* Mikor határozta el, hogy pszichológiára iratkozik?
- Egészségügyi középiskolát végeztem Szabadkán, és elsősorban a kórházban töltött gyakorlatok során fogalmazódott meg bennem, hogy az embereknek sokszor többet jelent az, ha valaki odafigyel rájuk, elbeszélget velük, mint ha gyógyszert ír fel egy olyan bajra, amely elsősorban talán az élethelyzeti problémákra vezethető vissza. A pszichoszomatika problémaköre az egyetemi évek alatt is foglalkoztatott, ezért fejeztem be a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület relaxációsterapeuta-képzését. Ezzel a módszerrel elsősorban a pszichoszomatikus és súlyos szorongásos betegségekben szenvedő felnőttek és gyerekek tüneteit lehet enyhíteni a kezelés során.
* Hogyan emlékszik vissza a középiskolai, illetve egyetemi tanévkezdésekre, és hogyan éli meg a mostani tanévkezdést?
- A középiskolai tanévkezdésekre nosztalgiával gondolok vissza. Emlékszem, hogy barátaimmal igyekeztünk a nyár utolsó perceit is kihasználni a bulizásra. Sokkal gondtalanabb volt az akkori tanévkezdés, tudtam, mi vár rám, és hogy mire számíthatok az elkövetkező egy évben. Az egyetemi tanévkezdések mindig sok kihívást tartogattak számomra. Vajon sikerül-e felvennem a kiválasztott egyetemi kurzust? Eljuthatok-e azokra a tudományos konferenciákra, amelyeken szeretnék részt venni? Milyen új tanfolyamokra érdemes jelentkeznem? Ilyen kérdésekre kerestem a választ. Mivel a tanév elején meghozott döntések gyakran az egész évemet befolyásolták, ezért jól át kellett gondolnom őket, de azt hiszem, ezek a döntések azok, amelyek az egyetemi hallgatókból lassan felelősségteljes felnőttet kovácsolnak. A mostani tanévkezdés sem könnyű, hiszen most első ízben kell a katedra másik oldalán is feltalálnom magam, másrészt pályakezdő frissdiplomásként kutatok a megfelelő álláslehetőség után.
* Van-e az iskolakezdésnek és a pályakezdésnek pszichológiája?
- A pszichológia tudománya az élet minden területén felmerülő kérdésekre próbál választ adni, így az iskolakezdés, pályakezdés problémájával is több pszichológus foglalkozott. Minden kezdet (és vég) krízist jelent az emberek életében, hiszen a diákoknak és a pályakezdőknek egyaránt egy egészen új, számukra addig ismeretlen helyzethez kell alkalmazkodniuk. Diákok esetében a tanévkezdés leginkább az elsős általános iskolásoknak, a középiskolásoknak és a gólyáknak kihívás, hiszen egy teljesen új környezetbe kerülnek, új tanáraik lesznek, új közösségbe kell beilleszkedniük, a régi osztálytársak és tanárok többségével pedig megszakad a kapcsolatuk. Az első hónapokban nyújtott teljesítmény és viselkedés formálja az osztálytársak, tanárok első benyomását, amit később csak nagy erőfeszítések árán lehet felülírni. Így van ez a pályakezdés esetében is, hiszen sokat számít, hogy az első bemutatkozás alkalmával milyen képet sugall magáról a pályakezdő.
* Mit tud javasolni a diákoknak a tanév kezdetén?
- Az új közösségbe kerülő diákoknak azt üzenném, hogy az esetleges kezdeti nehézségek ne kedvetlenítsék el őket, jusson eszükbe a régi mondás: ,,Minden kezdet nehéz.' Igyekezzenek minél előbb új kapcsolatokat, barátságokat kialakítani, napi tanulási tervet készíteni, ami strukturálhatja az új, egy kicsit még kaotikusnak tűnő helyzetet, és mindig hagyjanak elég időt a pihenésre, hiszen az új kihívások a megszokottnál jobban terhelik a testet és a lelket egyaránt.
* Önt most milyen tanácsokkal látták el?
