Az árvizet, sajnos azok ússzák meg legkönnyebben és legfájdalommentesebben, akiknek legkevésbé kellene. Például azok a honatyák, akik a parlamentben arról vitáznak, hogy ki kell-e adni a háborús bűnösöket, adjuk-e vagy nem Kosovót -- miközben a víz elöntötte Belgrád egyik forgalmas sugárútját. Újvidék radikális városvezetése az utcai világítóoszlopokat cseréli, mozaikkockákkal rakja ki a Duna utcát és a Sportközpont előtti teret -- a kanalizációból feltörő víz pedig közben elárasztja a Péterváradi katonakórházat és a vár alját, majd 3-4 nappal a tetőzés előtt kezdik homokzsákokkal erősíteni a Duna-parti sétányt és védeni a várost. Mindenesetre jó lenne a végén kiszámítani, hogy mennyibe került a védekezés, mekkora lett az anyagi kár és mennyibe került volna a csatornahálózat, a csatornák karbantartása, építése?
Különben mindinkább beigazolódik, hogy valóban a víz lesz az emberiség legnagyobb problémája. Mégpedig kétszeres problémája! Mert baj, ha sok van belőle, viszont talán még nagyobb baj, ha nincs. A Szahara sivatagban nincs árvíz- és talajvízveszély, Finnországban viszont még a strandon sem lehet homokot találni. Tehát van előny és hátrány is. Az is világos, hogy van, akinek az árvíz miatt úszni kell, viszont vannak, akik megússzák. Valószínűleg megússzák azok az illetékesek is, akik néhány nappal ezelőtt vallották be, hogy a Tiszán van egy 35 kilométernyi igen rossz állapotban lévő szakasz, amelyen bárhol és bármikor átszakadhat a töltés. Mivel ezt szakértők és illetékesek jelentették be, ők valószínűleg már 5--10 évvel ezelőtt is tudtak erről a veszélyes partszakaszról. Engem az is zavart még különösen, amikor a tévéjelentésekben azt láttam, hogy többen voltak a védőgátakra látogató politikusok, szakemberek, kísérők és riporterek, mind amennyien a háttérben a homokzsákokat hordák és védekeztek. Végleg meggyőződhettünk arról, hogy vezetőink és politikusaink valóban vizet prédikálnak -- viszont pénzt isznak.
Mindenesetre ezen a tavaszon rájöttünk arra, hogy módosult annak a szólásnak az értelme, hogy: no, jól kivagyunk a vízből! Ami ugye, nem valami előnyös helyzetre utal. Ezen a tavaszon viszont azok a legboldogabbak és szerencsésebbek, akik -- kint vannak a vízből.
És mit mondhattam volna én, amikor hazatérve a boltból az asszony meglátta a táskában a három üveget, és erélyesen rám kérdezett: ,,Miért vettél már megint bort?' Mit válaszolhattam? Azt, hogy: azért, mert a vizet látni sem bírom.