Hatvanegy esztendő telt el azóta, hogy Kishegyesen a szocialista-kommunista eszmék meggyökereztetésén szorgoskodó elvtársak ledöntötték és elásatták az első világháború véres poklában hősi halált halt kishegyesi katonák örök álma felett őrködő turulmadár emlékművet. A hegyesi turul szétterjesztett szárnyakkal virrasztott egy három-négy méter maga fehér márványlapokkal borított talapzaton a kishegyesiek vasárnaponkénti egykori gyülekezőterén, a mai Ady Endre iskola és a templom között elterülő parkocska nyugati, járda menti szegélyén.
A turul ősi magyar mondákban szereplő sólyommadár. A monda szerint ez egy olyan madár, amely segíti, bátorítja és kitartásra buzdítja a magyarokat, vigyáz rájuk, és őrködik álmuk felett. Így a honfoglalás előtti időkben megjelenik Árpád fejedelem édesanyjának, Emesének az álmában, és megjósolja neki, hogy a magyarok hamarosan útra fognak kelni, és új hont alapítanak a Kárpát-medencében. A turul vezette és segítette a honfoglaló magyarokat, a Szvatopluk morva fejedelemmel vívott döntő ütközet alatt is ott keringett a csatatér felett. A későbbi háborúk folyamán a magyar seregek gyakran hadi zászlaikra tűzött képmásával indultak a csatába, így vártak tőle támogatást, segítséget. A történelem folyamán a turul a magyarság egyik szimbóluma, eszményképe lett. A magyarlakta területeken ma a turulkultusz és -tisztelet igen jelentős. Különösen a Székelyföldön övezi mély tisztelet. Napjainkban nagyon sok helyen virraszt a huszadik század vérzivatarjaiban áldozatul esett magyarok ezreinek örök álma felett. Igaz, vannak, így Budapesten is, akik azt állítják, hogy a turul egyike a fasizmus eszményképeinek, szimbólumainak. Ezek szerint a képmását el kell távolítani a közterekről, újaknak a felállítását pedig meg kell tiltani.
A múlt században a kishegyesiekre három háború is zúdult, az első és a második világháború és a kilencvenes évek szerb háborúi. Ezek mérhetetlen szenvedést, fájdalmat és gyászt okoztak nekik. Közülük több százan vesztették életüket. A testi és lelki rokkantak száma ennél jóval nagyobb. Az utóbbi háborúk miatt sok hegyesi vált földönfutóvá, kényszerült elhagyni otthonát, szülőfaluját.
A huszadik század igen mostoha és kegyetlen a kishegyesiekhez, többször is megváltozott az országhatár és az ország összetétele felettük. Az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchiáért hullajtották vérüket, és áldozták életüket. A második világháborúban A Jugoszláv Királyság, majd Horthy Magyarországa, végül pedig Tito Jugoszláviája parancsolja őket a harcmezőkre. A szerb háborúkban pedig Miloševiæ rögeszméjéért, Nagy-Szerbiáért kellett meghalniuk. A múlt században harcolniuk kellett a győztesek és a vesztesek oldalán is, attól függően, hogy melyik ország parancsára kellett hadba szállniuk. Míg a jugoszlávok a Petőfi brigádban és a Jugoszláv Néphadsereg kötelékeiben elesett hegyesieket hősi halottjaiknak tekintették, addig a magyar hadseregben áldozatul esett hegyesieket háborús bűnösökké nyilvánították.
A huszadik század vérzivatarjaiban több száz kishegyesi veszítette életét. Ma Kishegyesen két háborús emlékmű található. Ezek azonban a múlt század háborúiban áldozatul esett kishegyesieknek csak egy részére emlékeztetnek. A szövetkezeti-művelődési otthon parkjában álló emlékmű csak a Petőfi brigádban, a Jugoszláv Néphadseregben és a kilencvenes évek szerb háborúiban elesett kishegyesiek nevét tartalmazza. A másik az egykori zsidó temetőben van. Ez a haláltáborokban elpusztult helyi izraelita vallású polgárokra emlékeztet, azok nevét sorolja fel. A római katolikus templom tőszomszédságában állt a partizán katonai egységek bevonulása után ledöntött turulmadaras emlékmű. Az az első világháborúban hősi halált halt hegyesi katonák emlékét őrizte, nevük feltüntetése nélkül.
Tervek szerint egy olyan emlékművet állítanak fel a közeljövőben a településen, amely mindazoknak a kishegyesieknek a nevét tartalmazza, akik életüket vesztették a múlt század véres eseményeiben. Az emlékmű a Kálvária-temetőben, az 1848. július 14-ei hegyesi csata márványobeliszkje tőszomszédságában lesz elhelyezve, rajta a sírjából kiemelt hegyesi turulmadárral.
A hegyesi turul feladata kettős: virrasztania kell azoknak a kishegyesieknek az örök álma felett, akik áldozatul estek a huszadik század vérzivatarjainak, és figyelmeztetnie kell az itteni népeket, hogy csak kölcsönös tisztelettel és békés egymás mellett éléssel biztosíthatnak maguknak és utódaiknak virágzó és gyümölcsöző jövőt.