattak a műfaj kedvelői. Ezért összefogtak a mesemondók, és mesekocsmák, meseestek, mesekörök születtek, vagyis megteremtették a nem színpadi mesemondás lehetőségeit. Mi nem visszük fel a mesét a színpadra, sőt, szeretnénk visszahozni azt a formát, amely régen volt jellemző, amikor közösségekben meséltek egymásnak az emberek. A küldetésünk másik része viszont az, hogy ez felnőtteknek is szóljon. Szerencsére van is rá igény, hiszen a mesemondók egyre több meghívást kapnak különféle rendezvényekre, valamint az iskolákba is elmegyünk, vagy éppen nyugdíjasközösségekben tartunk mesemondó alkalmakat. 

Ágnes elmagyarázta, az élőszavas mesemondás azt takarja, hogy nem betanult szövegeket mondanak fel. A mesének ugyanis megvan a váza, melyet a saját szavaikkal bővítenek, „díszítenek” fel, a hagyományokat tiszteletben tartva.

— Vannak olyan részek, amelyeket mindig meg kell tartani, mert nagyon fontos és strukturális elemei a mesének, de olyanok is, amelyeket alakíthatunk, vagy hozzájuk tehetünk. Akár még aktualizálni is lehet a mesét, de úgy, hogy a hagyományos elemek, szereplők megmaradjanak.

A program részeként Bakos Árpád és Réka zenélt a jelenlévőknek, a napot pedig Az aranytollú madár interaktív népmese zárta a Magyar Népmese Színház előadásában.