A díjazottak nagy Ferenc és Pásztor Bálint társaságában

Vajdasági születésű és/illetve itt, a Délvidéken alkotó tudósokról írtak esszét, készítettek rövidfilmet azok a középiskolások és egyetemi hallgatók, akik jelentkeztek a Magyar Tudomány Ünnepe kapcsán meghirdetett pályázatra. A Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulátusa, belgrádi nagykövetsége és a Magyar Nemzeti Tanács felhívására mintegy 60 pályamunka érkezett be. A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon megtartott ünnepségen adták át a zsűri által legjobbnak ítélt esszék és audiovizuális pályamunkák szerzőinek az elismeréseket. A Magyar Tudomány Ünnepe kapcsán tartott ünnepség díszvendége Jókai Anna írónő volt.
- Ha a magyar származású Nobel-díjasok számát nézzük, leszögezhetjük, hogy egy számbelileg kis nemzet a szellemi javak megteremtésének tekintetében számottevő helyet foglal el a világban - hallottuk dr. Káich Katalintól, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar megbízott dékánjától. Mint hangsúlyozta, az emberi szellemet nem lehet gúzsba kötni. S azt is elmondta: a tudománnyal foglalkozó ember kiutat talál a globalizált világ útvesztőiből, megőrzi önazonosságát.
Nagy Ferenc, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulja azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Tudomány Napja alkalmából szervezett különféle rendezvények emelik a magyar tudományosság társadalmi rangját, önbecsülésünket.
Az idén immár 60 fiatal - 51 középiskolás és 9 egyetemi hallgató - küldött be pályaművet a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából a vajdasági diákoknak, egyetemi hallgatóknak meghirdetett pályázatra. Gábrityné dr. Molnár Irén, a pályamunkákat elbíráló bizottság elnöke nemcsak a fiataloknak, hanem a felkészítő tanároknak, adatközlőknek is köszönetet mondott. A díjazott esszéket az Új Kép folyóirat közli, a szabadkai magyar főkonzulátus pedig honlapján jelenteti meg a díjazott munkákat.
A bírálóbizottság tagjai voltak: Gábrityné dr. Molnár Irén, dr. Péity Hajnalka, Pintér Molnár Edit, Soós Edit, dr. Ódry Péter. A díjakat Gara Katalin, a belgrádi magyar nagykövetség kulturális ügyekkel megbízott konzulja, Nagy Ferenc, a szabadkai főkonzulátus vezetője és Pásztor Bálint, a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságának elnöke adta át.
Az egyetemista kategóriában első díjas Lovra Éva, Keifer Tímea és Misinszki Edit (Építőmérnöki Kar, Szabadka), akik Macskovics Titusz építész munkásságát mutatták be, második helyezett Brenner J. János (Szabadka, az újvidéki Magyar Tanszék hallgatója), aki Matijevics Lajos nyelvész pályáját mutatja be, harmadik helyezett Tóth Anita (Bácsfeketehegy, újvidéki Magyar Tanszék), aki Bárczi Géza nyelvészről írt esszét. A középiskolások mezőnyében az alábbi eredmény született: audiovizuális kategóriában első díjas Gellér Anikó és Árpád (szabadkai Svetozar Marković Gimnázium), második helyezett Jenei Beáta és Kovács Ákos (szabadkai Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium), akik Penavin Olga tanárnőről, neves nyelvészünkről készítették el filmjüket, harmadik díjas Kelemen Emese, Lőrinc Tímea (Kelebia, szabadkai Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium), akik Szekeres László életútját mutatták be. A középiskolások mezőnyében az esszé kategóriában első Árpás Tímea, Ejzler Elvira és Kovács Sarolta (szabadkai Kosztolányi Gimnázium), akik Pataki László színművész életpályáját vázolták, második Murényi Sztella, Márki Anna és Szügyi Edit (Szabadka, Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium), esszéjük címe: Ál(l)om(ás)keresésben. A harmadik díjat megosztva kapta Koleszár Csilla (Palics, szabadkai Svetozar Marković Gimnázium), aki Lifka Sándorról írt, és Volenter Tamás (Orom, zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium), aki Csornai Richárd pályaképét vetette papírra. Különdíjas Molnár Lídia (Gombos, szabadkai Svetozar Marković Gimnázium), aki Vincze István csillagászt mutatta be, valamint Galgóci Szilvia, Tóth Eszter és Takács Árpád (Szabadka, Svetozar Marković Gimnázium), akik Than Károlyról írtak.
Az ünnepség díszvendége Jókai Anna írónő volt, aki elmondta: egyes nyelvészekkel ellentétben ő azt vallja, a nyelvet igenis védeni kell. A nyelv az önkifejezés, a megismerés eszköze, az anyanyelv identitásunk alapja. A nyelv csak eszköz, úgyhogy nem is aljasulhat el, a trágárságot, durvaságot ne a nyelvnek, sokkal inkább a beszélőnek rójuk fel. Anyanyelvünkkel élni felelősség is.