Ezt az írást Takács Attila mérnöknek köszönhetem. Ő ugyan építési felügyelő, mégis a mezőgazdaságról hozott adatokat. Pontosabban arról, hogy a község keleti részén mekkora kárt okozott a sok eső és a magas talajvíz. Hogy a nyugati részen mi lehet a helyzet, arról pillanatnyilag nem rendelkezik adatokkal, ám aligha tévedek, ha azt mondom, arányaiban a kár ott sem kisebb. Azért fordultam hozzá segítségért, mert körzeti gazdasági kamaránk -- mivel e szervezet még mindig központosítva van -- csak azokkal az adatokkal rendelkeznek, amelyeket Belgrádból tálalnak neki, a községi mezőgazdasági titkárságon pedig nem leltem adatszolgáltatásra jogosult felelős személyre.
Hogyan jut egy építési felügyelő mezőgazdasági adatokhoz? Úgy, hogy nem jár el szakbarbár módján. Nemcsak azt nézi meg, hány ház dőlt össze vagy rongálódott meg az idei ,,vízbőségben', hanem körülnéz, szóba elegyedik a gazdákkal, megkérdezi tőlük, hogyan állnak gyümölcsöseik, szántóik. Milyen termést várhatnak egy olyan esztendőben, amikor nem érvényes a sok száz éves tapasztalaton nyugvó népi bölcsesség, miszerint a májusi eső aranyat ér. Mert az idén nemcsak a májusiból volt túl sok, hanem az előző hónapoknak is nagy volt a ,,vízhozama'. Amit már amúgy is jócskán megalapozott a Kárpát-medence folyóinak eddig sohasem látott áradása, a talajvíz felszínre törése.
Takács Attila mérnöktől megtudtam, hogy Hajdújárás, Ludas-Suplyák, Királyhalom és Nagyradanvác határában 560 hektárnyi területnek megfelelő gyümölcsfaültetvény, 50 hektárnyi búza és 55 hektárnyi egyéb szántóföldi vetemény ment teljesen tönkre. Az utóbbi kettő nem tűnik soknak, mivel a gabonatermesztés nem jellemző a szabadka--horgosi homokvidékre. Ha a gazdák mégis vetnek bizonyos területeken búzát, kukoricát, napraforgót, szóját, lucernát, netán cukorrépát, azt a vetésforgó végett teszik, hogy a zöldségféléknek kisebb beruházással is jó legyen a hozama. Közismert tény, hogy lucerna és szója után nem kell trágyázni, mert annyi fontos elem marad a földben: főként foszfor és nitrogén.
Nos, a természeti csapásnak megfelelő sok eső ellenére is elég bajuk volt Észak-Bácska termelőinek -- de általában az egész parasztságnak. S ez ismét bennünket, vajdaságiakat károsít legjobban, mivel mi vagyunk most már a szó legteljesebb értelmében (a szűkre szabott) Szerbia éléstára. Általános a megállapítás, hogy az idei tavaszi munkálatok 20-30, sőt talán 40 százalékkal többe kerültek termelőinknek, mint az előző évben.
Menjünk sorjában. A napraforgó és a szója felvásárlási ára nagyjából a tavalyi szinten maradt: a gyárak nem siettek árajánlataikkal, az állam megszüntette a prémiumokat, miközben az alapanyagok ára 30 százalékkal emelkedett. Hasonlóképpen megdrágultak azok a műtrágyák és növényvédő szereknek, amelyeket a kalászosok fejtrágyázására, illetve a kukorica vetésekor kell felhasználni. Túlzás nélkül megállapítható, hogy minden megdrágult a tavaszon -- kivéve azt, amit a földművesek termelnek.
Ha a termelők betartanák a (még mindig érvényes) agrártechnikai előírásokat (mélyszántás, minőségi mag, megszabott mennyiségű műtrágya és növényvédő szer, stb.) Vajdaság parasztságának vegyszerekre nyolc-, üzemanyagra pedig hatmilliárd dinárra lett volna szükségük. A tartományban azonban úgy elszaporodtak a műtrágya- és védőszergyárak, hogy nagyon nehéz az árujuk minőségét ellenőrizni. Egyre több helyről hangzik el a panasz, hogy ezek vagy túl gyengék, vagy teljesen hatástalanok.
Némi ,,önkritikával' azonban meg kell állapítani, hogy nem lennének a költségek ilyen kibírhatatlanok, ha parasztságunk nagyobb kedvet mutatna a társulásra. Mert például a bejegyzett termelők műtrágyára hektáronként 1000 dinár segélyt kaptak az államtól, illetve üzemanyagra 16 dináros térítményt, amiből kb. 100 liternyit vásárolhattak hektáronként. Nekik olyan előnyük is van, hogy nem kellett a felvásárlási árak körül bizonytalankodó és nem sok jóval kecsegtető feldolgozóipartól előleget felvenni, hanem kedvező feltételekkel kaphattak rövid lejáratú, 12 000--240 000 dinár hitelt. A gond ,,csak' az, hogy például Szabadka községben mindössze 150 000 bejegyzett termelő van, és mintegy 700 000 kisbirtokos ,,kívül' van.