Ha így folytatjuk, rövidesen megtartjuk a vajdasági magyarok világértekezletét, esetleg egy újabb daytoni konferencián teszünk pontot egymásra. Legalábbis erre lehetne következtetni vajdasági magyar pártjaink levelezéséből és üzengetéseiből. Maguk a pártvezérek is egyelőre a süketek párbeszédének ne...
Úgy tűnik viszont, hogy magyar partjainknak levelezéséből egyelőre csak a postának van haszna, meg a pravoszláv egyháznak - ha ragasztanak rá templomépítő pótbélyeget is. A témánál maradva egy kissé aggódva emlékeztetek arra, hogy egyik magyar pártvezérünk erélyesen bírálta a pravoszláv egyházat a pótbélyeg miatt. Még akkor is, ha igaza van, nem tarthatnánk túlságosan okos lépésnek, ha egy magyar kisebbség száll szembe azzal a pravoszláv egyházzal, amellyel nemhogy a kormányfő s a köztársasági elnök, hanem még a radikálisok sem mernek ujjat húzni. Mi pedig egy párdináros pótbélyeg miatt nyilvánosan vádoljuk. Ezt nem is nevezhetnénk még bátorságnak sem, hanem inkább meggondolatlanságnak, abban pedig biztosak vagyunk, hogy a vajdasági magyarság számára nem ez a pótbélyeg a legnagyobb probléma.
A probléma bennünk van: választópolgárokban és azokban, akiket megválasztottunk. És ezen még a mini MÁÉRT sem segít. Inkább egy HOLNAP-ért aggódó tanácskozást kellene összehívni. Vagy maradjunk abban, hogy amíg tart a süketek párbeszéde, a néma vajdasági magyaroknak az anyaország sem érti a szavát?