Van-e különbség a szlovákiai és a vajdasági magyarverések között? Nevezhetnénk ezt nemzeti vagy politikai, esetleg diplomáciai kérdésnek is, a lényeg viszont a következő lehetne: igenis van különbség a szlovákiai és a vajdasági magyarverések között. Itt természetesen nem a szlovákok vagy a szerbek fizikai felkészültségére, illetve arra kell gondolni, hogy ki adja a nagyobb pofont - a szlovák vagy a szerb. Eszmei különbség van a két pofozkodás között. Szlovákiában ugyanis már a demokrácia csúcsán büszkélkedő Európai Unió védnöksége alatt történik a nacionalista pofozkodás. Vajdaságot viszont meg lehet érteni, hiszen itt még a vad balkáni törvények uralkodnak, távol az Európai Uniótól. És akkor miért igyekszünk annyira az Unióba, amikor ott is verik a magyarokat, szobrokat, emlékműveket gyaláznak, sértő falfirkákat írnak?
A legegyszerűbb magyarázat az lehetne, hogy a nacionalisták az Európai Unióban is nacionalisták, főleg errefelé a Trianon terhét és igazságtalanságát viselő keleti régiókban. Mert az angolok és a franciák vagy a németek, hollandok, belgák már csak a labdarúgás miatt verekszenek, nálunk viszont még mindig eszmei súlya van a pofonnak attól függetlenül, hogy bal vagy jobb kézzel adják-e. Mondhatnánk, hogy apáról fiúra száll a magyarverés hagyománya, hiszen honnan tudná a mai szerb, szlovák vagy román fiatal nemzedék, hogy ki volt Horthy vagy Gömbös, akiket ma is bármikor a magyarok, főleg a magyar kisebbség fejéhez lehet vágni, pofon formájában. Vagy van, aki komolyan azt gondolja, hogy esetleg az Európai Unióban, úgymond egy fedél alatt, a szerbek és az albánok egymás nyakába borulnak majd?
Az az érzésem, hogy Trianon furcsa igazságának - vagy inkább átkának - kísértéséről lehet szó. A nacionalisták érzik legjobban, hogy valami nincs rendben és ezért ,,a támadás a legjobb védekezés' taktikáját alkalmazzák. Kétszáz-háromszázezer kosovói szerb problémája miatt az egész világ, illetve az ENSZ is kiverte a balhét és teszi az igazságot. A két-hárommillió, határon túli magyar miatt viszont még az anyaország sem epeszti magát túlságosan. Akit pedig az anyaország sem véd eléggé, azt lehet pofozni még az Európai Unió pályáján is, sárga lap nélkül.
Tekintettel a ködbe vesző és bizonytalan határon túli jövőnkre, fejezzük be a témát egy kérdéssel. A magyar kormány miért tiltakozott erélyesen csupán a szlovákiai magyarverés miatt, a vajdaságiak miatt viszont nem? Talán azért, mert az anyaország már lemondott rólunk, vagy azért mert biztos benne, hogy elég erősek vagyunk mi, délvidékiek és meg tudjuk magunkat védeni?