Amikor e sorokat papírra vetem, egy nap telt el a székelyudvarhelyi népgyűlés óta. Egy eseménydús nap a román politikai közéletben, mindenekelőtt véget ért a korrupciós botrány, melynek következményeként Adrian Nastase, a román képviselőház elnöke, a Román Szociáldemokrata Párt ügyvezető elnöke, volt miniszterelnök és külügyminiszter lemondott minden állami és párttisztségéről. Előreláthatóan még hosszú hetekig ez az esemény - Nastase politikusi elhantolása - foglalja el a legtöbb helyet az újságok hasábjain. A másikat, a székely autonómiát pedig minden tájékoztatási eszköz igyekszik mihamarabb kiejteni emlékezetéből.
Némely cinikusabb cikkcím ugyan igyekszik az eseményt elbagatellizálni, mint az Evenimentul Zileié (Az udvarhelyi köztársaság még tart egy kis szünetet) vagy a Ziuaé (Azt a magyar kenyerüket nekik), azonban ezekből is kitűnik a megkönnyebbülés. Az előző a felnagyítással nyilvánvalóan arra a félelemre utal, amelyet a románokban gerjesztettek, mondván, hogy a székelyek ki akarják kiáltani a függetlenségüket - a ,,köztársaságot” - és elszakadni az országtól. A másik Markó Béla székelykeresztúron elhangzott beszédére reagál, amely szerint a székelyföldön dolgozó köztisztviselőknek beszélniük kell a magyar nyelvet, ,,a rendőrnek és a postásnak, mindenkinek, aki a mi kenyerünket eszi”. (Ez azokban a románokban ébreszt gerjedelmeket, akik a trianoni diktátum óta a magyar szó hallatán mindannyiszor a szemünk közé vágják, hogy beszéljünk románul, mert román kenyeret eszünk.)
A megkönnyebbülés általános. Valamennyi bukaresti lap örömmel igyekszik hét bőrt lenyúzni a Nastase-botrányról, de emellett egyik sem mulasztja el vezércikkben, terjedelmes kommentárban elemezni a március 15-ei székely nagygyűlésen elhangzottakat, és Markó Béla beszédét. A két beszédet - a Markóét és a Szász Jenőét -, amelyek ugyan más-más helyen hangzottak el, azonban nyilvánvalóan összecsengtek. Igaz ugyan, hogy az RMDSZ elnöke, Markó Béla és a székelyudvarhelyi polgármester, a nagygyűlés házigazdája, Szász Jenő kölcsönösen kifejezték rosszallásukat amiatt, hogy a másik fél nincs jelen ugyanazon a rendezvényen, a lényeget azonban mindketten úgy fogalmazták meg, hogy a megmaradás egyetlen eszköze: az autonómia. S erről, a székelyek általános autonómiaigényéről valamennyi román lap - így vagy úgy, de a java hitelesen - tájékoztat. A Cotidianul, a román főváros liberálisabb értelmiségijeinek a lapja így: A székelyek csendben kérték az autonómiát. Az adevarul, a román nacionalizmus legnépszerűbb szócsöve viszont megállapítja, hogy a székely proklamáció nem kiáltott ki semmit.
A beígért nagy balhé, hogy százezer nagyromán, C. V. Tudor vezérrel és Gh. Funar fegyverhordozóval az élen szétveri a nagygyűlést, elmaradt. Maga Traian Basescu államelnök a székely nagygyűléshez intézett március 15-ei üzenetében megállapította, hogy a székelyek ,,illendően” ünnepeltek.
Ami Székelyudvarhelyen történt, az az, hogy a március 15-ei ünnepi megemlékezésen Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke felolvasta az Autonómiakiáltványt, amely 12 pontban fogalmazza meg a székelyek önrendelkezési követeléseit. S a székelyek közfelkiáltással erősítették meg a román államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz és az ENSZ-hez intézett dokumentumot. Ennyi. Amire a választ a román államfő az ünnep alkalmából kiadott, a magyarokhoz intézett üzenetében fogalmazott meg: ,,E nap jó alkalom a jelen és a jövő vizsgálatára. Románia, amely Alkotmánya szerint szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam, (kiemelés tőlem - a szerző) a nemzetközi elvárásokkal összhangban elismeri, védelmezi és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait.” Ennyi.
És a legmagasabb szintű megkönnyebbülés, hogy a botrányt sikerült elkerülni.
A továbbiakban - minden marad a régiben.
A román hírügynökségek most jelentették, hogy március 16-án Basescu Székelyudvarhelyre látogatott. Szász Jenőhöz. Gondolom, hogy beszéljen a fejével...