Amikor Koštunica Szerb Demokrata Pártjának jelöltjére kellett szavazni, bezzeg egységesek voltak a magyar pártok és választópolgárok, kurjantotta mérgesen a szomszédom, a telepi farsangi Csárdás-bál nemzeti fáradalmaitól még mámorosan. Azt mondta: a csárdás az igazi magyar nemzeti tánc, mert mindenki egyszerre és egy irányba lép. Kettőt jobbra, kettőt balra. A vajdasági magyar pártok azonban csak akkor tudnak ,,egybehangzóan' táncolni, ha egy többségi párt dirigálja a talpalávalót. A becsei polgármester-választáson bizonyítottuk, hogy tudunk mi egységesek lenni, csak meg kell győzni bennünket.
De még ennél is komolyabbra fordítva a szót: abban egyetérthetünk, hogy van nekünk, vajdasági magyaroknak 3-4 igazi, jó politikusunk - hogy ne nevezzük őket vezéregyéniségnek, noha jól indultak ebben az irányban. Egyikük kétségkívül az első itteni és történelmi magyar párt alapítója, a másik az eddig valóban legjobb és legeredményesebb parlamenti képviselőnk. Aki nemcsak mert, hanem tudott is beszélni a szószéken, ha kellett. És hallgattak is rá. A harmadik valóban energikus, merész és szókimondó, még kormányfő-helyettes is volt. Ki-ki a maga módján tett és tesz is valamit értünk, de együtt sajnos még a Talpra magyart sem tudnák elszavalni. No már most lehet, hogy ez nekik külön-külön jó, de nekünk, vajdasági magyaroknak nem sok hasznunk van belőle. Hogy ne mondjam: belőlük. Inkább neki, saját maguknak, saját magukból.
Ha azokban a községekben, ahol a 40-45 százalékos népességi arány ellenére a magyarok a partvonalon kívülre szorulnak, akkor baj van az edzőkkel és módszereikkel, akik inkább labdaszedők lehetnének. Ha ők mint süketek folytatnak párbeszédet, akkor mi csak mint bolondok szavazhatunk. Vajdasági magyar pártvezéreink idézőjel nélkül leurazzák egymást a nyilvános levelezésben, sőt, legutóbb úgy köszönt el az egyik a másiktól, hogy: Ég Önnel! Hogy velünk mi legyen, arról kevés szó esik, és ki-ki a saját igazát ismételgeti. Három kívánságuk közül, az első biztosan az lenne, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene. Ránk pedig, úgy látszik, a kergemarhakór vár.