- Magyarországon végeztem, s ott már az egyetemen rengeteg tanáccsal szolgáltak, az utolsó évben például kötelező volt a ,,Karriertervezés' elnevezésű kurzus, amelynek keretében toborzásra és kiválasztásra szakosodott cégek okosították, képezték a leendő pályakezdőket. Az egyik nagyon kedves tanárom tanácsa ragadt meg leginkább az emlékezetemben, aki arra hívta fel a figyelmem, hogy jól gondoljam meg, milyen munkát vállalok el, hiszen a napom felét a munkahelyemen fogom tölteni, így az állással, a munkatársakkal való elégedettség/elégedetlenség az egész életemre ki fog hatni.
* Mik az elvárásai?
- Mint minden pályakezdőnek, így nekem is vannak elvárásaim, és létezik egy számomra ,,ideális állás' is, amelyet szeretnék egy napon betölteni, de erről egyelőre nem árulnék el többet.
* Vannak-e félelmei?
- Természetesen vannak, hiszen egészen más az egyetem falai között teljesíteni, mint a való életben hétköznapi szituációkat megoldani. A pszichológusi hivatás azért nehéz, mert nem elég elméleti tudással rendelkezni, hiszen minden eset, amivel találkozunk, más és más, nincs két egyforma ember, akinek a problémáit papírforma szerint meg lehetne oldani, ezért szinte lehetetlen tökéletesen felkészülni erre a pályára. A pszichológusnak többek között kreatív helyzetmegoldó képességgel, jó konfliktuskezelési készséggel, nagy türelemmel és magas fokú önismerettel kell rendelkeznie, az alapképzés azonban kevés lehetőséget nyújt ezek elsajátításához. Ezért fontosnak tartom a folyamatos továbbképzést, amikor tapasztalt kollégáktól tanulhatunk, tapasztalatot cserélhetünk és esetmegbeszéléseken vehetünk részt. Bízom benne, hogy a közeljövőben lesz lehetőségem arra, hogy ilyen jellegű szakirányú továbbképzésen vegyek részt.
* Van-e mottója?
- Fontosnak tartom, hogy pszichológusként jót és jól tegyek a kezelések során, és mindenekelőtt ne ártsak a kliensnek. Ez sokszor nagyon nehéz, hisz az általunk ,,kínált', szerintünk ideális megoldásra a kliens nincs mindig készen, ezért mindig az ő helyes megoldását kell megtalálnunk a felmerülő problémára. Pályakezdőként előfordulhat az emberrel az is, hogy túlbonyolítja a problémát és nem veszi észre a legkézenfekvőbb dolgokat, hiszen Freud szavaival élve : ,,Egy szivar néha csak egy szivar.' Persze ennek az ellentéte is előfordulhat, nevezetesen az, hogy túlbagatellizálunk egy számunkra jelentéktelennek tűnő dolgot, ami, mint később kiderül, a probléma magvát alkotja.
* Melyek azok a leggyakoribb problémák, kérdések, amelyekkel munkája során találkozni (szembesülni) fog?
- Ez egy nehéz kérdés, pályakezdőként, attól tartok, nem is tudom megválaszolni. Mivel pszichológushoz járni Közép-Európában még nem olyan nagy divat, mint a nyugat-európai országokban, ezért azt gondolom, hogy súlyosabb problémákkal keresnek majd fel a leendő klienseim, persze, az is lehet, hogy tévedek.
* Mennyiben látja másmilyen kihívásnak, feladatnak pszichológiát előadni egy tehetséggondozó gimnáziumban?
- Az előadások tartása nem áll messze tőlem, hiszen az egyetemen számos alkalmam adódott arra, hogy kipróbáljam magam a különböző szemináriumokon, konferenciákon. A tanítás azonban több egy előadás megtartásánál, hiszen meg kell bizonyosodnia a tanárnak arról, hogy minden diák érti-e, amit mond, emlékszik-e az elhangzottakra. Ilyen szempontból mindenképpen kihívás pszichológiát tanítani, de mivel serdülőkről van szó, akik életkori jellegzetességeikből adódóan különösen érdeklődnek a lélektani témák iránt, ezért bízom abban, hogy sikerül felkeltenem a gyerekeknek a pszichológia iránti érdeklődését. Igyekszem majd az órákon túl egyfajta pszichológiai életszemléletet is közvetíteni a diákoknak, amelynek hasznát vehetik a későbbi életük során.